13. rész

Reggel iszonyatos fejfájásra keltem, és nem csak az sajgott ,hanem a fenekem is. Felültem , hogy kimehessek a konyhába gyógyszerért ,de olyan szintű szédülés jött rám, hogy rögtön visszadőltem fekvő helyzetbe ,csakhogy valamire vagy inkább valakire ráfeküdtem.
- Hmgf. - nyöszörgött a takaró alatti emberke. Teljesen abba a hitben voltam ,hogy valamelyik leányzót nyomtam össze ,de ahogy lerántottam a takarót az említettről a szemeim teljesen kikerekedtek és egy fülsüketítő sikoly hagyta el a számat.
- Mitörtént??Felgyulladt a ház?Vagy talán betört egy csapat sasaeng? - ugrott fel hirtelen Chunji ülő helyzetbe.
- Lehet az jobb lenne. De mégis mit keresel az ágyamban?!Félmeztelenül?! - kiabáltam rá mérgesen mire karikás szemeivel körbenézett a szobában, majd magára.
- Miről beszélsz? Ez az én ágyam, ez az egész pedig az én szobám! És én mindig póló nélkül alszom! - veregette meg a mellkasát az igazát jelezve.
- Oh! Akkor én mégis mit keresek a te ágyadban?! - csaptam a paplanra.
- Drágaságom, szerinted olyan állapotban vagyok ,hogy emlékszem rá ,hogy kerültél ide? - nézett rám felvont szemöldökkel és egy huncut mosollyal.
- Uh... hagyjuk. - álltam fel nagy nehezen, ugyanis szédülésem nem könnyítette meg a járásom. Még az ajtó előtt vissza fordultam mivel eszembe jutott valami. - Egyébként... nem tudom honnan jöttél rá a titkomra, jelen pillanatban nem is igazán érdekel, de nagyon szépen megkérlek ,hogy tartsd titokba mindenki előtt. - vettem lejjebb a hangerőt nehogy valaki meghallja. - És ne hívj drágaságomnak! - néztem rá szúrós szemekkel.
- Igenis, kérésed számomra parancs... drágaságom. - tisztelgett ,majd kacéran rám kacsintott.
- Aish! Kellett nekem megmentenem azoktól a lányoktól. - markoltam a hajamba idegesen.
- Nagyon  is jól tetted. Te vagy a legjobb! - emelte vigyorogva a kezeit feje fölé, szívet formálva.
Szememet forgatva fordítottam neki hátat és siettem ki a szobából ,ami ahhoz vezetett , hogy nekimentem valakinek. Felnézve ,Ravi nagy szemei tárultak elém.
- Jól vagy? Sikítást hallottam. - hangjából sugárzott az aggodalom ami megmosolyogtatott.
- Igen, persze. Teljesen jól va... - tettem hirtelen kezem a szám elé ,majd teljes sebességgel a fürdőbe rohantam.
- Jae, minden rendben? - kopogott be Ravi az ajtón ,de válaszolni már nem tudtam. A tegnap esti alkohol és kaja kiadása lefoglalt éppen.
- Ez a nap is jól kezdődik. - mondtam fáradtan két hányás között.
- Nekem mondod?! - nyögte keservesen valaki. Ijedten fordultam hátra , de ami a szemem elé tárult még jobban rám hozta a frászt. Changjo, a kádban feküdt és az össze vissza festett fejét fogta, pólója meg valami piros löttyel le volt öntve, ami legelőször vérnek tűnt.
- Jesszusom Changjo, hogy nézel ki?! - szörnyedtem el a látványtól. mire Changjo felhúzott szemöldökkel nézett rám.
- Hogyan?
- Nézz tükörbe. - mutattam az említett tárgy felé ,mire fel is állt és kicsit dülöngélve ,de eljutott odáig.
- Úristen!! Egy kibaszott Joker lettem! - ordította el magát ahogy közelebb hajolt a tükörhöz és arcát két keze közé vette. - Kirááály!! - vigyorodott el ,mire nekem az állam a padlót súrolta.
- Te ennek örülsz?
- Még szép, így a többiekre ráhozhatom a frászt. - mosolyodott el ördögien majd kiszaladt a fürdőből. Pár másodperc múlva el is hangzott egy óriási sikoly ,ami valószínűleg Ricky-ből jöhetett.
- OMG! Hova kerültem?! - temettem arcom két tenyerembe.


Ravi szemszöge:

Reggel egy hangos sikításra keltem, vagyis jobban mondva mindenki aki a szobában volt. Épp hogy kinyílt szemeimmel körbenéztem a szobába ,ahol szanaszét feküdtek a többiek. Kivéve Chunjit, Jaet, Hyukot és Changjot. Ők nem voltak a szobában.
- Ki az az állat ,aki sikongat? - szólal meg Ken rekedtes hangján.
- Nem tudom, de jó erős hangszálai vannak. Még most is cseng a fülem. - válaszol Hongbin az említett testrészét dörzsölve, hátha elmúlik a kellemetlen hang.
- Lehet Chunji meglátta a másnapos képét. - nevetett fel L.Joe mire a többi jelenlévő Teen Top tag is rákezdett.
- Jae hol van? - néz körbe N és mintha szemeiben megvillanna egy kis aggodalom.
- És a maknaenk? - teszi hozzá Leo.
- Megyek megkeresem őket. - állok fel nagy lendülettel aminek meg is van a hatása és elszédülök, de nem törődve vele, kicsit kacskaringósan elindulok, figyelmen kívül hagyva ,hogy néhány emberre rálépek.
A folyosón sétálok mikor meghallom Jae és Chunji hangját ahogy beszélgetnek.
- És ne hívj drágaságomnak! - Jae ingerülten szól Chunjira.
- Igenis, kérésed számomra parancs... drágaságom! - válaszol Chunji és igaz nem látom ,de lemerem fogadni ,hogy vigyorog.
Agyam megakad a drágaságom megszólításnál és azon kezdek kattogni ,hogy jól hallottam-e. De biztos jól hallottam ,hisz kétszer is elismételték. De Chunji mégis mi okból hívja így őt? Lehetséges.... hogy ő is tud róla? Nem sokat rágódhattam gondolataimon , ugyanis valaki hirtelen belém jött. Mikor felnéztem Jae fényes szempárját pillantottam meg.
- Jól vagy? Sikítást hallottam. - kérdeztem aggódva ,mire rögtön rávágta volna ,hogy igen ,de mielőtt a végére ért volna , kezeit a szája elé kapta ,majd a fürdőbe rohant. Utána siettem , de mivel becsapta előttem az ajtót azon keresztül tudakoltam ,hogy jól van-e ,de nem jött válasz ,csak a szenvedő hangját hallottam ahogy kiadja magából a sok alkoholt.
Jobbnak láttam ha kicsit magára hagyom ,így a konyhába vettem az irányt ,hogy másnaposságra való levest csináljak. Mivel már nem egyszer voltam ebben a házban, könnyen megtaláltam a szükséges alapanyagokat ,így hozzá is láttam. Egyszer csak újból elhangzott egy hangos sikoly , mire ijedtemben kiejtettem a kezemből a kanalat. Biztos voltam benne ,hogy a Teen Top fiúk ijesztgetik egymást, náluk ez rendszeres reggelente.
- A csuda vigye már el, Hyuk bújócskát játszik! - trappolt be N egy idő után.
- Nem találjátok? - sandítottam rá a szemem sarkából a zöldségek felvágása közben.
- Nem, pedig már felkutattuk az egész lakást. - túrt a hajába idegesen.
- Lehet ő előbb felkelt és kijózanodott mint mi és lement sétálni egyet. - vontam meg a vállam.
- Lehet,,,, - sóhajtott. - Amúgy mit csinálsz?
- Egy kis másnaposság elleni levest.
- Óh már tejesen kijózanodtam, nem kellett volna. - legyintett mire én felröhögtem.
- Nem is neked lesz. Jae elég rosszul lett reggel ,így neki főzöm, - mondom ,de nem nézek rá ,viszont ,így is érzem a szúrós pillantását a hátamon.
- Jó reggelt kaszanovák! - jött be Chunji nagy mosollyal a konyhába. N-el mindketten felhúzott szemöldökkel néztünk rá.
- Milyen kaszanovákról hadoválsz? - kérdezte N, fejét a konyhapulton támasztva.
- Hát rólatok! - nevetett fel ,mire N-el összenéztünk és vállamat megrántva jeleztem neki, hogy fogalmam sincs miről beszél.
- Kifejtenéd ezt bővebben?  Csak mert nekünk fogalmunk sincs róla mire utalgatsz. - mutatott rám mondandója közben.
- Amint Hyuk előkerül megtudjátok. - kacsintott ránk ,majd egy pohár vízzel kiment a nappaliba.
- Ezt meg mégis hogy értette? - kérdeztem N-t de ő se tudta rá a választ.
Nemsokára kész is lettem a levessel és bevittem a nappaliba. Jae már ott ült a kanapén ,de még mindig elég rosszul festett.
- Tessék, ettől majd jobban leszel. - adtam oda neki a tálcát , mire nagy , csodálkozó szemekkel nézett rám. - Ne mondj semmit, csak egyed! - emeltem fel a mutató ujjam , hogy fenyegetőnek tűnjek.
- Köszönöm. - mosolyodott el ,majd lassan kanalazni kezdte a levest.
- Chunji! Gyere ki egy kicsit. - mutattam az ajtóra ,kicsit lepetten nézett ,de már állt is fel ,így elindultam kifelé.
- Szóval, mi nyomja a kis szívedet? - csukta be maga után az ajtót és nézett rám vigyorogva.
- Te... milyen kapcsolatba vagy Jae-vel? - próbáltam nem feltűnően kérdezni ha esetleg még se tudna a "kis" titokról.
- Ohhhh! Már vártam ezt a kérdésed, de mért is érdekel? - fonta össze mellkasa előtt kezeit.
- Hallottam a reggeli beszélgetéseteket. - mondtam és végig tartottam vele a szemkontaktust.
- Hmm... szerintem akkor már meg is van a válasz a kérdésedre, nem igaz? - indult volna vissza a lakásba ,de elé álltam.
- Hogy jöttél rá? - kérdeztem ,mire eleresztett egy sóhajt.
- Én inkább azt kérdezném ti ,hogy nem jöttetek rá. Teljesen lerí róla. Bár lehet csak én értek ennyire a nőkhöz ,hogy egy találkozás után rájöjjek. - vonta meg a vállát egy félmosollyal.  -Elégedett vagy a válasszal? Akkor be is mehetnénk. - veregette meg a vállam majd kikerülve engem bement a lakásba.
- Hát hogyne... - forgattam meg a szemeimet ,majd utána mentem.
Belépve hangos kiabálás és kergetőzés fogadott. Jobban mondva N kergette Hongbint egy fakanállal a kezében.
- Ken! Mi folyik itt? - fordultam a röhögő görcsöt kapott fiúhoz.
- M-m-myunhee é-és H-Ho-Hongbin egymás a-alsóneműjüket viselték, N hyung meg k-kiakadt. - nyögte ki nagy nehezen.
- Ahha. - bólogattam ,hogy megértettem ,majd feltűnt valami ,így közelebb hajoltam a mellettem állóhoz. -Ken, te kirúzsoztad magad? - mutattam.az ajkára meglepetten ,mire rögtön abba hagyta a kacagást és besprintelt a fürdőszobába.
- Csak kerülj a kezem közé Lee Hongbin! Nem fogod megköszönni amit kapni fogsz! - kiabálta a leaderünk idegesen.
- Hyung, kérlek! Nem tudom ,hogy történhetett ez! - kiabálta Binnie is. -Valaki segítsen már, nem bírom tovább! - kért minket kétségbe esetten ,és mivel körülnézve mindenki csak röhögött ,én vetettem véget felfordulásnak.
- Okééé!! Szerintem eléggé rá hoztad a frászt. - fogtam meg Hakyeon-t a pólója nyakánál fogva ,mikor mellettem akart elszaladni.
- Ravi! Engedj el! - szűrte a fogai között idegesen.
- Majd miután lenyugodtál.
- Hogy nyugodhatnék meg?! A húgom bugyija van rajta! - kiabált rám mire sóhajtottam egy nagyot. - Figyelj, tegnap mind berúgtunk, egyikünk se emlékszik semmire, valószínűleg egy fogadás miatt cseréltek alsóneműt. Kitudja, lehet te adtad ezt az utasítást. - vontam vállat ,mire a szemei teljesen kikerekedtek.

