13. rész

Reggel iszonyatos fejfájásra keltem, és nem csak az sajgott ,hanem a fenekem is. Felültem , hogy kimehessek a konyhába gyógyszerért ,de olyan szintű szédülés jött rám, hogy rögtön visszadőltem fekvő helyzetbe ,csakhogy valamire vagy inkább valakire ráfeküdtem.
- Hmgf. - nyöszörgött a takaró alatti emberke. Teljesen abba a hitben voltam ,hogy valamelyik leányzót nyomtam össze ,de ahogy lerántottam a takarót az említettről a szemeim teljesen kikerekedtek és egy fülsüketítő sikoly hagyta el a számat.
- Mitörtént??Felgyulladt a ház?Vagy talán betört egy csapat sasaeng? - ugrott fel hirtelen Chunji ülő helyzetbe.
- Lehet az jobb lenne. De mégis mit keresel az ágyamban?!Félmeztelenül?! - kiabáltam rá mérgesen mire karikás szemeivel körbenézett a szobában, majd magára.
- Miről beszélsz? Ez az én ágyam, ez az egész pedig az én szobám! És én mindig póló nélkül alszom! - veregette meg a mellkasát az igazát jelezve.
- Oh! Akkor én mégis mit keresek a te ágyadban?! - csaptam a paplanra.
- Drágaságom, szerinted olyan állapotban vagyok ,hogy emlékszem rá ,hogy kerültél ide? - nézett rám felvont szemöldökkel és egy huncut mosollyal.
- Uh... hagyjuk. - álltam fel nagy nehezen, ugyanis szédülésem nem könnyítette meg a járásom. Még az ajtó előtt vissza fordultam mivel eszembe jutott valami. - Egyébként... nem tudom honnan jöttél rá a titkomra, jelen pillanatban nem is igazán érdekel, de nagyon szépen megkérlek ,hogy tartsd titokba mindenki előtt. - vettem lejjebb a hangerőt nehogy valaki meghallja. - És ne hívj drágaságomnak! - néztem rá szúrós szemekkel.
- Igenis, kérésed számomra parancs... drágaságom. - tisztelgett ,majd kacéran rám kacsintott.
- Aish! Kellett nekem megmentenem azoktól a lányoktól. - markoltam a hajamba idegesen.
- Nagyon  is jól tetted. Te vagy a legjobb! - emelte vigyorogva a kezeit feje fölé, szívet formálva.
Szememet forgatva fordítottam neki hátat és siettem ki a szobából ,ami ahhoz vezetett , hogy nekimentem valakinek. Felnézve ,Ravi nagy szemei tárultak elém.
- Jól vagy? Sikítást hallottam. - hangjából sugárzott az aggodalom ami megmosolyogtatott.
- Igen, persze. Teljesen jól va... - tettem hirtelen kezem a szám elé ,majd teljes sebességgel a fürdőbe rohantam.
- Jae, minden rendben? - kopogott be Ravi az ajtón ,de válaszolni már nem tudtam. A tegnap esti alkohol és kaja kiadása lefoglalt éppen.
- Ez a nap is jól kezdődik. - mondtam fáradtan két hányás között.
- Nekem mondod?! - nyögte keservesen valaki. Ijedten fordultam hátra , de ami a szemem elé tárult még jobban rám hozta a frászt. Changjo, a kádban feküdt és az össze vissza festett fejét fogta, pólója meg valami piros löttyel le volt öntve, ami legelőször vérnek tűnt.
- Jesszusom Changjo, hogy nézel ki?! - szörnyedtem el a látványtól. mire Changjo felhúzott szemöldökkel nézett rám.
- Hogyan?
- Nézz tükörbe. - mutattam az említett tárgy felé ,mire fel is állt és kicsit dülöngélve ,de eljutott odáig.
- Úristen!! Egy kibaszott Joker lettem! - ordította el magát ahogy közelebb hajolt a tükörhöz és arcát két keze közé vette. - Kirááály!! - vigyorodott el ,mire nekem az állam a padlót súrolta.
- Te ennek örülsz?
