3. rész

Ravi:

- N, most hova rohansz? - szaladtam legjobb barátom után aki megállás nélkül loholt előre. - Hmm... akkor úgy látom nem kell a banános tej amit neked vettem. - mondtam szomorkásan majd hátat fordítva neki lassan elindultam a másik irányba.
- Banános tej, banános tej!! - ugrott hirtelen a nyakamba visítozó hangon amire én csak elnevettem magam majd megpróbáltam valahogy kiszabadulni a szorításából. - Na? Hol a banános tejem? - nézett rám kíváncsian.
- Ne aggódj majd a nap végén megkapod. - veregettem meg a vállát majd elindultam az öltözőnk felé.
- Mi az hogy a nap végén? Waeeee??? - kezdte rángatni a kezem mint egy kis 5 éves kisfiú. Néha elgondolkoztam rajta hogy ki is az idősebb.
- Mond, hány éves vagy? - fordultam felé komoly arccal.
- 25. Mintha nem tudnád... - forgatta meg szemeit gúnyosan.
- Igen? Már azt hittem 5. - húztam  gúnyos mosolyra ajkaim.
- Hahaha, milyen vicces itt valaki! Röhög a vakbelem. Ne húzd ki a gyufát Kim Won Shik, egy Hyung-al beszélsz. - mutatott rám mutatóujjával amit csak eltoltam a kezemmel.
- Hyung egy fenét. - motyogtam orrom alatt nevetve.
- Mit mondtál? - nézett rám nagy szemekkel.
- Á semmit, semmit.- legyintettem mosolyogva mire csak összeszűkített szemekkel nézett rám.
Beérve az öltözőbe egy kisebb szívrohamot kaptunk, ugyanis Ken egy zombie maszkban ordítva ugrott elénk ahogy kinyitottuk az ajtót. N úgy megijedt hogy sikoltozva a nyakamba ugrott. Már azt hittem beszakad a dobhártyám. Ken meg már a földön fetrengett a röhögéstől a többi fiúval egyetemben. N is lassan magához tért a sokkból és lemászott rólam majd a még mindig földön fetrengő Ken-hez lépett és egy párnával kezdte püfölni.
- Megakarsz halni? Haaa???  - csapkodta kíméletlenül. - Én a leader vagyok! Érted?? A leadert nem ijesztgetjük. - ordított az alatta szenvedő Ken-re.
- J-jól van. Értettem főnök úr. Csak szállj már le rólam mert eléggé nehéz vagy. - nevetgélt még mindig Ken.
- Aigoo! Nehogy megszakadj. - kólintotta még egyszer utoljára fejbe mire Ken fájdalmasan felnyögött és a fájó ponthoz kapott.
- Fiúk! Gyertek, mindjárt kezdődik. - lépett be az ajtón a menedzserünk mi meg rögtön felpattantunk és mentünk utána.
Beérve a terembe rengeteg rajongó sikítása csapta meg a fülem akik mind integetni kezdtek nekünk. Mind visszaintegettünk majd a többi idolhoz csatlakoztunk és leültünk várva a meghallgatás kezdetét. Pár perc múlva az igazgató is megjelent mire mindannyian felálltunk és egy meghajlással üdvözöltük.
Várakozás közben mindenki elfoglalta magát valamivel, Leo például  olvasott, Ken pedig megállás nélkül bökdöste és közben azt mondogatta eotteokhaji , eotteokhaji. Hyuk és Hongbin épp a rajongóknak integettek, N pedig az előtte ülő Seo In Guk-al beszélgetett. Nem sokkal később elkezdődött és belépett az 1-es számú fiú és így követte őt a többi. Voltak nagyon tehetségesek és kevésbé azok de őszintén még egyikre se tudtam azt mondani hogy na igen ez aztán valami. Aztán végül  a 26. ember lépett fel a színpadra és a zongorához lépett. Egy nagyon szép Beethoven számot kezdett el játszani én meg kíváncsian figyeltem mi fog ebből kisülni. Pár perc múlva hirtelen abba hagyta a zongorázást és felcsendült egy igen pörgős hip-hop szám , a fiú felpattant és énekelni kezdett. A lábaim maguktól kezdtek járni és a szám is mosolyra húzódott. Na ezt már különbnek tudtam nevezni az eddigiektől. Teljesen feldobta a hangulatom ez az előadás így őt tartottam eddig a legjobbnak. Végignézve a fiúkon ők is ugyanúgy élvezték a számot ahogy én. Nagyon kíváncsi lettem volna  hogy ki ez a fiú , megnéztem volna közelebbről de most még csak az arcát se láthattam mivel egy ponyva takarta el. A szám végeztével mindenki óriási vastapsba kezdett , én még fütyültem is. Az ismeretlen fiú meghajolt majd kisétált és jött a következő. A többi előadás megint csak nem keltette fel annyira az érdeklődésem, persze voltak nagyon tehetségesek de úgy hogy belül is megmozgasson egy se volt a 26-os után. Végül eljött a 10 ember kiválasztása hogy kik jussanak tovább a tánc fordulóba amiben a mi véleményünket is kikérdezték. Hamar eldöntöttük ki legyen a 10 továbbjutó így nem tartott pár percnél tovább. Egy 10 perc múlva feljött a színpadra a 2-es számú aki elég jól táncolt meg kellett hagyni. Az utána lévők se voltak rosszak de az első volt a legjobb eddig , aztán végül jött a 26-os akire már nagyon kíváncsi voltam. Fellépett a színpadra majd középre sétált és megállt. Felcsendült a Younique Unit - Maxstep című szám amire rögtön mozogni kezdett. Minden mozdulata tökéletes volt és csak úgy vonzotta a tekintetet.Már az elején amikor meghallottam a hangát éreztem hogy nagy tehetsége van a srácnak és nem is kellett csalódnom. A tánc végeztével megint csak nagy tapsot kapott, majd miután lement és a többieket is megnéztük eljött az végső eredményhozás ideje. A véleményünket megint csak kikérték. Mindannyian a 26-os mellett döntöttünk de az igazgató nem mondta el a végső döntését. 10 perc leteltével mind a 10 fiú felsorakozott a színpadon és türelmesen vártak az eredményhirdetésre. Az igazgató először elmondta a kis monológját amiben közölte hogy mindannyian rettentő ügyesek voltak meg blablabla aztán eljött az idő a nyertest kihirdetni.
- Az az egy ember pedig nem más mint .... - kezdte el mondani nyugodt hangon , mi pedig izgatottan vártuk a mondata végét.
- A 26-os , Kim Jaeyoung! - nyögte ki végre mire óriási megkönnyebülést éreztem. Mindenki óriási tapsba kezdett majd az igazgató megint felszólalt.
- Tényleg mindenki nagyon ügyes volt és öröm volt látni ahogy mindent beleadtok ebbe a versenybe. Köszönöm mindenkinek aki eljött. - zárta le ezzel a mondatával a mai versenyt.
Mind a 10 fiú levonult a színpadról majd mi is elindultunk volna de az igazgató megállított bennünket.
- Fiúk, kérlek gyertek az irodámba. - mondta teljesen nyugodt hangon.
- Vajon mit akarhat? - suttogta Hyuk de kérdésére egyikünk se tudta a választ.
Az igazgató után siettünk majd az irodába érve megálltunk az asztala előtt.
- Egy fontos feladatom van a számotokra fiúk. - nézett ránk asztalra könyököve mire mi kíváncsi tekintettel fürkésztük és vártuk milyen feladatot fog kiszabni nekünk. - Azt a fiút aki ma megnyerte a meghallgatást , rátok bízom. Nektek kell ügyelnetek rá és segíteni neki a gyakorlásba hogy minél előbb debütálhasson. Egyszóval kinevezlek titeket a testvérbandájának. - mondta a legnagyobb egyszerűséggel mire mindannyian csak bólogattunk majd N törte meg a csendet.
- És mikor mutatkozhatunk be neki? - kérdezte majd rögtön kopogást halottunk mire mindannyian oda kaptuk a tekintetünket.
- Most. - válaszolta az elnök mosolyogva majd behívta az illetőt.
Nyílt az ajtó és korábbról a hányós srác lépett be rajta. Rögtön röhöghetnékem támadt ahogy eszembe jutott a mosdóban történt incidens, viszont N-t elnézve ő pont az ellenkezőjét gondolta. Teljesen ledermedve elképedt fejjel állt így hát belebökve az oldalába térítettem magához,
- Fiúk, ő itt Kim Jaeyoung , akkor mától a gondjaitokra bízom. Kérlek titeket segítsétek őt  mindenben.- veregette meg a még mindig elég sokkban levő N vállát. - Jaeyoung, ők itt a VIXX, mától ők a te testvérbandád és mindenben segíteni fognak úgyhogy bármi kérdésed van nyugodtan fordulhatsz hozzájuk. Most viszont ha nem haragudtok van egy fontos elintézni valóm. - mondta majd az ajtóhoz lépve kitárta azt és kitessékelt minket. Kiérve rögtön kaptam az alkalmon és bemutatkoztam az újoncnak.
