10.rész

Leo:

Miután N engedett a többiek kérésének ,hogy szünet legyen kihasználtam az alkalmat ,hogy elmenjek a mosdóba.
Dolgom elvégezte után alaposan kezet mostam majd vissza indultam a gyakorló termünkbe de út közben összetalálkoztam a menedzserrel.
- Oh, Leo! Már beszélni akartam veled valamiről. - intett majd közelebb sétált hozzám mire én is meghajoltam előtte.
- Miről? - kérdeztem.
- Tudsz Jae-ről, ugye? - tért rá rögtön a lényegre.
Válaszul csak bólintottam mire Alex egy hangosat sóhajtott.
- És mégis honnan? - fojtatta a kérdezősködést.
- Mikor kicsi voltam te vigyáztál rám, emlékszel? - kérdésemre bólintott így fojtattam. - Egyszer elvittél fagyizni és ott össze találkoztunk egy haveroddal meg a húgával. Később arra is rájöttem hogy egy általános iskolába jártunk. Igaz eltelt azóta nagyon sok év de Haeyoung arca nem sokat változott. - kuncogtam.
- De ő akkor mért nem emlékszik rád? - értetlenkedett.
- Gondolom nem olyan jó a memóriája mint nekem. - vontam meg a vállam.
- Lehetséges... de figyelj Leo, ezt nem mondhatod el senkinek, megértetted? - nézett komolyan a szemembe.
- Ne aggódj nem vagyok egy pletykafészek. De ugye tudod hogy nem sokáig tudja majd titokban tartani? Ki fog derülni hogy ő igazából lány. - magyaráztam.
- Lehet de épp ezért segíts neki ha olyan helyzetbe kerül.
- Egyébként meg mi értelme ennek? A tehetségével bárhova felvették volna és nem kellene fiúnak álcáznia magát. - értetlenkedtem.
- Haeyoung nagyon makacs és önfejű. Sose a könnyebb utat választja. - nevetett Alex ami engem is megmosolyogtatott.
Hirtelen egy hangos sikításra kaptuk a fejünket mindketten, majd miután kiszúrtuk a fal mögül kukucskáló MyunHee-t, MinJee-t és a fejét fogó Ravit mindkettőnkben megállt a levegő.
- Ugye nem...? - kérdezte ijedten Alex.
- De, hallottunk mindent. - mosolyodott el zavartan MinJee.
- De ne aggódjatok titokban tartjuk és segítünk Jae.... mármint Haeyoung-nak. - mondta MyunHee egy biztató mosollyal mire MinJee megbökte.
- Mi? Miért? Hisz hazudott nekünk. Te még szerelmes is voltál belé. - kelt ki magából a fiatalabb.
- Dongsaeng! Ő a barátunk és csak az álmait akarja valóra váltani. Ha belegondolsz lehet te is ezt tennéd.
- L-lehet igazad van. Jól van segítünk neki de azért még haragszom rá. - mondta összeszűkített szemekkel.
- Rendben. Ravi, rád is számíthatunk? - fordult Alex az említett felé.
- Persze. Eddig se mondtam el senkinek. - utolsó mondatát már suttogta de én így is hallottam.
- OKÉ! Akkor ez elrendezve. - csapta össze tenyerét elégedetten Alex. - Most már nyugodtan mind visszamehettek gyakorolni. Hess hess! - kezdett el hessegetni minket.
Ravi-val ketten vissza indultunk a gyakorló terembe és néma csend volt addig a percig míg én meg nem szólaltam.
- Te mióta tudod? - kérdeztem rá nézve.
- Hmm? Honnan veszed hogy tudtam róla? - kérdezte meglepetten.
- Hallottam ahogy azt suttogod ,hogy "eddig se mondtam el senkinek". Szóval?
- Hát már egy ideje voltak bennem kételyek de tegnap óta biztosabb voltam benne, ma pedig be is igazolódott a gyanúm. - magyarázta.
- Értem. Gondolom örülsz hogy ez kiderült. - mosolyodtam el.
- Ezt hogy érted? - nézett rám értetlen tekintettel.
- Szerintem nagyon jól tudod te azt. - húztam huncut mosolyra ajkaim.
- Naa! Ha már belekezdtél hadd értsem! Léccii Hyung!! - kezdett hízelegni és egyre közelebb jött hozzám de ezzel csak azt érte el hogy a fejénél fogva löktem el magamtól majd még mielőtt fojtatta volna a faggatást beléptem a gyakorló terembe.