- Még szép, így a többiekre ráhozhatom a frászt. - mosolyodott el ördögien majd kiszaladt a fürdőből. Pár másodperc múlva el is hangzott egy óriási sikoly ,ami valószínűleg Ricky-ből jöhetett.
- OMG! Hova kerültem?! - temettem arcom két tenyerembe.


Ravi szemszöge:

Reggel egy hangos sikításra keltem, vagyis jobban mondva mindenki aki a szobában volt. Épp hogy kinyílt szemeimmel körbenéztem a szobába ,ahol szanaszét feküdtek a többiek. Kivéve Chunjit, Jaet, Hyukot és Changjot. Ők nem voltak a szobában.
- Ki az az állat ,aki sikongat? - szólal meg Ken rekedtes hangján.
- Nem tudom, de jó erős hangszálai vannak. Még most is cseng a fülem. - válaszol Hongbin az említett testrészét dörzsölve, hátha elmúlik a kellemetlen hang.
- Lehet Chunji meglátta a másnapos képét. - nevetett fel L.Joe mire a többi jelenlévő Teen Top tag is rákezdett.
- Jae hol van? - néz körbe N és mintha szemeiben megvillanna egy kis aggodalom.
- És a maknaenk? - teszi hozzá Leo.
- Megyek megkeresem őket. - állok fel nagy lendülettel aminek meg is van a hatása és elszédülök, de nem törődve vele, kicsit kacskaringósan elindulok, figyelmen kívül hagyva ,hogy néhány emberre rálépek.
A folyosón sétálok mikor meghallom Jae és Chunji hangját ahogy beszélgetnek.
- És ne hívj drágaságomnak! - Jae ingerülten szól Chunjira.
- Igenis, kérésed számomra parancs... drágaságom! - válaszol Chunji és igaz nem látom ,de lemerem fogadni ,hogy vigyorog.
Agyam megakad a drágaságom megszólításnál és azon kezdek kattogni ,hogy jól hallottam-e. De biztos jól hallottam ,hisz kétszer is elismételték. De Chunji mégis mi okból hívja így őt? Lehetséges.... hogy ő is tud róla? Nem sokat rágódhattam gondolataimon , ugyanis valaki hirtelen belém jött. Mikor felnéztem Jae fényes szempárját pillantottam meg.
- Jól vagy? Sikítást hallottam. - kérdeztem aggódva ,mire rögtön rávágta volna ,hogy igen ,de mielőtt a végére ért volna , kezeit a szája elé kapta ,majd a fürdőbe rohant. Utána siettem , de mivel becsapta előttem az ajtót azon keresztül tudakoltam ,hogy jól van-e ,de nem jött válasz ,csak a szenvedő hangját hallottam ahogy kiadja magából a sok alkoholt.
Jobbnak láttam ha kicsit magára hagyom ,így a konyhába vettem az irányt ,hogy másnaposságra való levest csináljak. Mivel már nem egyszer voltam ebben a házban, könnyen megtaláltam a szükséges alapanyagokat ,így hozzá is láttam. Egyszer csak újból elhangzott egy hangos sikoly , mire ijedtemben kiejtettem a kezemből a kanalat. Biztos voltam benne ,hogy a Teen Top fiúk ijesztgetik egymást, náluk ez rendszeres reggelente.
- A csuda vigye már el, Hyuk bújócskát játszik! - trappolt be N egy idő után.
- Nem találjátok? - sandítottam rá a szemem sarkából a zöldségek felvágása közben.
- Nem, pedig már felkutattuk az egész lakást. - túrt a hajába idegesen.
- Lehet ő előbb felkelt és kijózanodott mint mi és lement sétálni egyet. - vontam meg a vállam.
- Lehet,,,, - sóhajtott. - Amúgy mit csinálsz?
- Egy kis másnaposság elleni levest.
- Óh már tejesen kijózanodtam, nem kellett volna. - legyintett mire én felröhögtem.
- Nem is neked lesz. Jae elég rosszul lett reggel ,így neki főzöm, - mondom ,de nem nézek rá ,viszont ,így is érzem a szúrós pillantását a hátamon.