- Én biztos nem mondanék ilyet! - háborodott fel.
- Mért, emlékszer bármire is a tegnap estéből? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Hát... - kezdett bele de aztán elhallgatott és durcásan a földet kezdte szuggerálni.
- Szóval nem... akkor nincs is miről beszélni. - veregettem vállba ,majd a kanapé felé vettem az irányt és leültem Jae mellé.
- Na, segített egy kicsit a leves? - támasztottam meg a kezem a feje mögött.
- Igen, nagyon jól esett most a gyomromnak. Köszönöm. - mosolygott rám lágyan ,mire teljesen lefagytam és csak néztem a nagy barna szemeibe. Ez a pillanat is csak pár másodpercig tarthatott mert hirtelen befurakodott közénk valaki.
- Ahh , de elfáradtam ebbe a sok rohangálásban. - fújta ki egy nagy adag levegőt N.
- És nem tudtad volna egy kicsit arrébb lerakni a sejhajod? Még szabad a fél kanapé. - néztem rá szúrós szemmel mire csak megvonta a vállát és Jae felé fordult.
- Jae, segítenél megkeresni Hyukot? Már jó ideje keresem de egyszerűen sehol se találom. - mondta szomorú hangon, lebiggyesztett szájjal.
- De persze, telefonján hívtad már? - állt fel megigazítva a pólóját.
- Igen , de nem vette fel. - válaszolt N ,mire Jae bólintott és elindult ő is körülnézni.
Miután ott hagyott minket N egy ravasz félmosollyal nézett rám, majd meg se várva a reakciómat felpattant és Jae után ment. Szememet forgatva ,egy nagy sóhajjal dőltem el a kanapén.

N szemszöge:

Jae után mentem ,aki már teljesen felszívódott ,így minden szobába benéztem ,hogy megtaláljam. Épp az egyik szobába néztem be és mivel nem láttam bent a keresett személyt csuktam volna vissza az ajtót ,mikor egy hangos koppanás és egy fájó nyögés felhívta a figyelmem.

- Aigoo, azt hiszem ez nem az én napom. - állt fel Jae a fejét fogva.
- Dinka, mért nem figyelsz oda? - kérdeztem kuncogva mire egy szúrós pillantással illetett. - Jól van, jól van, ne haragudj. Nagyon fáj? - emeltem fel a kezem védekezésképp és mentem hozzá közelebb.
- Eléggé. - válaszolt szomorú hangon , mire elmosolyodtam.
- Maradj itt, mindjárt jövök. - mondtam ,majd kirohanva a konyha felé vettem az irányt. A mélyhűtőt kinyitva kivettem néhány jeget , majd a zsebemből kilógó kendőmbe tettem párat, tettem rá egy csomót ,majd mentem is vissza a sérülthöz.
Jae még mindig ott állt a fejét fogva , összeszorított szemekkel. Elé lépve elvettem a kezét a fejéről és helyére a jeget raktam. Szemei azonnal kipattantak és értetlenül nézett rám.
- Gondoltam ez majd kicsit enyhíti a fájdalmat. - vontam meg a vállam.
- Mond, te skizofrén vagy? - húzta fel az egyik szemöldökét.
- Mi? Dehogy! Miért?
- Áh, semmi, semmi. Köszi. - mondta ,majd átvéve a kezemből a jeget kiment a szobából.
Értetlenül néztem utána ,majd hirtelen megszólalt a telefonom. Előkotorásztam a zsebemből ,majd a kijelzőt megnézve megállapítottam ,hogy a menedzserünk keres.
- Szia hyung, úgy tudom ma szabadnapunk van. - nem értettem miért hív, hisz nem volt semmi programunk mára.
- Nem is azért hívlak. Most rögtön gyertek be! Mindannyian! - mondta ingerülten. Kissé megilletődtem ,hisz eddig soha nem volt ránk ideges, legalábbis nem ennyire.
- Miért?
- Ne kérdezz ,csak gyertek! - és ki is nyomott.
- Ennek meg mi baja? - nézek nagy szemekkel a telefonra ,majd visszasüllyesztve a zsebembe kimegyek a nappaliba.
- Skacok, figyeljetek. Hy... - kezdtem volna bele ,mikor hirtelen Niel felordított és mindenki rá kapta a tekintetét.
- Jesszusom, a frászt hozod ránk. Mi bajod? - kérdezi tőle L.Joe.
- Hirtelen nagyon elkezdett sajogni a fenekem. - mondta fájdalmas képpel ,mire mindannyian felröhögtek.
- Mégis mitől? - kérdezi Chunji könnyeit törölgetve.
- Nem tudom. De kurvára fáj. Lehet eltört a seggcsontom? - kezdett el egyre inkább hangosabban és kétségbeesetten beszélni.
- Aish, maradj már, hogy tört volna már el? Eddig semmi baja nem volt. Told le a gatyád, megnézem. - utasította CAP. Niel már cselekedett is volna de ráordítottam.
- Yah! Itt lányok is vannak!
- Oh, tényleg. Ne haragudjatok hölgyeim ,de egy pillanatra kifáradnátok? - nézett rájuk bájosan.
Miután a két leányzó átment egy másik szobába Niel már tolta is le a gatyáját. A szemem sarkából láttam ,ahogy Ravi gyorsan Jae mellé lép és eltakarja a szemeit. Nem értettem ezt az egészet ,de nem is tudtam rajta gondolkozni mert CAP magára vonta mindenki figyelmét a kacagásával,
- Mi az? Min röhögsz hyung? - kérdezte Niel ijedten.
- Niel, mégis mért van két .... két p-patanyom a hátsódon? - kérdezte kuncogva.
- HOGY MIII???!!! - azt hittem a dobhártyám beszakad ,úgy felkiáltott. Mindenki , rajtam , Jae-n és Ravin kívül, odarohantak és nevetve sasolták szerencsétlen Niel fenekét.
- Hááát, nem tudom ,hogy szerezted ,de akkor nem véletlenül sajog. - mondta majd visszahúzva Nielre a gatyát nevetve rásózott egyet a fájó pontjára.
- OMG!!! Hyung! Ne ütögesd már , hát így is fáj eléggé. - toporzékolt dühében.
- Na végre elmondhatom amit akartam? - kérdeztem türelmetlenül ,mire mindenki bólintott. A lányokat visszahívva bele is kezdtem.
- Szóval... Alex felhívott és elég dühös volt. Azt mondta mindannyian mennyünk be.
- De hát szabadnapunk van. - csodálkozott Hongbin.
- Igen , de valami történhetett , úgyhogy szedjétek össze magatokat és induljunk. Ti is TeenTop. - mutattam az egy kupacban álló bandára.
Kijelentésemre , különösmód mindenki villámgyorsasággal kezdte el rendbe szedni magát ,amit egy nagy mosollyal néztem végig.
Negyed óra múlva már a kocsikban ültünk - két kocsival mentünk, mivel a Teen Top fiúk már nem fértek volna be hozzánk -  és amilyen gyorsan csak tudtunk, igyekeztünk be a céghez. Mint akiket puskából lőttek ,úgy szaladtunk be miután kiszálltunk az autóból. Egyrészt mind nagyon kíváncsiak voltunk ,hogy mi történhetett amiért a szabadnapunkon behívnak minket, másrészt meg féltünk ,hogy Alex még jobban fog velünk ordítani - mint ahogy velem telefonon - ha megvárakoztatjuk. Nem is kellett keresgélnünk ugyanis már az előtérbe várt ránk összefont karokkal, ideges ábrázattal.
- H-hyung, minden r... - kezdtem bele ,de félbeszakított.
- Pofa be, csak kövessetek! - emelte fel az ujját ,majd hátat fordítva nekünk elindult a tánctermek irányába. Értetlenül néztünk össze a többiekkel ,majd Alex után siettünk. Megállt a tánctermünk előtt , kinyitotta a kulcsra zárt ajtót,majd nagy levegőt vett,befogta az orrát és úgy lépett be. Először nem értettem tettét ,de pár másodperc múlva már én is fintorogva fogtam be az orrom.
- Mi ez a szag? - léptem beljebb fancsali képpel és rögtön le is fagytam meglepődöttségemben.
- Ez most komoly? - szólalt meg Leo mögülem.
- Öhmm... mondjátok, mit keres 3 kecske a tánctermetekbe? - kérdezi L.Joe nevetve.
- Ez egy nagyon jó kérdés. - bólogat nyugodtan Alex ,de ez is csak 5 másodpercig tart. - MÉGIS ,HOGY A FRANCBA HOZHATTATOK BE KECSKÉKET??!! MÉGIS MIT GONDOLTATOK?! NORMÁLISAK VAGYTOK??!!
- Hy-hyung, várj egy kicsit, nyugodj meg. Mégis honnan veszed ,hogy mi voltunk? - próbálom kicsit nyugtatni.
- Hogy honnan?! Miután reggel bejöttem és ez fogadott ,rögtön megnéztem a kamera felvételeket, onnan! Az a kúrva nagy szerencsétek srácok ,hogy az igazgatónak ma Japánba kellett utaznia egy megbeszélésre, a portás meg csak délutánra jön. - mutat ránk idegesen az ujjával.
- Akkor nincs is semmi gond. - válaszol lelkesen Ken.
- MI AZ HOGY NINCS?! - csattan fel Alex ,majd kicsit visszavéve a hangjából fojtatja.  - És mégis hogy akarjátok kivinni őket? Nem hiszem ,hogy jól járnánk ,ha bárki is észrevenné őket.
- Igaza van hyung-nak. Valamit ki kell találnunk. - mondom és el is kezdek agyalni.
- Először azt kéne tudni , hogy honnan hoztuk őket, hogy rögtön visszavihessük őket. - mondta Jae a kecskéket simogatva.
- És mégis hogyan derítsük ki?
- Hmm, nem tudom, mindenki nézze át a zsebét meg a tárcáját hátha találunk valamit. - vonta meg a vállát.
- Ennyi? Biztos , hogy nem lesz ilyen egyszerű megtalálni a .... - mondtam miközben a nadrágom zsebeit néztem át, de amint valami megakadt a zsebemben ,torkomon akadt a mondat vége.
Lassan húztam elő a zsebemben talált egyetlen tárgyat  majd nagy szemekkel olvastam el a rajta lévő írást.
- Mi az N? - lépett mellém Chunji ,majd a kezemből kivéve a kis névjegykártyát kezdte el hangosan olvasni a tartalmát. - Sook állatfarm és lovarda. Nocsak, nocsak... Jae-nek vág az esze mint a borotva. Már rögtön az első ötlete megoldott egy problémát. - nevette el magát majd az Jaeyoung-hoz lépve adott neki egy pacsit.
- Milyen jó , hogy itt van nekünk Jae, ugye oppa? - rakta vállamra kezét MyunHee.
- Khmm... Jae, ha már ilyen jó ötleteid vannak, netalán azt is tudod hogy vigyük ki őket feltűnésmentesen?
- Mi vagyok én, Einstein, hogy mindenre tudjam a választ? Te is gondolkozhatnál! - nézett rám ingerülten.
- Aish!! - emeltem fel a kezem idegesen ,majd lassan visszaengedtem magam mellé. Rettenetesen kitud néha borítani ez a fiú.
- Ne veszekedjetek ,inkább gondolkozzunk mind. - kezdett el nyugtatni minket Ravi.
- Áh! Mi lenne ha dobozba raknánk őket , a dobozokat pedig azokra a kocsikra amiken a díszleteket meg ruhákat meg csomagokat szokták szállítani ,aztán valamelyikünk áramszünetet csinálna és gyorsan kivinnénk őket? - mondom az ötletem boldogan ,de ezt is szétrombolja valaki egy másodperc alatt.
- Hmm, nem rossz, de mi lenne ha csak egyszerűen áramszünetet csinálnánk és a hátsó bejáraton keresztül kijuttatnánk a kocsihoz ami már az ajtóban állna?
- Jae, az előbb még nem akartál gondolkozni! És amúgy is ,mit lopod az ötletem? Ugyan ezt mondtam ,csak hozzá tettem pár dolgot! - förmedek rá.
- Ki lopja az ötleted? Csak leegyszerűsítettem te okostojás! - kezd sértegetni ,ami még jobban felviszi bennem a pumpát.
- O-okos t-tojás?! Te kis...
- Elég! Nincs most erre szükség, inkább igyekezzünk! - parancsol ránk Alex ,így csak szemmel vertük tovább egymást. - Én fogom lekapcsolni az áramot , Leo fedez engem ,  Ken az autót a hátsó bejárathoz viszi  ,Jae, Ravi és Hakyeon kiviszi a kecskéket, Hongbin biztosítja az utat  ,hogy véletlenül se botoljanak senkibe ,MinJee és MyunHee pedig lefoglalják és elterelik az embereket ha azok épp útba lennének. A Teen Top meg feltakarítja a sok szart meg pisit a táncteremben.  - osztotta ki a feladatokat ,mire a Teen Top összes tagja elkezdte kimutatni nemtetszését.
- Mért pont nekünk kell feltakarítani? - nyavalygott Niel.
- Ha jól tudom nálatok volt a buli, így az alkohol is.Folytassam? - nézett rá Alex gúnyos mosollyal ,mire Niel nyakát behúzva rázta meg a fejét. - Okéé, akkor csapjunk a lecsóba! - csapta össze a két tenyerét ,majd mindenki a dolgára ment. Egy öt perc múlva  lekapcsolódtak a villanyok mi pedig elindultunk a kecskékkel ,amiknek hála istennek volt a nyakukba kötél , így azzal nem kellett foglalkoznunk. Hongbin előttünk ,míg MinJee-ék mögöttünk jöttek. Az utóbbiaknak le kellett foglalniuk néhány gyakornokot ,így ők nem jöttek végig velünk. Nem az a vak sötét volt ,mivel néhol az ablakok adtak egy kevés fényt , viszont nekünk elegendő volt ,hogy feltűnés mentesen kivigyük az állatokat. Ken már a hátsó bejárat előtt állt a kocsival ,kinyitott csomagtartóval , amibe rögtön be is raktuk a három jószágot, majd mi is beültünk és már hajtottunk is a névjegykártyán lévő címre.
- Öhmm, egy kérdés, mit csinálunk ,hogy ha fel akarnak majd jelenteni mert, elloptuk a kecskéiket? - kérdezte Jae kicsit nyugtalan hangon.
- Honnan veszed ,hogy elloptuk? Lehet csak kölcsönvettük őket. - vontam meg a vállam.
- Ha te mondod... - sóhajtott aggodalmasan. Épp fordultam volna hozzá hogy megnyugtassam de Ravi megelőzött.
- Ne aggódj, hogy ha el is loptuk őket , szép csendesen lerendezzük. - tette kezét a vállára, az én agyam meg kezdett elborulni.
Nagy levegő Hakyeon , nagy levegő! - gondoltam magamban és szívtam is be magamba a nyugtató oxigént.
- Itt vagyunk. - fordult hátra Ken egy fél óra múlva.
 Mind a négyen kiszálltunk , és míg a többiek a kecskéket vették ki a csomagtartóból ,én addig a nem épp kicsinek nevezhető farmot szemléltem. Az orromat az a jellegzetes állat szag birizgálta ,de a látvány elvonta róla a figyelmem. A bejárat felett a farm neve díszelgett ,míg két oldalról körbevette egy óriási elkerített, füves rét, benne istállóval, lovas futtatóval , tyúkóllal és rengeteg állattal.
- Indulhatunk. - zökkentett ki Ravi a táj nézéséből.
Ahogy beléptük a kapun egy kedvesnek tűnő ,idősebb néni fogadott minket.
- Omo! Jó reggelt! Gyorsan vissza hoztátok őket. Örült a meglepetésnek az ünnepelt? - jött mosolyogva elénk.
- I-i-igen. - bólogattunk zavartan.
- Kicsit meglepett , ahogy tegnap megjelentetek és kértétek ,hogy adjak kölcsön pár kecskét. Először azt hittem bolondok vagytok, de ahogy mondtátok ,hogy egy barátotok születésnapi ajándékának szánjátok meglágyult a szívem. - mesélte lelkesen miközben elvette a kezünkből a köteleket.
- Köszönjük ,hogy kölcsönadta őket, az ünnepelt majd kiugrott a bőréből ,mikor meglátta őket. - mondta Jae mosolyogva.
- Remélem máskor is jöttök. Ők is biztos örülnének nektek. - veregette meg a kecskéi oldalait.
- Mindenképp jövünk majd, imádom az állatokat és lovagolni is szívesen megtanulnék. - lelkesedett be Jae ,amit csak nagy szemekkel figyeltem, nem tudtam ,hogy ennyire szereti az állatokat.
Miután elköszöntünk a kedves Ahjumma-tól rögtön hazafele vettük az irányt.
- Kíváncsi vagyok hogy állnak a mi kis takarítóink. - nevetett fel Ravi miközben szálltunk ki a kocsiból.
Csendben ballagtunk fel a tánctermünkig, csak Ken dudorászását lehetett hallani.
 - Fogadjunk , hogy még a felénél se tartanak. - vigyorgott Ken már az ajtó előtt.
- Szerintem még el se kezdték. - nevetem el magam.
Ahogy kinyitottuk az ajtót és beléptünk ,Jae-n kívül mindannyian lefagytunk a meglepettségtől.
- Hát ez nem jött össze fiúk. - kuncogta el magát Jae ,majd a földön ücsörgő társasághoz ment.
- Ezt hogy csináltátok? - mentünk mi is közéjük ők meg csak nevettek.
- Chunji hyung noszogatott minket, és felajánlotta ,hogy ha minden csillogni és villogni fog mire ideértek ,akkor mindenkit meghív egy fagyira. - mondta Ricky fülig érő szájjal.