MyunHee:

Igaz a fiúk előtt úgy tettem mintha nem lenne olyan nagy dolog hogy Jae igazából lány de amint MinJee- vel kettesben maradtunk kijöttek rajtam a sokk jelei.
- Yah, Unnie! Eddig még meglepődve se voltál, akkor most mi ez a sokkos fej? Hallasz? - hessegetett kezével szemeim előtt.
- Mi? Hogy? Ja... hát csak erre egyáltalán nem számítottam, ez minden. - nevettem zavartan.
- Én tegnap már gyanakodni kezdtem. - bólogatott büszkén.
- Mikor? - kérdeztem mire elgondolkodott.
- Tegnap mikor a fiúk összeverekedtek és felé fordultam hogy szóljak segítsen a többieknek ugyanolyan sokkos állapotban volt mint te. Könnyes szemei voltak és megmozdulni nem bírt. Őszintén... van olyan fiú aki ha meglát egy verekedést elbőgi magát? - tette csípőre a kezét mire belegondoltam de elképzelni se tudtam ilyen srácot ezért megráztam a fejem.
- Na ugye! - ütötte össze két kezét elégedetten.
Ezek után csendben ültünk egymás elött aztán ahogy elgondolkoztam valamin hirtelen egy hangos kacagás tört ki rajtam.
- Mi az? - nézett rám kérdőn MinJee.
- Cs-csak belegondoltam hogy egy lányhoz vonzódtam. - töröltem le nevetve a könnyeim.
- Jaaa, értem már. - nevetett fel dongsaeng is. - Tényleg elég vicces.
Vagy még 10 percig nevettünk ezen majd felpattanva a CD lejátszóhoz léptem.
- Dongsaeng, vége a traccspartinak. Pattanj és kezdjünk gyakorolni. - mondtam miközben beraktam egy tetszőleges CD-t.
- Aish! Muszáj? - kérdezte nyavajgós hangon.
- Igen az! Gyere! - mentem oda hozzá és a kezét megfogva húztam fel a földről majd bele is vágtunk a gyakorlásba.

Haeyoung:

- Haeyoung! Ébresztő! Mindketten el fogunk késni. - keltegetett reggel Alex.
- Hümphftsv...  - motyogtam a párnámba.
- Ebből az ég világon semmit nem értettem. - mondta miközben elkezdte leráncigálni rólam a takarót.
- Yaaaah! És ha pucéran szeretek aludni?! - pattantam fel ülő helyzetbe és kezdtem kiabálni.
- Hát akkor most egy elég kínos pillanatunk lenne. De szerencsére te nem olyan ember vagy. - nevetett fel aranyosan.
- Ez a szerencséd... különben nem hagytam volna annyiban. - ráztam meg az ujjam mint mikor az anyuka leszidja a kisfiát.
- Aigoo, ne fenyegess mert a végén becsinálok a félelemtől. - színlelt félelmet.
- Na jó, húzzál ki! Idegesítesz. - vágtam hozzá egy párnát mire sírást kezdett színlelni.
- E-ez most nagyon rosszul esett! Mi lesz most az életemmel. - fogta a fejét siránkozva majd kiment a szobából de miután becsukta az ajtót még halottam ahogy hangosan elneveti magát.
Ennek a bolondnak köszönhetően jó kedvel pattantam fel és kezdtem el készülődni.
- Na kész vagyok. - léptem ki háromnegyed óra múlva a fürdőből teljes harci díszben.
- Nagyszerű, akkor induljunk. - csapta össze tenyerét Alex majd kettecskén el is indultunk az autóhoz.
Az úton Alex még a megmaradt álmosságomat is elmulasztotta a sok hülyeségeivel.
- Na itt is vagyunk. - parkolt be az egyik üres helyre.
- Ma mi lesz a programom? - kérdeztem miközben kiszálltunk az autóból és elindultunk a lifthez.
- Öhm, ma jön hozzád egy tánctanár és vele fogsz gyakorolni a 201-esbe.
- Hogy hogy nem a fiúkkal? - néztem fel rá értetlenül.
- Azért mert nekik is kell gyakorolni te buta. Nem mindig ők fognak téged tanítani. - válaszolta megpöckölve a homlokom.
- Aish, erről leszokhatnál végre! - kiabáltam rá a homlokom dörzsölve.
- Bocsesz, de az nem fog menni. - nevetett majd rám öltötte a nyelvét.
- Kitépjem? - kérdeztem dühösen mire rögtön visszahúzta és kezét a szája elé tette.
Reakcióján jót nevettem ami neki nem tetszett ezért csak szúrós szemekkel nézett rám.
A lift ajtaja kinyílt mi meg egyszerre léptünk ki rajta.
- Akkor én megyek is. Jó munkát! - intettem neki majd hátat fordítva elindultam a 201-es teremhez.
Belépve az ajtón észrevettem egy magas, izmos , jóképű férfit amint épp a CD lejátszón kapcsolgat valamit.