- Jó reggelt kaszanovák! - jött be Chunji nagy mosollyal a konyhába. N-el mindketten felhúzott szemöldökkel néztünk rá.
- Milyen kaszanovákról hadoválsz? - kérdezte N, fejét a konyhapulton támasztva.
- Hát rólatok! - nevetett fel ,mire N-el összenéztünk és vállamat megrántva jeleztem neki, hogy fogalmam sincs miről beszél.
- Kifejtenéd ezt bővebben?  Csak mert nekünk fogalmunk sincs róla mire utalgatsz. - mutatott rám mondandója közben.
- Amint Hyuk előkerül megtudjátok. - kacsintott ránk ,majd egy pohár vízzel kiment a nappaliba.
- Ezt meg mégis hogy értette? - kérdeztem N-t de ő se tudta rá a választ.
Nemsokára kész is lettem a levessel és bevittem a nappaliba. Jae már ott ült a kanapén ,de még mindig elég rosszul festett.
- Tessék, ettől majd jobban leszel. - adtam oda neki a tálcát , mire nagy , csodálkozó szemekkel nézett rám. - Ne mondj semmit, csak egyed! - emeltem fel a mutató ujjam , hogy fenyegetőnek tűnjek.
- Köszönöm. - mosolyodott el ,majd lassan kanalazni kezdte a levest.
- Chunji! Gyere ki egy kicsit. - mutattam az ajtóra ,kicsit lepetten nézett ,de már állt is fel ,így elindultam kifelé.
- Szóval, mi nyomja a kis szívedet? - csukta be maga után az ajtót és nézett rám vigyorogva.
- Te... milyen kapcsolatba vagy Jae-vel? - próbáltam nem feltűnően kérdezni ha esetleg még se tudna a "kis" titokról.
- Ohhhh! Már vártam ezt a kérdésed, de mért is érdekel? - fonta össze mellkasa előtt kezeit.
- Hallottam a reggeli beszélgetéseteket. - mondtam és végig tartottam vele a szemkontaktust.
- Hmm... szerintem akkor már meg is van a válasz a kérdésedre, nem igaz? - indult volna vissza a lakásba ,de elé álltam.
- Hogy jöttél rá? - kérdeztem ,mire eleresztett egy sóhajt.
- Én inkább azt kérdezném ti ,hogy nem jöttetek rá. Teljesen lerí róla. Bár lehet csak én értek ennyire a nőkhöz ,hogy egy találkozás után rájöjjek. - vonta meg a vállát egy félmosollyal.  -Elégedett vagy a válasszal? Akkor be is mehetnénk. - veregette meg a vállam majd kikerülve engem bement a lakásba.
- Hát hogyne... - forgattam meg a szemeimet ,majd utána mentem.
Belépve hangos kiabálás és kergetőzés fogadott. Jobban mondva N kergette Hongbint egy fakanállal a kezében.
- Ken! Mi folyik itt? - fordultam a röhögő görcsöt kapott fiúhoz.
- M-m-myunhee é-és H-Ho-Hongbin egymás a-alsóneműjüket viselték, N hyung meg k-kiakadt. - nyögte ki nagy nehezen.
- Ahha. - bólogattam ,hogy megértettem ,majd feltűnt valami ,így közelebb hajoltam a mellettem állóhoz. -Ken, te kirúzsoztad magad? - mutattam.az ajkára meglepetten ,mire rögtön abba hagyta a kacagást és besprintelt a fürdőszobába.
- Csak kerülj a kezem közé Lee Hongbin! Nem fogod megköszönni amit kapni fogsz! - kiabálta a leaderünk idegesen.
- Hyung, kérlek! Nem tudom ,hogy történhetett ez! - kiabálta Binnie is. -Valaki segítsen már, nem bírom tovább! - kért minket kétségbe esetten ,és mivel körülnézve mindenki csak röhögött ,én vetettem véget felfordulásnak.
- Okééé!! Szerintem eléggé rá hoztad a frászt. - fogtam meg Hakyeon-t a pólója nyakánál fogva ,mikor mellettem akart elszaladni.
- Ravi! Engedj el! - szűrte a fogai között idegesen.