- Húha, Chunji, ha nem ismernélek azt hinném be akarsz vágódni valakinél. - nézett rá gyanakvóan Ken mire zavartan Jae-re pillantott. Gyorsan körbenéztem a társaságon ,de rajtam és Ravin kívül más nem láthatta. Megint csak hatalmába kerített az a kellemetlen érzés amit akkor éreztem eddig ,mikor Jae-t Ravival láttam. Egyre inkább erősödött bennem a gyanú ,hogy féltékeny vagyok , de egyszerűen nem értettem miért.
- Aish! - feküdtem el a földön idegesen. Úgy éreztem ,már az őrület szélén állok.
- Na és , könnyen vissza juttattátok a kecskéket? - kérdezte MyunHee.
- Igen, hála az égnek. Valamelyikünk azt mondta ,hogy egy barátunk szülinapjára kellenek, az idős hölgy meg csak úgy oda adta őket . Nem tudom ki találhatta ezt ki ,de jó kis ötletei vannak. - nevette el magát Ken.
- Aigoo, akkor biztos nem te voltál az az okos. - mosolygott rá gúnyosan MinJee.
- Hát de valószínűleg te se. - nézett rá ugyanolyan arckifejezéssel Ken mire MinJee bepöccent és a lábával jól felrúgta a mit sem sejtő Kent. Erre a jelenetre mindenki hangos nevetésbe kezdett, még Ken is. A végén már mindenki a földön feküdt és a plafont kémleltük.
- Úgy érzem valamit elfelejtettünk. - szólal meg hirtelen Jae.
- Elfelejteni? Mégis mit felejthettünk vol... - kezdtem bele a válaszomba ,de hirtelen felvillant a képzeletbeli villanykörte az agyamban. Vagyis nem csak nekem ....
- HYUK!!!!! - ordítottuk el magunkat mindannyian ahogy felpattantunk a földről.

12.rész

 