Mivel majdnem az egész terem tükörrel volt körbevéve hamar észrevett így felállva rögtön felém fordult.
- Jó reggelt kívánok! - hajoltam meg illedelmesen majd fojtattam. - A nevem Kim Jaeyoung. Örvendek a találkozásnak!
- Szia. Szintúgy, Casper vagyok. - jött felém és kezet nyújtott amit el is fogadtam. - Akkor mit gondolsz, kezdhetjük a gyakorlást? - kérdezte nagy mosollyal mire bólintottam.
Először megmutatta a koreográfiát majd utána együtt elkezdtünk gyakorolni.
Nagyon élveztem az egészet, Casper egy remek koreot tanított be, ami nem is ment nehezen.
- Huh, meg kell hagyni nagyon gyorsan tanulsz. Ha így fojtatod akkor már nincs messze a debütálásod napja. - kacsintott rám. - Hát mivel 4 óra alatt megtanultad a koreográfiát azt mondom pihenjünk most egy 15 percet és utána megtanítok még egyet. - mondta majd beleivott az üveg vizébe.
- Rendben. Akkor addig megkeresem a srácokat. - mondtam lelkesen.  Nagyon jól estek szavai így nagy vidámsággal rohantam ki az ajtón.
Épp mentem volna a recepcióshoz hogy megkérdezzem melyik terembe vannak ezen a héten a fiúk mikor hirtelen meghallottam a nevem a hátam mögül.
Mikor hátra néztem épp Alex tartott felém és elég gondterhelt arcot vágott.
- Mi ez a morci fej? - kérdeztem nevetve.
- Gyere beszélnünk kell! - mondta miközben karomat megfogva húzott be a férfi WC-be.
Ahogy becsukta mögöttük az ajtót minden WC-be benyitott hogy meggyőződjön nincs e rajtunk kívül más a helyiségbe.
- Uhh, látom tényleg nagyon fontos amit mondani akarsz. - kezdtem megijedni.
- A jó hírt vagy a rossz hírt akarod előbb hallani? - állt meg előttem.
- Öhm... a rosszat. - válaszoltam egy kis gondolkodás után.
- Leo, Ravi , MyunHee és MinJee tudják.
- MIII??? - visítottam fel mire Alex rögtön befogta a szám és fojtatta.
- De a jó hír ,hogy titokban tartják és segíteni fognak neked. - vigyorodott el a végére.
- De mégis hogy a francba tudták meg?! - löktem el a kezét idegesen.
- Hát Leo ismert téged kiskorodban, egy iskolába jártatok és igaz eltelt azóta pár év de így is felismert. A többiek pedig .... hát ... ők hallgatóztak mikor Leo-val erről beszéltünk.
- A francba Alex! - fogtam meg a fejem idegesen.
- Ne aggódj, mint mondtam titokban tartják mert a barátaid. Nincs mitől félned.- fogta meg a vállam és emelte fel a fejem hogy a szemébe nézzek. - Ha belegondolsz jobb ha van egy két ember aki tud róla és segít ,hogy többen ne tudják meg, másrészt kevesebb ember előtt kell titkolnod vagy nincs igazam? - mondta biztatóan mire kicsit megnyugodtam és elmosolyodtam.
- Igazad van. Így legalább előttük nem kell titkolóznom és lehet könnyebb is lesz. - mondtam majd hirtelen megszólalt a hangos bemondó.
" VIXX, Kim JaeYoung, Cha MyunHee ,Kim MinJee. Az igazgató vár titeket az irodájában." 
Alex-el értetlenül néztünk össze majd a kérésnek eleget téve elköszöntem tőle és elindultam az igazgató irodájához.
Az ajtóhoz érve bekopogtam majd belépve minden szempár rám szegeződött.
- Á Jaeyoung, már csak rád vártunk. Gyere csak. - hívott beljebb az igazgató,
Hyuk mellé állva végignéztem mindenkin akik kicsit ijedt arcot vágtak.
- JaeHwan, HongBin, mi történt az arcotokkal? - kérdezte az asztalon könyökölve a fiúkat szugerálva.
- Hát öhm... t-tegnap este belénk kötöttek. - mondta Ken dadogva.
- Hmm, na nem mondod? - csapta össze a tenyerét nevetve. - Soha nem jöttem volna rá.
- Mi nagyon sajnáljuk, soha többé nem fordul elő ilyen. - mondta N majd jelezve nekünk mindannyian meghajoltunk.
- Tudjátok mi a szerencsétek? Az hogy az a két félnótás a Jelly gyakornokai akarnak lenni. Felvettem őket így nem fog eljárni a szájuk. De nagyon remélem több ilyen nem fordul elő. - mondta szigorú hangon.
- Nem fog, ígérjük. - mondtuk mindnyájan egyszerre.
- Rendben, és akkor most térjünk a lényegre ami miatt hívattalak titeket. - mosolyodott el mire mindannyian zavarodottan összenéztünk.
- A TOP Media Entertainment-el egy közös koncertet rendezünk 3 hónap múlva amin a Teen Top-al fogtok fellépni. JaeYoung, MyunHee és MinJee, ti pedig háttértáncosok lesztek majd, úgyhogy a jövőhéten erre kezdtek majd el gyakorolni a Teen Top-al. - jelentette ki mire a fiúk száján óriási mosoly lett.