- Majd miután lenyugodtál.
- Hogy nyugodhatnék meg?! A húgom bugyija van rajta! - kiabált rám mire sóhajtottam egy nagyot. - Figyelj, tegnap mind berúgtunk, egyikünk se emlékszik semmire, valószínűleg egy fogadás miatt cseréltek alsóneműt. Kitudja, lehet te adtad ezt az utasítást. - vontam vállat ,mire a szemei teljesen kikerekedtek.

- Én biztos nem mondanék ilyet! - háborodott fel.
- Mért, emlékszer bármire is a tegnap estéből? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Hát... - kezdett bele de aztán elhallgatott és durcásan a földet kezdte szuggerálni.
- Szóval nem... akkor nincs is miről beszélni. - veregettem vállba ,majd a kanapé felé vettem az irányt és leültem Jae mellé.
- Na, segített egy kicsit a leves? - támasztottam meg a kezem a feje mögött.
- Igen, nagyon jól esett most a gyomromnak. Köszönöm. - mosolygott rám lágyan ,mire teljesen lefagytam és csak néztem a nagy barna szemeibe. Ez a pillanat is csak pár másodpercig tarthatott mert hirtelen befurakodott közénk valaki.
- Ahh , de elfáradtam ebbe a sok rohangálásban. - fújta ki egy nagy adag levegőt N.
- És nem tudtad volna egy kicsit arrébb lerakni a sejhajod? Még szabad a fél kanapé. - néztem rá szúrós szemmel mire csak megvonta a vállát és Jae felé fordult.
- Jae, segítenél megkeresni Hyukot? Már jó ideje keresem de egyszerűen sehol se találom. - mondta szomorú hangon, lebiggyesztett szájjal.
- De persze, telefonján hívtad már? - állt fel megigazítva a pólóját.
- Igen , de nem vette fel. - válaszolt N ,mire Jae bólintott és elindult ő is körülnézni.
Miután ott hagyott minket N egy ravasz félmosollyal nézett rám, majd meg se várva a reakciómat felpattant és Jae után ment. Szememet forgatva ,egy nagy sóhajjal dőltem el a kanapén.

N szemszöge:

Jae után mentem ,aki már teljesen felszívódott ,így minden szobába benéztem ,hogy megtaláljam. Épp az egyik szobába néztem be és mivel nem láttam bent a keresett személyt csuktam volna vissza az ajtót ,mikor egy hangos koppanás és egy fájó nyögés felhívta a figyelmem.

- Aigoo, azt hiszem ez nem az én napom. - állt fel Jae a fejét fogva.
- Dinka, mért nem figyelsz oda? - kérdeztem kuncogva mire egy szúrós pillantással illetett. - Jól van, jól van, ne haragudj. Nagyon fáj? - emeltem fel a kezem védekezésképp és mentem hozzá közelebb.
- Eléggé. - válaszolt szomorú hangon , mire elmosolyodtam.
- Maradj itt, mindjárt jövök. - mondtam ,majd kirohanva a konyha felé vettem az irányt. A mélyhűtőt kinyitva kivettem néhány jeget , majd a zsebemből kilógó kendőmbe tettem párat, tettem rá egy csomót ,majd mentem is vissza a sérülthöz.
Jae még mindig ott állt a fejét fogva , összeszorított szemekkel. Elé lépve elvettem a kezét a fejéről és helyére a jeget raktam. Szemei azonnal kipattantak és értetlenül nézett rám.
- Gondoltam ez majd kicsit enyhíti a fájdalmat. - vontam meg a vállam.
- Mond, te skizofrén vagy? - húzta fel az egyik szemöldökét.
- Mi? Dehogy! Miért?
- Áh, semmi, semmi. Köszi. - mondta ,majd átvéve a kezemből a jeget kiment a szobából.
Értetlenül néztem utána ,majd hirtelen megszólalt a telefonom. Előkotorásztam a zsebemből ,majd a kijelzőt megnézve megállapítottam ,hogy a menedzserünk keres.
- Szia hyung, úgy tudom ma szabadnapunk van. - nem értettem miért hív, hisz nem volt semmi programunk mára.