- Jae,  látod megmondtam én hogy még fogunk találkozni, bár azt én se gondoltam hogy ilyen gyorsan. - nevette el magát Chunji mikor megállt előttem. A közelségétől muszáj volt egy lépést hátrálnom mire beleütköztem valakibe. Mikor hátra fordultam egy kissé ideges és értetlen tekintetű Hakyeon nézett farkas szemet Chunjival.
- Ti honnan ismeritek egymást? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Hát az egy elég vicces történet. - nevette el magát és kezdte simogatni a tarkóját zavarában Chunji.
- Na halljuk azt a vicces történetet. - fonta keresztbe mellkasa előtt kezeit a mögöttem álló.
- Rendben, szóval egyik nap olyan mértékben megéheztem hogy minden rejtőzködő cucc nélkül indultam el egy kedvenc kajáldámba. Az oda út még könnyen ment de mikor mentem vissza a dormba egy lány banda észre vett és üldözni kezdtek, és hát szerencsétlenségemre gyorsabbak voltak nálam. - mondta lehajtott fejjel mintha szégyellné magát.
- Úristen te szerencsétlen! - fogta meg a fejét Cap idegesen. - Mostantól eljössz velem edzeni mert ez így nem mehet tovább, értve vagyok?  - mondta ellentmondást nem tűrő hangon mire Chunji köpni nyelni nem tudott ezért csak bólintott egy aprót.
- Azt még mindig nem mondtad el hogy találkoztatok. - szólalt meg ismét kissé ingerülten N.
- Ah igen, bocsi. - nevette el magát a szőkeség majd fojtatni kezdte. - Szóval miután utolértek a lányok és ide oda rángattak egyszer csak megszólalt egy sziréna hang mire mindannyian elszaladtak és akkor jött oda hozzám Jae a telefonjával a kezében. - nézett rám mosolyogva a mondandója közben.
- Szóval azt mondod Jae egy telefon alkalmazással üldözte el az őrült rajongókat? - kérdezte Ken nagy szemekkel mire Chunji bólintott. - Úristen, Ez soha az életbe nem jutott volna az eszembe. - mondta teljesen ledöbbenve mire többen elnevettük magunkat.
- Egyébként, épp ettetek? Leülhetünk hozzátok mert már mind majd éhen halunk,főleg Cap hyung.  - mutatott az említettre akinek rögtön felcsillant a szeme a kaja szóra.
- Persze , gyertek csak. - válaszolt Ravi mosolyogva majd a 6 sráccal együtt újra leültünk az asztalhoz.
Chunji beült N és én közém amit N nem nézett valami jó szemmel. Másik oldalamon Ravi maradt, mellette Ken, MinJee , Ricky és Changjo majd a másik oldalt Cap, Niel, L.Joe MyunHee, HongBin , Hyuk és Leo.
A nagy létszámunk miatt kissé hangosak voltunk amit néhány ember rossz szemmel is nézett ,de akárhogy is próbáltam jelezni a többieknek ,hogy kicsit lejjebb kéne venni a hangerőt, nem igen zavartatták magukat.
- Ah... kipukkadok. - dőlt hátra Hyuk a székében.
- Kellett annyit zabálnod! - szólt rá Leo mire egy kis kuncogás hagyta el a számat,
- Na de hyung! Tudod milyen éhes voltam? - kérdezte nyafogva a maknae mire Leo csak megforgatta a szemét.
- És megmondanád te kis okos ,hogy így hogy fogsz táncolni? - szólalt meg a leader is.
- Öhm... mint eddig? - kérdezte elgondolkodott arckifejezéssel.
- Úgy legyen, de ha kijön belőled te takarítod fel, most szólok. - mutatott rá Hakyeon a fiatalabbra fenyegetően.
- Hyung! Ne mond már ezt. Nem fog kijönni semmi se. - legyintett Hyuk nevetve majd hirtelen egy hangos böfögés hagyta el a száját mire mindannyiunk hangos nevetésbe kezdett.
- Aha, még hogy semmi. - kacagott Hakyeon aranyosan.
- Jól van már! Ne röhögjetek! - szólt ránk Hyuk sértődötten de mi ugyanúgy nevettünk tovább.
- Amúgy ... - törölte le könnyeit Chunji majd folytatta. - Mit szólnátok egy ma esti bulizáshoz? - nézett körbe a társaságon.
- Én benne vagyok! - kiáltották el magukat egyszerre Ken, Hyuk és Hongbin.
- Oh remek. És a többiek? - nézet újból körbe.
- Mi is benne vagyunk ugye unnie? - nézett MinJee MyunHee-ra mire a kérdezett csak mosolyogva bólintott.
- Oppa ugye te is benne vagy? - kérdezte MyunHee felém fordulva amitől kissé meglepődtem. Azt hittem haragszik amiért azt hazudtam fiú vagyok.
- P-persze. - válaszoltam kissé zavartan.
- Rendben , nem árt egy kis szórakozás. - mondta Ravi is beleegyezően.
- Akkor már csak a két jó madarunk maradt. - nézett Chunji Leo-ra és N-re mire a két említett is összenézett.
- Hyung, kérleeeek, légy benneeee!!! - rángatta a Hyuk Leot a karjánál fogva.
- Jól, van jól van, csak hagyd már abba! - válaszolt kicsit ingerülten a mellette ülő mire a kis maknae elégedetten el is engedte az idősebbet.
- Már csak te maradtál pajti. - mondta Chunji Hakyeon-nak címezve mire mindenki ránézett a leaderre.
N hirtelen gondolkozni kezdett majd észrevettem ,hogy a szeme sarkából rám néz ,mintha tőlem várná a választ. Mosolyogva bólintottam egy aprót mire tekintetét újra Chunjira szegezte majd beleegyezett  a buliba.
- Remek, akkor este 7-kor nálunk. Most viszont nekünk mennünk kell elintézni pár dolgot. - mondta Chunji majd integetve elindultak de N megállította őket.
- Várjatok csak! Viszont van egy kikötésem. - mondta mire mindannyian kérdőn néztünk rá. - Mivel holnap is munka van ezért 2 - 3 pohár alkoholnál többet senki nem ihat. - mondta majd fenyegetően végig nézett mindenkin.
- Óh, rendben, rendben. Nem lesz itt lerészegedés, ne aggódj. - intett Chunji mosolyogva ,viszont  abba a mosolyba volt egy kis huncutság, ami nagy valószínűséggel csak nekem tűnt fel.
Miután N elmondta a feltételt, a Teen Top fiúk elmentek és nekünk is lassan vissza kellett menni a saját termünkbe. Miután vissza értem Casperrel folytatni kezdtük a koreográfia gyakorlását és abba se hagytuk 5 óráig.
- Azta, El kell mondanom, nálad jobb diákom még sose volt. - törölte le homlokáról a lefolyó izzadság cseppeket.
- Hehe, ennek örülök. - jöttem zavarba.
- Menj, zuhanyozz le aztán haza mehetsz. - intett az ajtó felé mire bólintottam egyet majd miután összeszedtem a cuccaim és elköszöntem tanáromtól el is indultam ,hogy kicsit felfrissítsem magam.
- Basszus. - torpantam meg hirtelen a zuhanyzók előtt mikor eszembe jutott hogy a lányba se és a fiúba se mehetek be.
Épp fordultam volna hátra mikor valaki a nyakamba ugrott. Felnézve Hyuk vigyori fejével találtam szembe magam.
- Jae, te is zuhanyozni tartasz? Remek mert mi is. - mondta fülig érő mosollyal majd Ravi és Leo kivételével a többi három fiú is feltűnt. Pont ilyenkor nincsenek itt mikor szükségem lenne rájuk. Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek. Gondoltam magamban.
- Hát... öhm... én... igazából... - kezdtem volna valami kifogást mondani de addigra Hyuk már betolt a fiú zuhanyzóba.
Míg a fiúk elkezdték levenni a ruhájukat én lecövekelve álltam és egyre jobbam kezdett elvörösödni a fejem.
- Jae, nem jössz? - fordult felém teljes testtel Hakyeon és amint a szemeim lejjebb haladtak a testén rögtön el is fordítottam róla a fejem. Valaki könyörgöm, segítsen már rajtam. Kezdtem magamban imádkozni.
- Öhm... m-menjetek csak, n-nekem van még egy kis dolgom. - dadogtam zavaromban mire N közelebb lépett hozzám.
- Milyen dolgod? - hajolt hozzám közel és már a tudat miatt hogy egy szál semmiben áll előttem paradicsom vörössé változott az arcom színe.
- Öhm... én ....izé... - egy értelmes mondatot se tudtam kimondani amin N láthatóan jót szórakozott.
Már azt hittem hogy ebből a borzalmas helyzetből sose jutok ki ,mikor hirtelen valaki a fejemre dobott egy törölközőt ezzel elzárva előlem pucér hátsókat meg egyebeket.
- Jae sajnos most nem tud veletek fürdeni mert a igazgató beszélni akar vele valamiről. - hallottam meg Ravi kellemesen mély hangját mire egy megkönnyebbült sóhaj jött ki a számon.
- Oh... akkor igyekezz, mert 7-re Chunjiéknál kell lennünk. - mondta N kissé csalódott hangon. Te jó ég, miért akarták ezek annyira hogy velük zuhanyozzak? Dicsekedni akartak a micsodájukkal vagy mi a fene? 
Ezután már csak azt éreztem ahogy Ravi a vállamra teszi a kezét és elkezd kifele tolni.
- Leo fent vár a 3. emeleti zuhanyzóknál. Oda általában nem nagyon szoktak járni de azért amíg letusolsz őrködni fog. - mondta már kint Ravi miközben levette a fejemről a törölközőt és maga felé fordított.
- És az igazgató? - néztem rá értetlen tekintettel mire aranyosan elkuncogta magát.

- Az csak egy kifogás volt, de most siess kicsi lány. - borzolta össze a hajamat mosolyogva mire fülig vörösödtem. Nehéz megszoknom hogy ő tud a titkomról.
- Köszönöm. Nagyon hálás vagyok nektek. - hajoltam meg előtte majd hátat fordítva neki elindultam a 3. emeletre.
Felérve rögtön kiszúrtam Leo-t ahogy a zuhanyzó mellett a falnak dőlve nézegeti a cipőjét és közben dúdolgat. Arcomra rögtön egy mosoly kúszott és elindultam felé. Ahogy megálltam előtte tekintetét cipőiről rám vezette és ő is elmosolyodott.
- Csak nem a Thank You for My Love-ot dúdolgattad? - néztem rá fejemet kicsit oldalra billentve.
- Honnan tudtad? - nézett rám nagy ,meglepődött szemekkel mire elkuncogtam magam.
- Tudod meghallgattam minden számotokat és ez lett a kedvencem. Még szép hogy felismerem. - mutattam ki fehér fogsoromat is mosolygás közben.
- Oh igen? Úgy látszik van bennünk egy kis közös mert nekem is ez az egyik kedvencem. - mondta Leo is mosolyogva és elrugaszkodott a faltól. - Most viszont menj be. Nem kell aggódnod én itt őrködök. - mutatott a zuhanyzó irányába de én nem mozdultam hanem az arcát fürkésztem.
- Mi az? - emelte magasba a szemöldökeit.
- Csak próbálok visszamenni az emlékeimben de egyszerűen nem megy, nem emlékszem rád. - mondtam karba font kezekkel.
- Áh. nincs ezzel gond, én se emlékszem mindenkire , te valahogy megmaradtál bennem. - legyintett nevetve.
- Mindenesetre  sajnálom. Otthon át fogom nézni az évkönyvet . úgy már biztos emlékezni fogok. - mondtam mosolyogva majd bementem a zuhanyzóba.
Levéve magamról a ruháimat beálltam a tus alá és folyatni kezdtem magamra a kellemesen meleg vizet ami kicsit felfrissített. Pár perces zuhanyzás után gyorsan megtörölköztem majd felöltöztem aztán Leo-hoz kimenve rögtön indultunk is a földszintre ahol a fiúk már biztos vártak minket.
- Na végre már. Azt hittük már elraboltak a földönkívüliek. - pufogott N karba font kezekkel.
- Khm... csak te hitted azt. - mondta Ravi mire N egy gyilkos pillantást vetett rá.
- Na induljunk már, hát bulizni akarok. - ugrándozott Ken türelmetlenül.
- Még MyunHee-ék nincsenek itt. - mondta N és abban a pillanatban megjelent a két lány majdnem kiköpve a tüdejüket.
- Gyorsabban nem ment volna? - kérdezte N szúrós szemekkel.
- Oppa! Így is majdnem kiköpjük a tüdőnket! Azt akarod hogy meghaljunk? - kiabált rá kishúga mire N csak megforgatta a szemét.
- Lassú csigák! - suttogta Ken MinJee-nek mire a lány csak erősen tarkón vágta.
- Auuu!!! Ez fájt!
- Megérdemelted! - húzta gonosz mosolyra a száját MinJee mire Ken homlokon pöckölte a lányt.
- Yaaaah! - fogta a homlokát MinJee idegesen.
- Megérdemelted. - vont vállat Ken vigyorogva.
- Befejeztétek?! - rivallt rájuk Hakyeon idegesen mire mindketten összerezzentek majd bólintottak egy aprót.
- Akkor végre elindulhatnánk? - lágyította el a hangját de teljesen kivehető volt belőle a gúny.
- Igen. - mondtuk mindannyian egyszerre majd el is indultunk a garázsba.
Az út teljesen zökkenő mentesen telt azt leszámítva hogy MinJee és Ken végig vitatkoztak. Már a fejemet masszíroztam kínomban mikor a MyunHee, Hongbin párosra pillantottam akik meg aranyosan beszélgettek és nevetgéltek.
- Legalább ők jól kijönnek egymással. - gondoltam magamban mosolyogva.
Nem sokkal később megérkeztünk az úti célunkhoz és már mindenki ugrott volna ki a járműből a még mindig vitatkozó párocska miatt aminek az lett az eredménye hogy beszorultak az ajtóba.
Alig bírtam visszafogni a nevetésem miközben próbáltam kituszkolni a 4 fiút az ajtón ,majd egy váratlan pillanatban mind kiborultak velük együtt én is.
Szerencsére megint megúsztam és puhára estem. Először azt hittem hogy Ravi került alám de mikor felnéztem Ravi helyett Mr. Cha úrfival szemeztem.
Már keltem volna fel róla de egyszerűen nem tudtam elszakadni a tekintetétől, teljesen elvesztem a gyönyörű szemeiben. És persze ez a pillanat se tartott sokáig.
- Te jó ég, mégis hány kiló vagy te? Mindjárt összepréselsz. - mondta N és ezzel rögtön el is illant az a meghittség amit éreztem. Hirtelen olyan düh lett úrrá rajtam hogy miközben feltápászkodtam nem hagyhattam ki hogy ne térdeljek bele a legnagyobb kincsébe.
- Ó hogy az a ..... - kezdett fetrengve káromkodni.
Kezemet és nadrágomat elégedetten poroltam le majd felnéztem és mindenki nagy szemekkel nézett, volt akinek egy elfojtott mosoly volt a szája szélén, vagyis inkább mindenkinek,
- Véletlen volt, bocs. - mondtam lazán mire N csak egy gyilkos pillantással illetett.
Nem törődve a szenvedővel Ravi felé fordultam majd megtudakoltam hogy hányadik emeleten és hányas számú lakásban laknak a fiúk majd el is indultam fölfele nyomomban MyunHee-vel és MinJee-vel.
- Ez szép volt Unnie! - mondta MinJee suttogva ahogy mellém ért. Kicsit megilletődtem az Unnie kifejezésen de aztán csak elmosolyodtam rajta.
Az ajtóhoz érve csengetni kezdtünk majd egy igen elegáns Chunji nyitott nekünk ajtót.

- Öhm... nekünk is ki kellett volna öltözni? -kérdeztem kissé zavartan mire Chunji elnevette magát.
- Nem, nem, ne aggódjatok csak egy fotózásról jöttünk és még nem öltöztem át. - mondta tarkóját simogatva.  - De ne álljatok ott, gyertek be. És a többiek? - nézett csodálkozva mögénk .
- Ép összekaparják oppát. - mondta MyunHee kuncogva.
- Mi? - nézett ránk Chunji értetlenül.
- Nemsokára jönnek. - mondtam mire csak bólintott egyet.
- Végre, itt vagytok. Akkor kezdődhet is a buli. - rohant oda hozzánk Niel és elkezdett tolni minket a nappaliba ahol már ott sorakoztak a poharak és a különböző alkoholok.
- Nem úgy volt hogy nem lesz itt berúgás? - kérdeztem egy féloldalas mosollyal mire Niel csak a szája elé tartotta mutató úját ajkaiból pedig egy halk S betűt hallatott.
- Sose árt egy kis lazulás. - mondta miközben öntött mindhármunknak egy pohárral az egyik üvegből.
- Ebben egyetértünk. - kacsintott rá MyunHee majd elvette  az egyik poharat és egy hajtással lehúzta. Nagy szemekkel figyeltem a lányt aki épp egy újabb tele töltött poharat kapott majd azt is lehúzta.
- MyunHee, lassíts! - fogtam meg a karját.
- Oppa! Ne legyél már ilyen tutyimutyi , inkább igyál. - nyomott a kezembe egy poharat majd jelzett hogy igyam meg.
- Igaza van Jae. Ebbe a túlhajszoló munkába nélkülözhetetlen néha a szórakozás. - tette vállamra a kezét Niel.
- Úgy van, úgy van. Ránk fér már egy kis szórakozás. - szólalt meg MinJee is.
Végül nagyot sóhajtva beadtam a derekam és lehúztam a kezemben levő pohár tartalmát ami után már rögtön felszabadultabbnak éreztem magam és öntöttem is az újabb adagot. Pár perc múlva már minden összefojt számomra.