9.rész

Haeyoung:

Az este remekül telt. Miután szétváltunk a fiúkkal, MyunHee-vel és MinJee-vel rögtön a táncparkett közepére siettünk. Miközben a két lány teljesen felszabadulva rázta a popsiját én kicsit vissza fogottabbra vettem magam, mert azért mégis hogy nézne ki ha egy "fiù" a popsiját rázná mint egy lány. A végén vagy lebuknék vagy azt hinnék meleg vagyok.
Nem sokkal később arra eszméltem hogy minden fiú Ravi kivételével ott táncolnak mellettünk.
- Na mi van fiúk? Nem találtatok magatoknak tánc partnert? - kérdezte MinJee incselkedve.
- Ezt mi is kérdezhetnénk. - kacsintott rá Ken mire csak elfintorodott.
A nagy táncikálások közepette hirtelen BTOB Ilhoon jött oda hozzánk és felkérte MinJee-t táncolni. A lány elpirulva fogadta el a felkérést amit viszont Ken dühös pillantásokkal nézett végig.
Egy nagy mosoly lett az arcomon ezt a jelenetet látva amit MyunHee észre is vett.
- Min mosolyogsz annyira oppa? - kérdezte kíváncsian.
- Áh , semmin, semmin. - legyintettem.
MyunHee-vel tovább táncoltunk de közben végig barátnőnkön tartottuk a szemünket.
- Aranyosak együtt nem? - kérdezte MyunHee mosolyogva.
Már nyitottam volna a számat hogy válaszoljak de valaki közbevágott.
- Meg a nagy lószart! - mondta Ken dühösen.
- Hyung, csak nem féltékeny vagy? - kérdeztem egy huncut mosoly kíséretében.
- Na ne szórakozz! - válaszolt továbbra is idegesen.
- Akkor mért vagy ilyen ideges? - kérdeztem mire kicsit elgondolkodott hogy mit mondjon.
- M-mert... Ilhoon a barátom és tudom hogy MinJee kifogja készíteni. - nyögte ki nagy nehezen.
- Hát ha te mondod... - húztam el szám somolyogva.
Ahogy elfordítottam a fejemet észrevettem hogy egy ismeretlen fiatal srác odament MinJee-ékhez és épp MinJee-karját megragadva akarja elhúzni.
- Srácok, nézzétek! - szóltam a többieknek közben MinJee-ék felé böktem fejemmel. Ekkor Ilhoon próbálta kiszabadítani MinJee karját de az idegen fiú úgy behúzott neki ,hogy nem csak Ilhoon hanem még rajta kívül 4 ember is felborult.
Mindannyian oda rohantunk a BTOB rapperéhez hogy felsegítsük.
- Hahaha. - nevetett hangosan a fiú. - Gyere szívi ilyen puhányokkal szóba se állnék a helyedben. - mondta gúnyosan és már húzta volna magával MinJee-t mikor hirtelen Ken felpattant és a pólójánál fogva rántotta vissza a srácot majd jól behúzott neki egy jobbost.
A srác a szájáról letörölve a vért nézett fel Kenre majd valaki felsegítette a földről.
- Jól vagy haver? - kérdezte a barátját mire az csak bólintott egyet de a gyilkos pillantásait továbbra se vette le Kenről.
- Nos... megbocsájtjuk ezt az egészet ha átadjátok nekünk ezt a két szépséget. - mondta miközben perverz pillantásokkal méregette MyunHeet és MinJeet.
- Először is, ki akarja hogy megbocsássatok? Másodszor, ki engedné ,hogy a barátait elvigye két oltári nagy seggfej akiknek ráadásul ott van még a tojáshéj a seggükön? - kérdezte Hongbin gúnyos mosollyal mire a fiú bedühödött és már lendítette is az öklét. Hongbin az ütéstől kicsit megtántorodott de utána rögtön vissza is adta.
Ekkortól kezdődött el csak igazán a verekedés. N, Hyuk és Leo  próbálták leállítani a négy fiút de kevesen voltak.
- Jae! Siess és keresd meg Ravit! - szólt rám MinJee mire rögtön el is indultam.
A szemeim már teljesen bekönnyeztek, alig bírtam megállni hogy ne bőgjem el magam ott helyben. Egyszer csak észrevettem Ravit a távolba mire sprintelni kezdtem.