- Nem is azért hívlak. Most rögtön gyertek be! Mindannyian! - mondta ingerülten. Kissé megilletődtem ,hisz eddig soha nem volt ránk ideges, legalábbis nem ennyire.
- Miért?
- Ne kérdezz ,csak gyertek! - és ki is nyomott.
- Ennek meg mi baja? - nézek nagy szemekkel a telefonra ,majd visszasüllyesztve a zsebembe kimegyek a nappaliba.
- Skacok, figyeljetek. Hy... - kezdtem volna bele ,mikor hirtelen Niel felordított és mindenki rá kapta a tekintetét.
- Jesszusom, a frászt hozod ránk. Mi bajod? - kérdezi tőle L.Joe.
- Hirtelen nagyon elkezdett sajogni a fenekem. - mondta fájdalmas képpel ,mire mindannyian felröhögtek.
- Mégis mitől? - kérdezi Chunji könnyeit törölgetve.
- Nem tudom. De kurvára fáj. Lehet eltört a seggcsontom? - kezdett el egyre inkább hangosabban és kétségbeesetten beszélni.
- Aish, maradj már, hogy tört volna már el? Eddig semmi baja nem volt. Told le a gatyád, megnézem. - utasította CAP. Niel már cselekedett is volna de ráordítottam.
- Yah! Itt lányok is vannak!
- Oh, tényleg. Ne haragudjatok hölgyeim ,de egy pillanatra kifáradnátok? - nézett rájuk bájosan.
Miután a két leányzó átment egy másik szobába Niel már tolta is le a gatyáját. A szemem sarkából láttam ,ahogy Ravi gyorsan Jae mellé lép és eltakarja a szemeit. Nem értettem ezt az egészet ,de nem is tudtam rajta gondolkozni mert CAP magára vonta mindenki figyelmét a kacagásával,
- Mi az? Min röhögsz hyung? - kérdezte Niel ijedten.
- Niel, mégis mért van két .... két p-patanyom a hátsódon? - kérdezte kuncogva.
- HOGY MIII???!!! - azt hittem a dobhártyám beszakad ,úgy felkiáltott. Mindenki , rajtam , Jae-n és Ravin kívül, odarohantak és nevetve sasolták szerencsétlen Niel fenekét.
- Hááát, nem tudom ,hogy szerezted ,de akkor nem véletlenül sajog. - mondta majd visszahúzva Nielre a gatyát nevetve rásózott egyet a fájó pontjára.
- OMG!!! Hyung! Ne ütögesd már , hát így is fáj eléggé. - toporzékolt dühében.
- Na végre elmondhatom amit akartam? - kérdeztem türelmetlenül ,mire mindenki bólintott. A lányokat visszahívva bele is kezdtem.
- Szóval... Alex felhívott és elég dühös volt. Azt mondta mindannyian mennyünk be.
- De hát szabadnapunk van. - csodálkozott Hongbin.
- Igen , de valami történhetett , úgyhogy szedjétek össze magatokat és induljunk. Ti is TeenTop. - mutattam az egy kupacban álló bandára.
Kijelentésemre , különösmód mindenki villámgyorsasággal kezdte el rendbe szedni magát ,amit egy nagy mosollyal néztem végig.
Negyed óra múlva már a kocsikban ültünk - két kocsival mentünk, mivel a Teen Top fiúk már nem fértek volna be hozzánk -  és amilyen gyorsan csak tudtunk, igyekeztünk be a céghez. Mint akiket puskából lőttek ,úgy szaladtunk be miután kiszálltunk az autóból. Egyrészt mind nagyon kíváncsiak voltunk ,hogy mi történhetett amiért a szabadnapunkon behívnak minket, másrészt meg féltünk ,hogy Alex még jobban fog velünk ordítani - mint ahogy velem telefonon - ha megvárakoztatjuk. Nem is kellett keresgélnünk ugyanis már az előtérbe várt ránk összefont karokkal, ideges ábrázattal.
- H-hyung, minden r... - kezdtem bele ,de félbeszakított.