11.rész

Haeyoung: 

Miután kijöttünk az igazgató irodájából a fiúknak még mindig fülig ért a szájuk és egyszerűen nem értettem miért.

- Minek örültök ennyire? - érdeklődtem felhúzott szemöldökkel. 

- A Teen Top Hyung-okkal fogunk fellépni, ez fantasztikus! - ugrándozott Hyuk boldogan meg se hallva a kérdésemet. 

- Ők az egyik banda akikhez a legközelebb állunk és már egy ideje nem találkoztunk velük így most ez a hír mindannyiunkat nagyon feldobott. - magyarázta N izgatottan mire én elkuncogtam magam. Én eddig nem gyakran láttam N-t ilyen izgatottnak, úgyhogy biztos tényleg nagyon jóban vannak. 

- Hát ha ti örültök akkor én is. - mosolyodtam el.

- Jövőhéten már  nem ezt fogod érezni ,higgy nekem. - veregette meg a vállam MyunHee mire én csak értetlenül néztem rá.

- Hogy érted ezt? 

- Úgy hogy ha ők együtt vannak az kész katasztrófa. - válaszolt MinJee a fejét fogva. 

- Ez nem is igaz! Mit ijesztgeted szegényt? - förmedt rá Ken.

- Áh nem? Akkor a legutóbb én és MyunHee voltunk azok akik vízipisztollyal kommandóztunk a Jelly folyosóin és lőttünk rá minden velünk szembe jövőre, ugye? - kérdezte MinJee cinikusan. 

- De legalább jót szórakoztunk! - mondta Ken vigyorogva.

- És megérte hogy aztán az igazgató leüvöltsön titeket? - oktatta ki MinJee.

- Oh de még mennyire! - nevette el magát Ken. 

- Mégis hány éves vagy? - grimaszolt MinJee.

- Hát idősebb mint te! - vigyorgott továbbra is Ken.

- Hát nem úgy látszik! - nevette el magát MinJee is. 

- Hát pedig így van, nem kell féltékenykedned. - simított végig Ken MinJee vállán mire a lány ellökte a kezét. 

- Féltékeny a seggem! - lett MinJee egyre dühösebb.

- Ne tagadd, valld be hogy így van. - húzta Ken továbbra is.

- Nem!

- De! 

....

A többiekkel a fejünket már ide oda fordítgattuk de én személy szerint a végére már beleszédültem így leállítottam a civakodó párost.

- Jól van, most már elég lesz, megvolt a mai vita úgyhogy lépjünk is tovább ezen. - léptem a két barátom közé akik meg csak szúrós szemekkel nézték egymást. Legszívesebben ott helyben elröhögtem volna magam a helyzeten, de visszafogtam magam mert abból lehet újabb vita alakult volna.

- Nekem vissza kell mennem gyakorolni és lassan nektek is nem de bár? - néztem többiekre akik csak bólintottak. Mind elköszöntünk egymástól majd mentünk csinálni a saját dolgunk. 

Ahogy vissza értem a gyakorló terembe Casperrel rögtön fojtatni kezdtük a gyakorlást.

A nap végén megdicsért majd haza indulhattam hogy kipihenjem magam. 

Mivel Alex-nek még dolga volt gyalog indultam útnak. 

Az utcákon sétálva egyszer csak hangos sikoltozásra kaptam a fejem. 

Előttem nem messze rengeteg lány körül állt valakit és sikongatva , mint valami őrültek fogdosták. Mikor közelebb mentem észrevettem hogy egy igen helyes, szőke fiú az áldozatuk.

Egy kis gondolkozás után elővettem a telefonom majd egy nem olyan rég letöltött szirénázós alkalmazást kezdtem keresni. Miután meglett a rendőrség szirénájára nyomtam és full hangerőre hangosítottam a készüléket.

A szirénát meghallva minden lány kétségbe esetten kezdett rohanni.
Mikor már mindenki elszaladt a földön ülő sráchoz mentem aki csak értetlenül nézett ide oda.
- Jól vagy? - álltam meg előtte és nyújtottam felé a kezem hogy segítsek neki felállni.
- Igen, de hogy.... - nézett rám nagy szemekkel mire félbeszakítottam.
- Néhány alkalmazás csodákra képes. - emeltem fel nevetve a telefonom mire ő is elnevette magát. - Mi a neved? - kérdeztem érdeklődve mire kissé ledermedt.
- Lee ChanHee de nyugodtan hívj csak Chunjinak. - mosolygott kedvesen amitől kicsit hevesebben kezdett verni a szívem.
- H-hát Chunji, örültem a találkozásnak. Legközelebb kerüld a lányokat. - nevettem el magam zavartan majd hátat fordítva neki el akartam indulni de megállított.
- Várj, én is hadd tudjam meg a megmentőm nevét. - fogta meg a karomat.
- Kim Jaeyoung. - válaszoltam mosolyogva.
- Jaeyoung? - nézett rám felhúzott szemöldökkel, majd tetőtől talpig végigmért mire én teljesen elvörösödtem.
- Mi a franc! Csak nem látja ,hogy lány vagyok, ugye? - gondoltam magamban.
A fiú a szemét újra az arcomra vezette és elgondolkozó arckifejezését felváltotta egy huncut mosoly.
- Rájött! - gondoltam magamban kétségbe esetten.

- Hát én is örvendtem a találkozásnak. - kacsintott rám majd egy hirtelen mozdulattal lekapta a fejemről a baseball sapkám.
- Hé! - kaptam utána de elrántotta előlem.
- Erre most szükségem lesz. - mondta egy huncut mosollyal majd a fejére húzta.
Nagy szemekkel néztem ahogy hátat fordít majd elindul de hirtelen megállt és hátrapillantott a válla felett.
- Remélem még találkozunk, akkor a sapkát is vissza adom. - mondta kuncogva majd újra elindult de ezúttal már nem állt meg.
- Ez meg mi a franc volt? Most komolyan ellopta a sapkám? - pislogtam nagyokat majd annyiban hagyva az egészet elindultam a dormba.
Az ajtón belépve rögtön a kanapé felé vettem az irányt és a fáradságom miatt rögtön ahogy belehuppantam  el is nyomott az álom.
Nem tudom mennyit aludhattam de kint már sötét volt mikor felébredtem.
Szememet dörzsölve ültem fel a kanapén mire a hasam egy jó hangos korgással jelezte hogy éhes. A hűtőhöz mentem és kitártam az ajtaját de pechemre teljesen üres volt.
- Aish! - borzoltam össze a hajam idegességemben. - Most mehetek bevásárolni. - mondtam majd szép komótosan elkezdtem felvenni a cipőmet meg egy farmer dzsekit és indulhattam is a legközelebbi kis boltba ami pár utcányira volt.
Szerencsétlenségemre mehettem kerülő úton mivel a rövidebb útvonal egy részén egyik lámpa se működött így vak sötét volt.
A boltba lépve udvariasan köszöntem az eladó lánynak aki ugyanígy tett majd csillogó szemekkel egy irányba kezdet nagyon nézelődni. mintha keresne valakit.
Vállat vonva vettem fel egy kosarat majd indultam el az egyik tetszőleges sorba.
Tettem a kosaramba sok sok rament ,édességet, üdítőket, gyümölcsöket majd a tejtermékek felé vettem az irányt.
- A kakaó és a banános tej nem maradhat el. - motyogtam magamban mosolyogva miközben egy doboz kakaót vettem ki a hűtőből, majd mikor a banános tejért nyúltam volna a kezem összeütközött egy másik kézzel.
Mikor felnéztem a szemeim tányér nagyságúra nyílhattak mert a velem szemben álló fiú elkuncogta magát.
- Hakyeon, te mit keresel itt? - érdeklődtem meglepetten.
- Hát nem tudom, talán vásárolok? - kérdezte kissé gúnyosan. - Várj... - fagyott le hirtelen a vigyora mire kérdőn néztem rá. - Mióta hívsz te Hakyeon-nak? - kérdezte összeszűkített szemekkel és szegezte rám a mutató ujját.
- Hah? - néztem rá értetlenül.
- Az előbb Hakyeon-nak szólítottál. - mondta mire kicsit elgondolkoztam.
- Ezt tettem volna? -  biccentettem félre a fejem mire bólintott egyet. - Akkor ne haragudj, nem volt tudatos. Máskor nem hívlak így. - mondtam mosolyogva közben pedig levettem egy 6- os kiszerelésű banános tejet.
- Ne, nyugodtan hívj csak így. - válaszolt és ő is követte az előbbi példám.
Furcsán néztem N-re mire lepetten nézett rám.
- Mi van? - kérdezte nagy szemekkel.
- Furcsa vagy hyung. - mondtam mire a szemei még nagyobbak lettek.
- Miért?
- Túl kedves vagy. - mondtam miközben elindultam a kasszához.
- Én mindig ilyen vagyok. - válaszolt teljes nyugodtsággal mire én hirtelen megálltam és olyan " ezt te se gondoltad komolyan, ugye? " nézéssel néztem rá.
- Jó jó, igazad van, bunkó voltam veled. De ezen próbálok változtatni mert amúgy nem ilyen vagyok, csak .... csak te ezt hoztad ki belőlem és nem tudom miért. - mondta közben pedig a kezével rám mutatott.
- Hmm, ez egy jó kérdés... mert én se, majd szólj ha rájöttél. - mosolyogtam rá majd újra elindultam az eladóhoz nyomomban N-el.
Ahogy odaértünk a lány elé az teljesen lefagyott és csak csillogó szemekkel meg fülig érő szájjal nézte a mögöttem álló VIXX tagot. Akkor esett le ,hogy mikor bejöttem mért nézett nagyon egy irányba. Pár perc álldogálás után már meguntam hogy még mindig nem kezdte el a munkáját így köhintettem egyet. Nagy nehezen rám nézett én meg a szememmel jeleztem ,hogy itt az ideje hogy leolvassa a élelmiszerek árát. Egy amolyan " mi a francot akarsz " nézéssel illetett majd újra N felé fordult vigyorogva.
Abban a pillanatban kezdett felmenni bennem a pumpa így egy nagy levegőt kellett vennem hogy ott helyben ne essek neki.
- Ide hívná a főnökét? - kértem karba font kézzel mire a lány rögtön rám meresztette nagy szemeit.
- Tessék? - kérdezte ijedten.
- Már lassan egy órája itt állok és várom hogy végre leolvassa az árát a ételeknek. Ön szerint ez helyén való egy vásárlóval szemben? - kérdeztem kicsit se kedvesen.
- S-s-sajnálom. Máris csinálom. - mondta megszeppenve majd kezdte is a munkáját.
Miután végzett az élelmiszereket beleraktam egy szatyorba majd az eladó felé fordultam.
- Köszönöm a kemény munkáját. - mondtam egy gúnyos mosollyal majd el is indultam haza fele.
Gyorsan szedtem a lábaimat hogy minél előbb haza érjek de egyszer csak valaki  megérintette a vállam mire sikítva ugrottam odébb.
- Úristen, normális vagy? - ordítottam el magam mikor tudatosult bennem ,hogy ki volt aki rám ijesztett.
- Yah, honnan tudhattam volna hogy így megijedsz? - mondta N is emelt hanggal. - Amúgy meg fiú létedre mért sikongatsz úgy mint egy lány?
- Talán azért mert lá... - kezdtem ordítva majd amint tudatosult bennem mit akarok mondani hirtelen elnémultam.
- Mi? - nézett rám furcsán N.
- Semmi. - mondtam majd újra gyors tempóra kapcsoltam.
- Naaa, ha már elkezdted fejezd is be. - mondta miközben követett.
- Nem. - mondtam komolyan.
- Naaaaaa ! - kezdett nyafogni mint egy óvódás.
- Nem és kész. - zártam le a témát.
- Ajj olyan vagy! Amúgy mért arra mész? Erre rövidebb. - mutatott a még mindig vak sötét utcára.
- Én arra nem megyek. - mondtam fejemet rázva mire egy sunyi vigyor jelent meg a száján.
- Csak nem félsz a sötétben? - kérdezte.
- És ha igen akkor mi van? - kérdeztem csípőre tett kézzel.
- Tényleg olyan vagy mint egy lány. - nevetett én meg kezdtem zavarba jönni így hátat fordítottam neki és a kerülő út felé igyekeztem.
- Ha te olyan bátor vagy akkor menny arra. - kiáltottam vissza neki.
- Várj, ne hagyj itt. Mennyünk együtt. - kiáltott pár perc múlva mire a számra egy gúnyos mosoly kúszott.
- És még hogy én vagyok olyan mint egy lány... jó vicc. - nevettem gúnyosan mire N bevágott egy durci fejet.