- Hyung! Gyere  segíts! - ragadtam meg a karját és húzni kezdtem.
- Mi történt? -kérdezte értetlen tekintettel.
- Ken és Hongbin verekedésbe keveredtek. - mondtam már sírós hangon.
- HOGY MI???? - kiáltott fel egy kisebb szünet után mintha gondolkozott volna valamin.
Kezét megfogva kezdtem magam után húzni majd mikor odaértünk Ravi rögtön a többiek segítségére igyekezett. Nagy nehezen sikerült szétválasztani a fiúkat de ekkor odajött két biztonsági őr akik mindannyiunkat kihajítottak a klubból.
- Nagyszerű! Ha a holnap reggeli címlapon rajta leszünk azt ti fogjátok megmagyarázni a főnöknek! - porolta le magát idegesen N majd Ken-re és Hongbin-ra mutatott.
- Jól van, jól van elrendezzük de most menjünk haza mert baromira elfáradtam a két hülye püfölésében. - mondta Ken egy nagy ásítás közben.
- Na még mit nem! Ti még itt maradtok! - indult meg felénk az egyik srác idegesen.
Pont mielőtt Ken elé ért volna bátorságot vettem és beálltam közéjük pont az idegen sráccal szemben.
- Mi a franc? Nem veled van elintézni valóm úgyhogy húzz ... - mondta miközben már emelte a kezét hogy ellökjön de én megelőztem, egy óriási mosolyt húztam a számra majd jól tökön rúgtam így a mondatát már nem tudta befejezni.
Fájdalomtól eltorzult arccal rogyott földre és nyögdécselt.
A hátam mögött lévő nagy csend miatt megfordultam ekkor a többiek leesett állal néztek rám és a földön fetrengő fiúra.
- Aigoo, átérzem a helyzeted, ó de még mennyire. - szólalt meg elsőként a leader fájdalmas arccal visszagondolna az első találkánkra.
Mondatára mindenkiből hangos nevetés tört fel de ekkor észrevettem a fiú barátját aki futni kezd felénk de nem egyedül volt. Szóval ezért tűnt el, hozott még erősítést.
- Öhm... srácok, most inkább fussunk. Nem hiszen hogy van erőtök még egy menethez. - mutattam a 6 srác irányába mire a többiek is arra néztek.
- Egyetértek Jae-vel! FUTÁÁÁÁS!! - kiáltotta el magát N mire mindenki úgy kezdett sprintelni az autó felé mintha puskából lőtték volna.
Miután mindenki bent volt az autóban Ken a gázra lépett és már ott sem voltunk.
Levegőt kapkodva ültem a kocsiba és már olyan fáradt voltam hogy a fejemet se bírtam tartani így az egyik mellettem ülő vállára hajtottam azt. Viszont a fáradság miatt azt már nem tudtam kinek a válla volt de nem is igazán érdekelt csak aludni akartam.
- Yah, hétalvó, megérkeztünk. - mondta valaki miközben a mutató újával emelte fel a fejem a válláról. Még homályosan láttam, így megdörzsöltem a szemeim és úgy néztem a mellettem ülőre. A fáradtság rögtön kipattant a szemeimből mikor tudatosult bennem hogy N volt az akinek a vállán aludtam.
- Ó..r-rendben. - kezdtem dadogni zavaromban és ijedtemben.
- Remélem jól aludtál csak mert az én vállam teljesen elgémberedett. - mondta miközben masszírozni és mozgatni kezdte azt.
- S-sajnálom. - mondtam mire egy furcsa mosoly jelent meg az arcán.
- Menjünk és dobjuk magunkat az ágyba olyanok vagytok mind mint az élő holtak. - adta ki az utasítást a leader mire mindenki kikászálódott az autóból majd elindultunk a lakásaink felé.
Beérve a házba rögtön a szobámba igyekeztem. Bedőltem az ágyba és vártam hogy az álommanó eljöjjön hozzám. Utolsó kép ami megjelent szemeim előtt mielőtt elaludtam volna az N mosolya volt.