- Pofa be, csak kövessetek! - emelte fel az ujját ,majd hátat fordítva nekünk elindult a tánctermek irányába. Értetlenül néztünk össze a többiekkel ,majd Alex után siettünk. Megállt a tánctermünk előtt , kinyitotta a kulcsra zárt ajtót,majd nagy levegőt vett,befogta az orrát és úgy lépett be. Először nem értettem tettét ,de pár másodperc múlva már én is fintorogva fogtam be az orrom.
- Mi ez a szag? - léptem beljebb fancsali képpel és rögtön le is fagytam meglepődöttségemben.
- Ez most komoly? - szólalt meg Leo mögülem.
- Öhmm... mondjátok, mit keres 3 kecske a tánctermetekbe? - kérdezi L.Joe nevetve.
- Ez egy nagyon jó kérdés. - bólogat nyugodtan Alex ,de ez is csak 5 másodpercig tart. - MÉGIS ,HOGY A FRANCBA HOZHATTATOK BE KECSKÉKET??!! MÉGIS MIT GONDOLTATOK?! NORMÁLISAK VAGYTOK??!!
- Hy-hyung, várj egy kicsit, nyugodj meg. Mégis honnan veszed ,hogy mi voltunk? - próbálom kicsit nyugtatni.
- Hogy honnan?! Miután reggel bejöttem és ez fogadott ,rögtön megnéztem a kamera felvételeket, onnan! Az a kúrva nagy szerencsétek srácok ,hogy az igazgatónak ma Japánba kellett utaznia egy megbeszélésre, a portás meg csak délutánra jön. - mutat ránk idegesen az ujjával.
- Akkor nincs is semmi gond. - válaszol lelkesen Ken.
- MI AZ HOGY NINCS?! - csattan fel Alex ,majd kicsit visszavéve a hangjából fojtatja.  - És mégis hogy akarjátok kivinni őket? Nem hiszem ,hogy jól járnánk ,ha bárki is észrevenné őket.
- Igaza van hyung-nak. Valamit ki kell találnunk. - mondom és el is kezdek agyalni.
- Először azt kéne tudni , hogy honnan hoztuk őket, hogy rögtön visszavihessük őket. - mondta Jae a kecskéket simogatva.
- És mégis hogyan derítsük ki?
- Hmm, nem tudom, mindenki nézze át a zsebét meg a tárcáját hátha találunk valamit. - vonta meg a vállát.
- Ennyi? Biztos , hogy nem lesz ilyen egyszerű megtalálni a .... - mondtam miközben a nadrágom zsebeit néztem át, de amint valami megakadt a zsebemben ,torkomon akadt a mondat vége.
Lassan húztam elő a zsebemben talált egyetlen tárgyat  majd nagy szemekkel olvastam el a rajta lévő írást.
- Mi az N? - lépett mellém Chunji ,majd a kezemből kivéve a kis névjegykártyát kezdte el hangosan olvasni a tartalmát. - Sook állatfarm és lovarda. Nocsak, nocsak... Jae-nek vág az esze mint a borotva. Már rögtön az első ötlete megoldott egy problémát. - nevette el magát majd az Jaeyoung-hoz lépve adott neki egy pacsit.
- Milyen jó , hogy itt van nekünk Jae, ugye oppa? - rakta vállamra kezét MyunHee.
- Khmm... Jae, ha már ilyen jó ötleteid vannak, netalán azt is tudod hogy vigyük ki őket feltűnésmentesen?
- Mi vagyok én, Einstein, hogy mindenre tudjam a választ? Te is gondolkozhatnál! - nézett rám ingerülten.
- Aish!! - emeltem fel a kezem idegesen ,majd lassan visszaengedtem magam mellé. Rettenetesen kitud néha borítani ez a fiú.
- Ne veszekedjetek ,inkább gondolkozzunk mind. - kezdett el nyugtatni minket Ravi.
- Áh! Mi lenne ha dobozba raknánk őket , a dobozokat pedig azokra a kocsikra amiken a díszleteket meg ruhákat meg csomagokat szokták szállítani ,aztán valamelyikünk áramszünetet csinálna és gyorsan kivinnénk őket? - mondom az ötletem boldogan ,de ezt is szétrombolja valaki egy másodperc alatt.