- Sokkal gonoszabb vagy mint gondoltam. - motyogta az orra alatt.
- Te meg sokkal hülyébb. - válaszoltam mire egy fájdalmas fejet vágott.
- Ez most szíven ütött. - tette kezét az említett ponthoz én meg jót kacagtam rajta.
Az út további részén is húztuk egymás agyát, ami hogy őszinte legyek nem is volt olyan rossz. Jó volt végre egy kicsit N-el bolondozni és beszélgetni. Bár azt még mindig nem értettem hogy mi ez a nagy változás hisz nem olyan rég még lenézett és várta a napot mikor kirúgnak.
Miután vissza értünk a dormba elköszöntünk egymástól majd mindketten mentünk a saját lakásunkba.
Ahogy beléptem az ajtón már a konyhába is siettem ,hogy végre megvacsorázhassak.
Két rament is megettem ,közben a TV- ben a Weekly Idol-t néztem. Imádtam azt a két fazont, olyanokat sírtam rajtuk mint még sose. Épp az Infinite volt akiket kínoztak. Igaz nem nagyon ismertem őket csak egy két számot hallottam tőlük de nagyon tehetségesnek és aranyosnak tartottam őket.
- Lehet egyszer velük is találkozok. - gondoltam magamban mosolyogva.
Miután vége lett a műsornak megmosakodtam majd bele is bújtam a meleg ágyikómba. 2 percbe se telt hogy elaludjak.
Kedden és szerdán egyszer se találkoztam a fiúkkal mert valami fotózásokon és interjúkon vettek részt. De nem is baj addig is keményen tudtam gyakorolni.
Csütörtök reggel kicsit kómásan keltem amin Alex persze rögtön segített a hülyeségeivel.
- Mikor beszéltél utoljára a bátyáiddal és a szüleiddel? - tért át egy komoly témára a kocsiban.
- Baszki. - kaptam a kezem a szám elé. - Teljesen elfeledkeztem róluk.
- Tudtam hogy ez lesz. Hívd fel gyorsan ha nem akarod hogy egyszer csak beállítson ide. - mondta komolyan.
- Rendben ma este felhívom. Köszi hogy emlékeztettél. - mondtam mire csak biccentett egyet.
Beérve a céghez mindketten más irányba mentünk. Én gyakorolni, ő pedig az igazgatóhoz.
Casperrel annyira belemerültünk a táncba ,hogy észre se vettük hogy telik az idő. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki az ajtóban állva figyel minket. Megfordultam ,hogy lássam a látogatót, ekkor tudatosult bennem ,hogy nem más az mint Ravi.
- Áh, Hyung. Mit szeretnél? - kérdeztem kissé ijedten.
- Ebéd idő van és a fiúkkal szeretnénk ha velünk ennél. - mondta miközben maga mögé bökött.
- Menny csak nyugodtan. Egész végig gyakoroltunk, most kijár egy kis pihenés. - tette Casper a hátamra a kezét és tolt rajtam egy kicsit.
- R-rendben. - mondtam kissé vonakodva. Féltem kettesben maradni Ravi-val , hisz megtudta a titkom. Mi van ha megutált vagy ha hülyének néz? Igaz Alex azt mondta ,hogy titokban tartják és segítenek nekem de attól még bármi megtörténhet.
Ravi mellé léptem , mire rám mosolygott és udvariasan előre engedett az ajtóban. Nagy szemekkel néztem rá mire egy aranyos kuncogás jött ki a száján.
- Nem kell aggódnod. Mi tényleg megtartjuk a titkod és segíteni fogunk. - tette kezét a vállamra.
- De mégis miért teszitek ezt értem? Hisz hazudtam nektek. Utálnotok kéne. - mondtam fejemet lehajtva.
- Hát Leo és a lányok nevében nem tudok nyilatkozni de én felnézek rád. - válaszolta mire én kíváncsian emeltem rá a tekintetem. - Az ahogy követed az álmod és nem hagyod hogy bármi is közétek álljon igazán tiszteletre méltó dolog. És az hogy lány létedre ilyen eltökélt és merész vagy csak plusz pont. Kicsit magamra emlékeztetsz. - mondta és közben végig simított a hajamon amitől egy kellemes érzés fogott el és éreztem ahogy egyre jobban felforrósodik körülöttem a levegő.
Kezeimmel legyezni kezdtem magamat mire Ravi újfent elkuncogta magát és gyorsabb tempóra kapcsolt.

- Pff... folyton zavarba hozz, és még élvezi is a helyzetet. - mondtam dúrcisan majd Ravi után siettem.
Az ebédlőbe érve már mind az 5 fiú és MyunHee-ék is ott voltak, amint megláttak mind vigyorogva köszöntöttek. Hakyeon mellé ültem, mellém pedig Ravi.
- Milyen volt ez a két nap? Sokat gyakoroltál míg nem voltunk? - kérdezte N.
- Igen, Casper rengeteget segített.
- Ki az a Casper? - kérdezte összeszűkített szemekkel.
- Az új tánc tanárom. Mivel nektek is sok dolgotok van így kaptam egyet. - vontam vállat majd a pár székkel odébb ülő Hongbin-ra és MyunHee-ra néztem.
Örömmel láttam hogy nevetgélve beszélgettek valamiről elentétve a mellettük ülő Ken és MinJee párossal akik meg újfent vitatkoztak valamiről.
A fejemet fogtam már mikor egyszer csak hangosan nyílt az ebédlő ajtaja amin 6  nevetgélő srác jött be.
- Rég volt már fiúk! - intett egy alacsony fekete hajú srác.
- L.Joe , mit kerestek itt? Nem úgy volt hogy jövő héten jöttök? - állt fel Ravi és lepacsizott az úgy nevetett L.Joe-val.
- De úgy volt, de nem bírtunk már magunkkal így megkértük az igazgatót ,hogy hadd jöjjünk pár nappal előbb. - mosolygott kedvesen majd rám nézett. - Oh, veled még nem találkoztunk. Lee Byung Hun vagyok, de hívj csak L.Joe-nak. - mondta vigyorogva  majd kezet nyújtott. Utána sorba jöttek a többiek, C.A.P, Niel, Changjo, Ricky és a legutolsónak egy sapkás fiú maradt. Kíváncsian fürkésztem az arcát amit félig eltakart a rajta lévő sapka. Ahogy közelebb jött egyre ismerősebb lett a sapka is és a srác is, aztán mikor felemelte a fejét a felismerés szikrája csapott belém.
- Chunji? - néztem rá meglepődve mire ő csak elmosolyodott és közelebb lépett hozzám. A szemeim a négyszeresére nyíltak a meglepődöttségtől.

10.rész

Leo:

Miután N engedett a többiek kérésének ,hogy szünet legyen kihasználtam az alkalmat ,hogy elmenjek a mosdóba.
Dolgom elvégezte után alaposan kezet mostam majd vissza indultam a gyakorló termünkbe de út közben összetalálkoztam a menedzserrel.
- Oh, Leo! Már beszélni akartam veled valamiről. - intett majd közelebb sétált hozzám mire én is meghajoltam előtte.
- Miről? - kérdeztem.
- Tudsz Jae-ről, ugye? - tért rá rögtön a lényegre.
Válaszul csak bólintottam mire Alex egy hangosat sóhajtott.
- És mégis honnan? - fojtatta a kérdezősködést.
- Mikor kicsi voltam te vigyáztál rám, emlékszel? - kérdésemre bólintott így fojtattam. - Egyszer elvittél fagyizni és ott össze találkoztunk egy haveroddal meg a húgával. Később arra is rájöttem hogy egy általános iskolába jártunk. Igaz eltelt azóta nagyon sok év de Haeyoung arca nem sokat változott. - kuncogtam.
- De ő akkor mért nem emlékszik rád? - értetlenkedett.
- Gondolom nem olyan jó a memóriája mint nekem. - vontam meg a vállam.
- Lehetséges... de figyelj Leo, ezt nem mondhatod el senkinek, megértetted? - nézett komolyan a szemembe.
- Ne aggódj nem vagyok egy pletykafészek. De ugye tudod hogy nem sokáig tudja majd titokban tartani? Ki fog derülni hogy ő igazából lány. - magyaráztam.
- Lehet de épp ezért segíts neki ha olyan helyzetbe kerül.
- Egyébként meg mi értelme ennek? A tehetségével bárhova felvették volna és nem kellene fiúnak álcáznia magát. - értetlenkedtem.
- Haeyoung nagyon makacs és önfejű. Sose a könnyebb utat választja. - nevetett Alex ami engem is megmosolyogtatott.
Hirtelen egy hangos sikításra kaptuk a fejünket mindketten, majd miután kiszúrtuk a fal mögül kukucskáló MyunHee-t, MinJee-t és a fejét fogó Ravit mindkettőnkben megállt a levegő.
- Ugye nem...? - kérdezte ijedten Alex.
- De, hallottunk mindent. - mosolyodott el zavartan MinJee.
- De ne aggódjatok titokban tartjuk és segítünk Jae.... mármint Haeyoung-nak. - mondta MyunHee egy biztató mosollyal mire MinJee megbökte.
- Mi? Miért? Hisz hazudott nekünk. Te még szerelmes is voltál belé. - kelt ki magából a fiatalabb.
- Dongsaeng! Ő a barátunk és csak az álmait akarja valóra váltani. Ha belegondolsz lehet te is ezt tennéd.
- L-lehet igazad van. Jól van segítünk neki de azért még haragszom rá. - mondta összeszűkített szemekkel.
- Rendben. Ravi, rád is számíthatunk? - fordult Alex az említett felé.
- Persze. Eddig se mondtam el senkinek. - utolsó mondatát már suttogta de én így is hallottam.
- OKÉ! Akkor ez elrendezve. - csapta össze tenyerét elégedetten Alex. - Most már nyugodtan mind visszamehettek gyakorolni. Hess hess! - kezdett el hessegetni minket.
Ravi-val ketten vissza indultunk a gyakorló terembe és néma csend volt addig a percig míg én meg nem szólaltam.
- Te mióta tudod? - kérdeztem rá nézve.
- Hmm? Honnan veszed hogy tudtam róla? - kérdezte meglepetten.
- Hallottam ahogy azt suttogod ,hogy "eddig se mondtam el senkinek". Szóval?
- Hát már egy ideje voltak bennem kételyek de tegnap óta biztosabb voltam benne, ma pedig be is igazolódott a gyanúm. - magyarázta.
- Értem. Gondolom örülsz hogy ez kiderült. - mosolyodtam el.
- Ezt hogy érted? - nézett rám értetlen tekintettel.
- Szerintem nagyon jól tudod te azt. - húztam huncut mosolyra ajkaim.
- Naa! Ha már belekezdtél hadd értsem! Léccii Hyung!! - kezdett hízelegni és egyre közelebb jött hozzám de ezzel csak azt érte el hogy a fejénél fogva löktem el magamtól majd még mielőtt fojtatta volna a faggatást beléptem a gyakorló terembe.