MinJee:

Az este remekül telt addig a percig míg oda nem pofátlankodott hozzánk két srác és verekedésbe nem kezdtek Kennel és Hongbinnal. Az elején nagyon megijedtem de miután láttam hogy nem elég a 3 fiú hogy szétszedje őket összekaptam magam. Jae felé fordultam hogy szóljak neki ő is segítsen a fiúknak de mikor észrevettem hogy teljesen le van cövekelve és már könnybe lábadtak a szemei én is lefagytam. A mellette álló MyungHee-re pillantva ugyanezt tapasztaltam, de őt megértettem hisz lány, egy elég érzékeny lelkű lány, de hogy Jae fiú létére ugyan azt csinálja kicsit ledöbbentett és nem értettem a helyzetet. Pár másodperc múlva észbe kaptam hogy nem most kéne ezen agyalni így odaszóltam neki.
- Jae! Siess és keresd meg Ravit! - mondtam sürgetve mire rögtön el is sietett.
Miután vissza értek Ravi is segített a fiúknak de végül megjelent két biztonsági őr és mindannyiunkat kidobtak.
Már épp indultunk volna haza mikor az egyik fiú megint belénk kötött.
Nagy meglepetésünkre mielőtt a fiú Ken elé ért volna Jae beállt közéjük és egy mosoly kíséretében szépen tökön rúgta a srácot. Mindannyian tátott szájjal néztünk hol rá hol a szerencsétlen gyerekre.
- Aigoo, átérzem a helyzeted, ó de még mennyire. - mondta N a fiúnak fájdalmas fejet vágva mire mindannyiunkból hangos nevetés tört fel.
A nagy jókedvet Jae figyelmeztető hangja szakította félbe ugyanis felbukkant a másik zaklatónk +5 fővel.
Mindannyian futni kezdtünk a kocsihoz hogy ne keveredjünk ennél is nagyobb bajba majd miután mindenki bent volt Ken rátaposott a gázra így magunk mögött hagytuk az üldözőink.
A nagy izgalmakban észre se vettem ,hogy a Ken melletti anyósülésre ugrottam be, így nem kicsit lepődtem meg mikor felé fordultam.
- Jesszusom, mért ide ültem be? - suttogtam de nem eléggé ugyanis Ken meghallotta.
- Pff,,, azok után hogy megmentettelek azoktól a seggfejektől ezt érdemlem? - mondta sértődötten.
- I-igaz. Ne haragudj, igazából nagyon hálás vagyok neked. - mondtam mire egy pillanatra rám nézett majd visszafordult hogy lássa az utat.
- Nincs harag és szívesen. - mosolyodott el halványan.
- A monoklid nem fáj? - kérdeztem az arcát figyelve.
- Nem vészes. Milyen férfi lennék ha ennyi fájdalmat nem bírnék ki? - nevette el magát mire az én számra is mosoly görbült.
Az út további részén nem igen beszéltünk, inkább csak hallgattuk a rádióból halkan szóló zenét.
Mivel már késő este volt és alig voltak az utakon így hamar hazaértünk. Mikor kiszálltam a kocsiból  a tekintetem megakadt N-en aki épp a vállán alvó Jae-t próbálja keltegetni. Általában ilyenkor elkapna a Yaoi miatti fangörcs de most valamiért nem. Jae valahogy egyre furcsább volt számomra. Minél többet néztem annál inkább lánynak tűnt mint fiúnak. De ennek meg sehogy se lenne értelme.... vagy mégis?
Agyalásomnak MyunHee bökdösése vetett véget. Miután mindenkitől elköszöntünk felbaktattunk a lakásunkba és mindketten fáradtan dőltünk bele az ágyba. Mikor már MyunHee nagyban szuszogott az én agyam még mindig Jae-n kattogott, majd nem sokkal később engem is elnyomott  fáradtság.
Reggel a telefon indegesítő ébresztő hangjára keltünk. Mindketten holt fáradtak voltunk de muszáj volt bemenni gyakorolni így kénytelenek voltunk összeszedni magunkat. Miután mindketten elkészültünk rögtön elindultunk a garázsba ahol már a menedzser várt minket.
Ahogy beértünk a Jelly-be MyunHee-val rögtön a 103-as teremhez mentünk ahol előbb gyorsan átöltöztünk majd neki is kezdtünk a gyakorlásnak. Már több mint 2 órája gyakoroltuk a koreográfiát de még mindig nem akart sehogy se összejönni.
- Aish! Miért vagyunk ma ennyire bénák? - puffogtam magamban miközben fáradtan terültem el a földön.
- Fogalmam sincs, de most úgy érzem nagyon rám férne egy kávé. - válaszolt két lihegés között barátnőm.
- Most hogy mondod rám is. Gyere tartsunk egy kis szünetet. - pattantam fel majd a MyunHee-t is felhúzva a kávéautomata felé vettük az irányt.
Épp kanyarodtunk volna be az egyik folyosóra mikor hirtelen meghallottuk egy igen érdekes beszélgetést.