- Hmm, nem rossz, de mi lenne ha csak egyszerűen áramszünetet csinálnánk és a hátsó bejáraton keresztül kijuttatnánk a kocsihoz ami már az ajtóban állna?
- Jae, az előbb még nem akartál gondolkozni! És amúgy is ,mit lopod az ötletem? Ugyan ezt mondtam ,csak hozzá tettem pár dolgot! - förmedek rá.
- Ki lopja az ötleted? Csak leegyszerűsítettem te okostojás! - kezd sértegetni ,ami még jobban felviszi bennem a pumpát.
- O-okos t-tojás?! Te kis...
- Elég! Nincs most erre szükség, inkább igyekezzünk! - parancsol ránk Alex ,így csak szemmel vertük tovább egymást. - Én fogom lekapcsolni az áramot , Leo fedez engem ,  Ken az autót a hátsó bejárathoz viszi  ,Jae, Ravi és Hakyeon kiviszi a kecskéket, Hongbin biztosítja az utat  ,hogy véletlenül se botoljanak senkibe ,MinJee és MyunHee pedig lefoglalják és elterelik az embereket ha azok épp útba lennének. A Teen Top meg feltakarítja a sok szart meg pisit a táncteremben.  - osztotta ki a feladatokat ,mire a Teen Top összes tagja elkezdte kimutatni nemtetszését.
- Mért pont nekünk kell feltakarítani? - nyavalygott Niel.
- Ha jól tudom nálatok volt a buli, így az alkohol is.Folytassam? - nézett rá Alex gúnyos mosollyal ,mire Niel nyakát behúzva rázta meg a fejét. - Okéé, akkor csapjunk a lecsóba! - csapta össze a két tenyerét ,majd mindenki a dolgára ment. Egy öt perc múlva  lekapcsolódtak a villanyok mi pedig elindultunk a kecskékkel ,amiknek hála istennek volt a nyakukba kötél , így azzal nem kellett foglalkoznunk. Hongbin előttünk ,míg MinJee-ék mögöttünk jöttek. Az utóbbiaknak le kellett foglalniuk néhány gyakornokot ,így ők nem jöttek végig velünk. Nem az a vak sötét volt ,mivel néhol az ablakok adtak egy kevés fényt , viszont nekünk elegendő volt ,hogy feltűnés mentesen kivigyük az állatokat. Ken már a hátsó bejárat előtt állt a kocsival ,kinyitott csomagtartóval , amibe rögtön be is raktuk a három jószágot, majd mi is beültünk és már hajtottunk is a névjegykártyán lévő címre.
- Öhmm, egy kérdés, mit csinálunk ,hogy ha fel akarnak majd jelenteni mert, elloptuk a kecskéiket? - kérdezte Jae kicsit nyugtalan hangon.
- Honnan veszed ,hogy elloptuk? Lehet csak kölcsönvettük őket. - vontam meg a vállam.
- Ha te mondod... - sóhajtott aggodalmasan. Épp fordultam volna hozzá hogy megnyugtassam de Ravi megelőzött.
- Ne aggódj, hogy ha el is loptuk őket , szép csendesen lerendezzük. - tette kezét a vállára, az én agyam meg kezdett elborulni.
Nagy levegő Hakyeon , nagy levegő! - gondoltam magamban és szívtam is be magamba a nyugtató oxigént.
- Itt vagyunk. - fordult hátra Ken egy fél óra múlva.
 Mind a négyen kiszálltunk , és míg a többiek a kecskéket vették ki a csomagtartóból ,én addig a nem épp kicsinek nevezhető farmot szemléltem. Az orromat az a jellegzetes állat szag birizgálta ,de a látvány elvonta róla a figyelmem. A bejárat felett a farm neve díszelgett ,míg két oldalról körbevette egy óriási elkerített, füves rét, benne istállóval, lovas futtatóval , tyúkóllal és rengeteg állattal.
- Indulhatunk. - zökkentett ki Ravi a táj nézéséből.
Ahogy beléptük a kapun egy kedvesnek tűnő ,idősebb néni fogadott minket.