MyunHee:

Igaz a fiúk előtt úgy tettem mintha nem lenne olyan nagy dolog hogy Jae igazából lány de amint MinJee- vel kettesben maradtunk kijöttek rajtam a sokk jelei.
- Yah, Unnie! Eddig még meglepődve se voltál, akkor most mi ez a sokkos fej? Hallasz? - hessegetett kezével szemeim előtt.
- Mi? Hogy? Ja... hát csak erre egyáltalán nem számítottam, ez minden. - nevettem zavartan.
- Én tegnap már gyanakodni kezdtem. - bólogatott büszkén.
- Mikor? - kérdeztem mire elgondolkodott.
- Tegnap mikor a fiúk összeverekedtek és felé fordultam hogy szóljak segítsen a többieknek ugyanolyan sokkos állapotban volt mint te. Könnyes szemei voltak és megmozdulni nem bírt. Őszintén... van olyan fiú aki ha meglát egy verekedést elbőgi magát? - tette csípőre a kezét mire belegondoltam de elképzelni se tudtam ilyen srácot ezért megráztam a fejem.
- Na ugye! - ütötte össze két kezét elégedetten.
Ezek után csendben ültünk egymás elött aztán ahogy elgondolkoztam valamin hirtelen egy hangos kacagás tört ki rajtam.
- Mi az? - nézett rám kérdőn MinJee.
- Cs-csak belegondoltam hogy egy lányhoz vonzódtam. - töröltem le nevetve a könnyeim.
- Jaaa, értem már. - nevetett fel dongsaeng is. - Tényleg elég vicces.
Vagy még 10 percig nevettünk ezen majd felpattanva a CD lejátszóhoz léptem.
- Dongsaeng, vége a traccspartinak. Pattanj és kezdjünk gyakorolni. - mondtam miközben beraktam egy tetszőleges CD-t.
- Aish! Muszáj? - kérdezte nyavajgós hangon.
- Igen az! Gyere! - mentem oda hozzá és a kezét megfogva húztam fel a földről majd bele is vágtunk a gyakorlásba.

Haeyoung:

- Haeyoung! Ébresztő! Mindketten el fogunk késni. - keltegetett reggel Alex.
- Hümphftsv...  - motyogtam a párnámba.
- Ebből az ég világon semmit nem értettem. - mondta miközben elkezdte leráncigálni rólam a takarót.
- Yaaaah! És ha pucéran szeretek aludni?! - pattantam fel ülő helyzetbe és kezdtem kiabálni.
- Hát akkor most egy elég kínos pillanatunk lenne. De szerencsére te nem olyan ember vagy. - nevetett fel aranyosan.
- Ez a szerencséd... különben nem hagytam volna annyiban. - ráztam meg az ujjam mint mikor az anyuka leszidja a kisfiát.
- Aigoo, ne fenyegess mert a végén becsinálok a félelemtől. - színlelt félelmet.
- Na jó, húzzál ki! Idegesítesz. - vágtam hozzá egy párnát mire sírást kezdett színlelni.
- E-ez most nagyon rosszul esett! Mi lesz most az életemmel. - fogta a fejét siránkozva majd kiment a szobából de miután becsukta az ajtót még halottam ahogy hangosan elneveti magát.
Ennek a bolondnak köszönhetően jó kedvel pattantam fel és kezdtem el készülődni.
- Na kész vagyok. - léptem ki háromnegyed óra múlva a fürdőből teljes harci díszben.
- Nagyszerű, akkor induljunk. - csapta össze tenyerét Alex majd kettecskén el is indultunk az autóhoz.
Az úton Alex még a megmaradt álmosságomat is elmulasztotta a sok hülyeségeivel.
- Na itt is vagyunk. - parkolt be az egyik üres helyre.
- Ma mi lesz a programom? - kérdeztem miközben kiszálltunk az autóból és elindultunk a lifthez.
- Öhm, ma jön hozzád egy tánctanár és vele fogsz gyakorolni a 201-esbe.
- Hogy hogy nem a fiúkkal? - néztem fel rá értetlenül.
- Azért mert nekik is kell gyakorolni te buta. Nem mindig ők fognak téged tanítani. - válaszolta megpöckölve a homlokom.
- Aish, erről leszokhatnál végre! - kiabáltam rá a homlokom dörzsölve.
- Bocsesz, de az nem fog menni. - nevetett majd rám öltötte a nyelvét.
- Kitépjem? - kérdeztem dühösen mire rögtön visszahúzta és kezét a szája elé tette.
Reakcióján jót nevettem ami neki nem tetszett ezért csak szúrós szemekkel nézett rám.
A lift ajtaja kinyílt mi meg egyszerre léptünk ki rajta.
- Akkor én megyek is. Jó munkát! - intettem neki majd hátat fordítva elindultam a 201-es teremhez.
Belépve az ajtón észrevettem egy magas, izmos , jóképű férfit amint épp a CD lejátszón kapcsolgat valamit.

Mivel majdnem az egész terem tükörrel volt körbevéve hamar észrevett így felállva rögtön felém fordult.
- Jó reggelt kívánok! - hajoltam meg illedelmesen majd fojtattam. - A nevem Kim Jaeyoung. Örvendek a találkozásnak!
- Szia. Szintúgy, Casper vagyok. - jött felém és kezet nyújtott amit el is fogadtam. - Akkor mit gondolsz, kezdhetjük a gyakorlást? - kérdezte nagy mosollyal mire bólintottam.
Először megmutatta a koreográfiát majd utána együtt elkezdtünk gyakorolni.
Nagyon élveztem az egészet, Casper egy remek koreot tanított be, ami nem is ment nehezen.
- Huh, meg kell hagyni nagyon gyorsan tanulsz. Ha így fojtatod akkor már nincs messze a debütálásod napja. - kacsintott rám. - Hát mivel 4 óra alatt megtanultad a koreográfiát azt mondom pihenjünk most egy 15 percet és utána megtanítok még egyet. - mondta majd beleivott az üveg vizébe.
- Rendben. Akkor addig megkeresem a srácokat. - mondtam lelkesen.  Nagyon jól estek szavai így nagy vidámsággal rohantam ki az ajtón.
Épp mentem volna a recepcióshoz hogy megkérdezzem melyik terembe vannak ezen a héten a fiúk mikor hirtelen meghallottam a nevem a hátam mögül.
Mikor hátra néztem épp Alex tartott felém és elég gondterhelt arcot vágott.
- Mi ez a morci fej? - kérdeztem nevetve.
- Gyere beszélnünk kell! - mondta miközben karomat megfogva húzott be a férfi WC-be.
Ahogy becsukta mögöttük az ajtót minden WC-be benyitott hogy meggyőződjön nincs e rajtunk kívül más a helyiségbe.
- Uhh, látom tényleg nagyon fontos amit mondani akarsz. - kezdtem megijedni.
- A jó hírt vagy a rossz hírt akarod előbb hallani? - állt meg előttem.
- Öhm... a rosszat. - válaszoltam egy kis gondolkodás után.
- Leo, Ravi , MyunHee és MinJee tudják.
- MIII??? - visítottam fel mire Alex rögtön befogta a szám és fojtatta.
- De a jó hír ,hogy titokban tartják és segíteni fognak neked. - vigyorodott el a végére.
- De mégis hogy a francba tudták meg?! - löktem el a kezét idegesen.
- Hát Leo ismert téged kiskorodban, egy iskolába jártatok és igaz eltelt azóta pár év de így is felismert. A többiek pedig .... hát ... ők hallgatóztak mikor Leo-val erről beszéltünk.
- A francba Alex! - fogtam meg a fejem idegesen.
- Ne aggódj, mint mondtam titokban tartják mert a barátaid. Nincs mitől félned.- fogta meg a vállam és emelte fel a fejem hogy a szemébe nézzek. - Ha belegondolsz jobb ha van egy két ember aki tud róla és segít ,hogy többen ne tudják meg, másrészt kevesebb ember előtt kell titkolnod vagy nincs igazam? - mondta biztatóan mire kicsit megnyugodtam és elmosolyodtam.
- Igazad van. Így legalább előttük nem kell titkolóznom és lehet könnyebb is lesz. - mondtam majd hirtelen megszólalt a hangos bemondó.
" VIXX, Kim JaeYoung, Cha MyunHee ,Kim MinJee. Az igazgató vár titeket az irodájában." 
Alex-el értetlenül néztünk össze majd a kérésnek eleget téve elköszöntem tőle és elindultam az igazgató irodájához.
Az ajtóhoz érve bekopogtam majd belépve minden szempár rám szegeződött.
- Á Jaeyoung, már csak rád vártunk. Gyere csak. - hívott beljebb az igazgató,
Hyuk mellé állva végignéztem mindenkin akik kicsit ijedt arcot vágtak.
- JaeHwan, HongBin, mi történt az arcotokkal? - kérdezte az asztalon könyökölve a fiúkat szugerálva.
- Hát öhm... t-tegnap este belénk kötöttek. - mondta Ken dadogva.
- Hmm, na nem mondod? - csapta össze a tenyerét nevetve. - Soha nem jöttem volna rá.
- Mi nagyon sajnáljuk, soha többé nem fordul elő ilyen. - mondta N majd jelezve nekünk mindannyian meghajoltunk.
- Tudjátok mi a szerencsétek? Az hogy az a két félnótás a Jelly gyakornokai akarnak lenni. Felvettem őket így nem fog eljárni a szájuk. De nagyon remélem több ilyen nem fordul elő. - mondta szigorú hangon.
- Nem fog, ígérjük. - mondtuk mindnyájan egyszerre.
- Rendben, és akkor most térjünk a lényegre ami miatt hívattalak titeket. - mosolyodott el mire mindannyian zavarodottan összenéztünk.
- A TOP Media Entertainment-el egy közös koncertet rendezünk 3 hónap múlva amin a Teen Top-al fogtok fellépni. JaeYoung, MyunHee és MinJee, ti pedig háttértáncosok lesztek majd, úgyhogy a jövőhéten erre kezdtek majd el gyakorolni a Teen Top-al. - jelentette ki mire a fiúk száján óriási mosoly lett.

9.rész

Haeyoung:

Az este remekül telt. Miután szétváltunk a fiúkkal, MyunHee-vel és MinJee-vel rögtön a táncparkett közepére siettünk. Miközben a két lány teljesen felszabadulva rázta a popsiját én kicsit vissza fogottabbra vettem magam, mert azért mégis hogy nézne ki ha egy "fiù" a popsiját rázná mint egy lány. A végén vagy lebuknék vagy azt hinnék meleg vagyok.
Nem sokkal később arra eszméltem hogy minden fiú Ravi kivételével ott táncolnak mellettünk.
- Na mi van fiúk? Nem találtatok magatoknak tánc partnert? - kérdezte MinJee incselkedve.
- Ezt mi is kérdezhetnénk. - kacsintott rá Ken mire csak elfintorodott.
A nagy táncikálások közepette hirtelen BTOB Ilhoon jött oda hozzánk és felkérte MinJee-t táncolni. A lány elpirulva fogadta el a felkérést amit viszont Ken dühös pillantásokkal nézett végig.
Egy nagy mosoly lett az arcomon ezt a jelenetet látva amit MyunHee észre is vett.
- Min mosolyogsz annyira oppa? - kérdezte kíváncsian.
- Áh , semmin, semmin. - legyintettem.
MyunHee-vel tovább táncoltunk de közben végig barátnőnkön tartottuk a szemünket.
- Aranyosak együtt nem? - kérdezte MyunHee mosolyogva.
Már nyitottam volna a számat hogy válaszoljak de valaki közbevágott.
- Meg a nagy lószart! - mondta Ken dühösen.
- Hyung, csak nem féltékeny vagy? - kérdeztem egy huncut mosoly kíséretében.
- Na ne szórakozz! - válaszolt továbbra is idegesen.
- Akkor mért vagy ilyen ideges? - kérdeztem mire kicsit elgondolkodott hogy mit mondjon.
- M-mert... Ilhoon a barátom és tudom hogy MinJee kifogja készíteni. - nyögte ki nagy nehezen.
- Hát ha te mondod... - húztam el szám somolyogva.
Ahogy elfordítottam a fejemet észrevettem hogy egy ismeretlen fiatal srác odament MinJee-ékhez és épp MinJee-karját megragadva akarja elhúzni.
- Srácok, nézzétek! - szóltam a többieknek közben MinJee-ék felé böktem fejemmel. Ekkor Ilhoon próbálta kiszabadítani MinJee karját de az idegen fiú úgy behúzott neki ,hogy nem csak Ilhoon hanem még rajta kívül 4 ember is felborult.
Mindannyian oda rohantunk a BTOB rapperéhez hogy felsegítsük.
- Hahaha. - nevetett hangosan a fiú. - Gyere szívi ilyen puhányokkal szóba se állnék a helyedben. - mondta gúnyosan és már húzta volna magával MinJee-t mikor hirtelen Ken felpattant és a pólójánál fogva rántotta vissza a srácot majd jól behúzott neki egy jobbost.
A srác a szájáról letörölve a vért nézett fel Kenre majd valaki felsegítette a földről.
- Jól vagy haver? - kérdezte a barátját mire az csak bólintott egyet de a gyilkos pillantásait továbbra se vette le Kenről.
- Nos... megbocsájtjuk ezt az egészet ha átadjátok nekünk ezt a két szépséget. - mondta miközben perverz pillantásokkal méregette MyunHeet és MinJeet.
- Először is, ki akarja hogy megbocsássatok? Másodszor, ki engedné ,hogy a barátait elvigye két oltári nagy seggfej akiknek ráadásul ott van még a tojáshéj a seggükön? - kérdezte Hongbin gúnyos mosollyal mire a fiú bedühödött és már lendítette is az öklét. Hongbin az ütéstől kicsit megtántorodott de utána rögtön vissza is adta.
Ekkortól kezdődött el csak igazán a verekedés. N, Hyuk és Leo  próbálták leállítani a négy fiút de kevesen voltak.
- Jae! Siess és keresd meg Ravit! - szólt rám MinJee mire rögtön el is indultam.
A szemeim már teljesen bekönnyeztek, alig bírtam megállni hogy ne bőgjem el magam ott helyben. Egyszer csak észrevettem Ravit a távolba mire sprintelni kezdtem.
- Hyung! Gyere  segíts! - ragadtam meg a karját és húzni kezdtem.
- Mi történt? -kérdezte értetlen tekintettel.
- Ken és Hongbin verekedésbe keveredtek. - mondtam már sírós hangon.
- HOGY MI???? - kiáltott fel egy kisebb szünet után mintha gondolkozott volna valamin.
Kezét megfogva kezdtem magam után húzni majd mikor odaértünk Ravi rögtön a többiek segítségére igyekezett. Nagy nehezen sikerült szétválasztani a fiúkat de ekkor odajött két biztonsági őr akik mindannyiunkat kihajítottak a klubból.
- Nagyszerű! Ha a holnap reggeli címlapon rajta leszünk azt ti fogjátok megmagyarázni a főnöknek! - porolta le magát idegesen N majd Ken-re és Hongbin-ra mutatott.
- Jól van, jól van elrendezzük de most menjünk haza mert baromira elfáradtam a két hülye püfölésében. - mondta Ken egy nagy ásítás közben.
- Na még mit nem! Ti még itt maradtok! - indult meg felénk az egyik srác idegesen.
Pont mielőtt Ken elé ért volna bátorságot vettem és beálltam közéjük pont az idegen sráccal szemben.
- Mi a franc? Nem veled van elintézni valóm úgyhogy húzz ... - mondta miközben már emelte a kezét hogy ellökjön de én megelőztem, egy óriási mosolyt húztam a számra majd jól tökön rúgtam így a mondatát már nem tudta befejezni.
Fájdalomtól eltorzult arccal rogyott földre és nyögdécselt.
A hátam mögött lévő nagy csend miatt megfordultam ekkor a többiek leesett állal néztek rám és a földön fetrengő fiúra.
- Aigoo, átérzem a helyzeted, ó de még mennyire. - szólalt meg elsőként a leader fájdalmas arccal visszagondolna az első találkánkra.
Mondatára mindenkiből hangos nevetés tört fel de ekkor észrevettem a fiú barátját aki futni kezd felénk de nem egyedül volt. Szóval ezért tűnt el, hozott még erősítést.
- Öhm... srácok, most inkább fussunk. Nem hiszen hogy van erőtök még egy menethez. - mutattam a 6 srác irányába mire a többiek is arra néztek.
- Egyetértek Jae-vel! FUTÁÁÁÁS!! - kiáltotta el magát N mire mindenki úgy kezdett sprintelni az autó felé mintha puskából lőtték volna.
Miután mindenki bent volt az autóban Ken a gázra lépett és már ott sem voltunk.
Levegőt kapkodva ültem a kocsiba és már olyan fáradt voltam hogy a fejemet se bírtam tartani így az egyik mellettem ülő vállára hajtottam azt. Viszont a fáradság miatt azt már nem tudtam kinek a válla volt de nem is igazán érdekelt csak aludni akartam.
- Yah, hétalvó, megérkeztünk. - mondta valaki miközben a mutató újával emelte fel a fejem a válláról. Még homályosan láttam, így megdörzsöltem a szemeim és úgy néztem a mellettem ülőre. A fáradtság rögtön kipattant a szemeimből mikor tudatosult bennem hogy N volt az akinek a vállán aludtam.
- Ó..r-rendben. - kezdtem dadogni zavaromban és ijedtemben.
- Remélem jól aludtál csak mert az én vállam teljesen elgémberedett. - mondta miközben masszírozni és mozgatni kezdte azt.
- S-sajnálom. - mondtam mire egy furcsa mosoly jelent meg az arcán.
- Menjünk és dobjuk magunkat az ágyba olyanok vagytok mind mint az élő holtak. - adta ki az utasítást a leader mire mindenki kikászálódott az autóból majd elindultunk a lakásaink felé.
Beérve a házba rögtön a szobámba igyekeztem. Bedőltem az ágyba és vártam hogy az álommanó eljöjjön hozzám. Utolsó kép ami megjelent szemeim előtt mielőtt elaludtam volna az N mosolya volt.

MinJee:

Az este remekül telt addig a percig míg oda nem pofátlankodott hozzánk két srác és verekedésbe nem kezdtek Kennel és Hongbinnal. Az elején nagyon megijedtem de miután láttam hogy nem elég a 3 fiú hogy szétszedje őket összekaptam magam. Jae felé fordultam hogy szóljak neki ő is segítsen a fiúknak de mikor észrevettem hogy teljesen le van cövekelve és már könnybe lábadtak a szemei én is lefagytam. A mellette álló MyungHee-re pillantva ugyanezt tapasztaltam, de őt megértettem hisz lány, egy elég érzékeny lelkű lány, de hogy Jae fiú létére ugyan azt csinálja kicsit ledöbbentett és nem értettem a helyzetet. Pár másodperc múlva észbe kaptam hogy nem most kéne ezen agyalni így odaszóltam neki.
- Jae! Siess és keresd meg Ravit! - mondtam sürgetve mire rögtön el is sietett.
Miután vissza értek Ravi is segített a fiúknak de végül megjelent két biztonsági őr és mindannyiunkat kidobtak.
Már épp indultunk volna haza mikor az egyik fiú megint belénk kötött.
Nagy meglepetésünkre mielőtt a fiú Ken elé ért volna Jae beállt közéjük és egy mosoly kíséretében szépen tökön rúgta a srácot. Mindannyian tátott szájjal néztünk hol rá hol a szerencsétlen gyerekre.
- Aigoo, átérzem a helyzeted, ó de még mennyire. - mondta N a fiúnak fájdalmas fejet vágva mire mindannyiunkból hangos nevetés tört fel.
A nagy jókedvet Jae figyelmeztető hangja szakította félbe ugyanis felbukkant a másik zaklatónk +5 fővel.
Mindannyian futni kezdtünk a kocsihoz hogy ne keveredjünk ennél is nagyobb bajba majd miután mindenki bent volt Ken rátaposott a gázra így magunk mögött hagytuk az üldözőink.
A nagy izgalmakban észre se vettem ,hogy a Ken melletti anyósülésre ugrottam be, így nem kicsit lepődtem meg mikor felé fordultam.
- Jesszusom, mért ide ültem be? - suttogtam de nem eléggé ugyanis Ken meghallotta.
- Pff,,, azok után hogy megmentettelek azoktól a seggfejektől ezt érdemlem? - mondta sértődötten.
- I-igaz. Ne haragudj, igazából nagyon hálás vagyok neked. - mondtam mire egy pillanatra rám nézett majd visszafordult hogy lássa az utat.
- Nincs harag és szívesen. - mosolyodott el halványan.
- A monoklid nem fáj? - kérdeztem az arcát figyelve.
- Nem vészes. Milyen férfi lennék ha ennyi fájdalmat nem bírnék ki? - nevette el magát mire az én számra is mosoly görbült.
Az út további részén nem igen beszéltünk, inkább csak hallgattuk a rádióból halkan szóló zenét.
Mivel már késő este volt és alig voltak az utakon így hamar hazaértünk. Mikor kiszálltam a kocsiból  a tekintetem megakadt N-en aki épp a vállán alvó Jae-t próbálja keltegetni. Általában ilyenkor elkapna a Yaoi miatti fangörcs de most valamiért nem. Jae valahogy egyre furcsább volt számomra. Minél többet néztem annál inkább lánynak tűnt mint fiúnak. De ennek meg sehogy se lenne értelme.... vagy mégis?
Agyalásomnak MyunHee bökdösése vetett véget. Miután mindenkitől elköszöntünk felbaktattunk a lakásunkba és mindketten fáradtan dőltünk bele az ágyba. Mikor már MyunHee nagyban szuszogott az én agyam még mindig Jae-n kattogott, majd nem sokkal később engem is elnyomott  fáradtság.
Reggel a telefon indegesítő ébresztő hangjára keltünk. Mindketten holt fáradtak voltunk de muszáj volt bemenni gyakorolni így kénytelenek voltunk összeszedni magunkat. Miután mindketten elkészültünk rögtön elindultunk a garázsba ahol már a menedzser várt minket.
Ahogy beértünk a Jelly-be MyunHee-val rögtön a 103-as teremhez mentünk ahol előbb gyorsan átöltöztünk majd neki is kezdtünk a gyakorlásnak. Már több mint 2 órája gyakoroltuk a koreográfiát de még mindig nem akart sehogy se összejönni.
- Aish! Miért vagyunk ma ennyire bénák? - puffogtam magamban miközben fáradtan terültem el a földön.
- Fogalmam sincs, de most úgy érzem nagyon rám férne egy kávé. - válaszolt két lihegés között barátnőm.
- Most hogy mondod rám is. Gyere tartsunk egy kis szünetet. - pattantam fel majd a MyunHee-t is felhúzva a kávéautomata felé vettük az irányt.
Épp kanyarodtunk volna be az egyik folyosóra mikor hirtelen meghallottuk egy igen érdekes beszélgetést.

Ravi:
Korán reggel a fiúkkal már a Jelly-nél gyakoroltunk. Igaz az előző éjszakai bulizás matt hulla fáradtak voltunk de sajnos az idol élet ezzel jár.
- Akkor próbáljuk el még egyszer. - mondta drága leaderünk miközben a magnóhoz sietett hogy újra elindítsa a számot.
- NEMÁÁÁÁR!!!! - csattant fel hirtelen Hyuk. - Már vagy 3 órája csak gyakorlunk. Itt az ideje egy kis szünetnek.
- Teljesen egyetértek Hyukie-val! - tette fel a kezét Ken is.
- Ahh... Rendben, akkor 15 perc szünet. - válaszolt N mire mindenki ujjongva elterült a földön.
- Akkor én kimentem mosdóba. - mondta Leo halkan majd ki is lépett a teremből.
A többiekkel beszélgettünk és ettünk egy keveset majd miután majdnem lejárt a 15 perc furcsállni kezdtem hogy Leo még nem ért vissza.
- Hé srácok, megkeresem Leo-t, már jó ideje kiment. - mondtam mire mindannyian bólintottak.
Kilépve a teremből elkezdtem a mosdók felé venni az irányt mikor hirtelen az egyik folyosó végén észrevettem MinJee-t és MyunHee-t. Lassan közelítettem meg őket mikor hirtelen meghallottam egy beszélgetést. Kitágult szemekkel és fülemet hegyezve hallgattam miről beszélnek, ekkor minden világossá vált számomra és nem voltak többé kételyeim.
Kezemet megemelve kocogtattam meg MyunHee vállát aki az ijedtségtől hangosan sikítva ugrott egyet ezzel magunkra hívva a többi jelen levő figyelmét.
- Nagyszerű... - mondtam magamban miközben orrnyergemet kezdtem masszírozni.