Ravi:
Korán reggel a fiúkkal már a Jelly-nél gyakoroltunk. Igaz az előző éjszakai bulizás matt hulla fáradtak voltunk de sajnos az idol élet ezzel jár.
- Akkor próbáljuk el még egyszer. - mondta drága leaderünk miközben a magnóhoz sietett hogy újra elindítsa a számot.
- NEMÁÁÁÁR!!!! - csattant fel hirtelen Hyuk. - Már vagy 3 órája csak gyakorlunk. Itt az ideje egy kis szünetnek.
- Teljesen egyetértek Hyukie-val! - tette fel a kezét Ken is.
- Ahh... Rendben, akkor 15 perc szünet. - válaszolt N mire mindenki ujjongva elterült a földön.
- Akkor én kimentem mosdóba. - mondta Leo halkan majd ki is lépett a teremből.
A többiekkel beszélgettünk és ettünk egy keveset majd miután majdnem lejárt a 15 perc furcsállni kezdtem hogy Leo még nem ért vissza.
- Hé srácok, megkeresem Leo-t, már jó ideje kiment. - mondtam mire mindannyian bólintottak.
Kilépve a teremből elkezdtem a mosdók felé venni az irányt mikor hirtelen az egyik folyosó végén észrevettem MinJee-t és MyunHee-t. Lassan közelítettem meg őket mikor hirtelen meghallottam egy beszélgetést. Kitágult szemekkel és fülemet hegyezve hallgattam miről beszélnek, ekkor minden világossá vált számomra és nem voltak többé kételyeim.
Kezemet megemelve kocogtattam meg MyunHee vállát aki az ijedtségtől hangosan sikítva ugrott egyet ezzel magunkra hívva a többi jelen levő figyelmét.
- Nagyszerű... - mondtam magamban miközben orrnyergemet kezdtem masszírozni.