- Omo! Jó reggelt! Gyorsan vissza hoztátok őket. Örült a meglepetésnek az ünnepelt? - jött mosolyogva elénk.
- I-i-igen. - bólogattunk zavartan.
- Kicsit meglepett , ahogy tegnap megjelentetek és kértétek ,hogy adjak kölcsön pár kecskét. Először azt hittem bolondok vagytok, de ahogy mondtátok ,hogy egy barátotok születésnapi ajándékának szánjátok meglágyult a szívem. - mesélte lelkesen miközben elvette a kezünkből a köteleket.
- Köszönjük ,hogy kölcsönadta őket, az ünnepelt majd kiugrott a bőréből ,mikor meglátta őket. - mondta Jae mosolyogva.
- Remélem máskor is jöttök. Ők is biztos örülnének nektek. - veregette meg a kecskéi oldalait.
- Mindenképp jövünk majd, imádom az állatokat és lovagolni is szívesen megtanulnék. - lelkesedett be Jae ,amit csak nagy szemekkel figyeltem, nem tudtam ,hogy ennyire szereti az állatokat.
Miután elköszöntünk a kedves Ahjumma-tól rögtön hazafele vettük az irányt.
- Kíváncsi vagyok hogy állnak a mi kis takarítóink. - nevetett fel Ravi miközben szálltunk ki a kocsiból.
Csendben ballagtunk fel a tánctermünkig, csak Ken dudorászását lehetett hallani.
 - Fogadjunk , hogy még a felénél se tartanak. - vigyorgott Ken már az ajtó előtt.
- Szerintem még el se kezdték. - nevetem el magam.
Ahogy kinyitottuk az ajtót és beléptünk ,Jae-n kívül mindannyian lefagytunk a meglepettségtől.
- Hát ez nem jött össze fiúk. - kuncogta el magát Jae ,majd a földön ücsörgő társasághoz ment.
- Ezt hogy csináltátok? - mentünk mi is közéjük ők meg csak nevettek.
- Chunji hyung noszogatott minket, és felajánlotta ,hogy ha minden csillogni és villogni fog mire ideértek ,akkor mindenkit meghív egy fagyira. - mondta Ricky fülig érő szájjal.

- Húha, Chunji, ha nem ismernélek azt hinném be akarsz vágódni valakinél. - nézett rá gyanakvóan Ken mire zavartan Jae-re pillantott. Gyorsan körbenéztem a társaságon ,de rajtam és Ravin kívül más nem láthatta. Megint csak hatalmába kerített az a kellemetlen érzés amit akkor éreztem eddig ,mikor Jae-t Ravival láttam. Egyre inkább erősödött bennem a gyanú ,hogy féltékeny vagyok , de egyszerűen nem értettem miért.
- Aish! - feküdtem el a földön idegesen. Úgy éreztem ,már az őrület szélén állok.
- Na és , könnyen vissza juttattátok a kecskéket? - kérdezte MyunHee.
- Igen, hála az égnek. Valamelyikünk azt mondta ,hogy egy barátunk szülinapjára kellenek, az idős hölgy meg csak úgy oda adta őket . Nem tudom ki találhatta ezt ki ,de jó kis ötletei vannak. - nevette el magát Ken.
- Aigoo, akkor biztos nem te voltál az az okos. - mosolygott rá gúnyosan MinJee.
- Hát de valószínűleg te se. - nézett rá ugyanolyan arckifejezéssel Ken mire MinJee bepöccent és a lábával jól felrúgta a mit sem sejtő Kent. Erre a jelenetre mindenki hangos nevetésbe kezdett, még Ken is. A végén már mindenki a földön feküdt és a plafont kémleltük.
- Úgy érzem valamit elfelejtettünk. - szólal meg hirtelen Jae.
- Elfelejteni? Mégis mit felejthettünk vol... - kezdtem bele a válaszomba ,de hirtelen felvillant a képzeletbeli villanykörte az agyamban. Vagyis nem csak nekem ....
- HYUK!!!!! - ordítottuk el magunkat mindannyian ahogy felpattantunk a földről.