- Hello. Kim Won Shik vagyok a banda rappere de szólíts csak Ravi-nak. - hajoltam meg előtte majd mosolyogva rá néztem.
-  Szia, én meg Jaeyoung mint már azt tudod. - hajolt meg ő is majd  viszonozta a mosolyom.
- Ők itt Ken, Hongbin, Leo, Hyuk és a mogorva arcú pedig N a banda leadere. - mutattam végig mindenkin mire mindannyian meghajoltak kivéve N-t, ő szúrós tekintettel nézett Jaeyoung-ra.
- Sziasztok. - hajolt meg mosolyogva Jaeyoung is.
- Hyung, te nem köszöntöd Jaeyoung-ot? - lökte meg kicsit vállával mire N egy cinikus mosolyra húzta az száját.
- Szerintem nem kell. Már elég szépen bemutatkoztunk egymásnak. Igaz? - nézett végig szúrós szemekkel a fiún.
- Ó de még hogy. - veregette meg N vállát mire az említett rögtön lesöpörte a kezeit.
- Hyung! Mért viselkedsz így? - nézett rá kérdőn a maknae.
- Megvan rá az okom. - válaszolta ridegen.
- A meghallgatás előtt Jaeyoung véletlen lehányta. - mondtam meg a választ Hyuk kérdésere mire mindenki nevetést visszafojtva nézett rám kivéve N-t. Ő ha tudott volna már csak a pillantásával megölt volna.
- M-mi? -pukkadozott a röhögéstől Ken,
- Nagyon ideges voltam az elején és mikor a mosdóba mentem hogy könnyítsek magamon minden WC foglalt volt és mikor ő kijött már nem bírtam tovább tartani. - válaszolt Jaeyoung a tarkóját vakargatva.
- Úh... és most komoly csak ezért viselkedsz így? - kérdezte újból Ken.
- Egyáltalán nem ezért! Vagyis kis részben igen de történt még valami.  - háborodott fel N.
- Mégis mi? - kérdeztem kíváncsian.
- Emlékeztek mikor elmentünk arra az utcai táncversenyre? - kezdett bele a mesélésbe mire mindannyian bólintottunk. - Na és arra amikor a végén egy kis nyomi megrúgta a féltett kincsemet? Hát az a  nyomi ő volt.- nézett rá szúrós szemekkel Jaeyoung-ra mire mindannyiunknak beugrott az emlék és csak annyi jött ki a szánkon hogy óóóó.
- De igazság szerint akkor te voltál a hibás. - húzta el a száját Ken.
- Miről beszélsz?? - förmedt rá a drága leaderünk mire Ken a hátam mögé bújt.
- Igaza van. Hisz te kezdted először sértegetni, nem emlékszel? - néztem rá kérdőn.
- Ez rohadtul ... igaz, de meg volt rá az okom. - mondta a mutatóujját ránk szegezve.
- Mégis mi? Hogy legyőztelek? - fonta össze maga előtt kezeit Jaeyoung.
- N-nem. - kezdett dadogni.
- Akkor? - néztünk rá mindannyian kíváncsi tekintettel mire egy kisebb csend állt be közénk míg vártuk N hyung válaszát.
- Aish!!! Mindegy! - borzolta össze a haját majd a kijárat felé viharzott.
- Sajnáljuk, majd beszélünk a fejével. - fordultam Jaeyoung felé.
- Ugyan, semmi szükség rá. Szerintem a természetemmel fogom tudni kezelni a dühkitöréseit. -válaszolt mire mindannyiunkból kitört a nevetés.
- Azt meghiszem, na de most mennünk kell. Majd holnap találkozunk. - borzoltam össze a haját majd egy mosoly kíséretében elköszöntünk tőle.

Hazaérve mindenki ledobta magát a kanapéra és beszélgetni kezdtünk kivéve N-t aki rögtön a szobájába rohant.
- Mit gondoltok az új fiúról? - kérdezte Hyuk.
- Szimpatikus srác. - bólogatott Ken.
- Szerintem is. - mosolygott Hongbin.
- Egyetértek, és szerintem sokra fogja még vinni az életben. - mondtam el én is a véleményem.
- És Leo hyung? - nézett rá Hyuk a csendben üldögélőre aki csak válaszul bólintott egyet.
- Szóval mindenkinek szimpi kivéve N hyung-ot. Azt hiszem kettejük között még lesz egy két konfliktus. - nevette el magát a maknae.
- Az nem kétség. Nem fogunk unatkozni az fix.  - röhögött vele együtt Hongbin.
- Hogy ez az este se teljen el szórakozás mentesen, mit szólnátok ha megbüntetnénk N-t a mai viselkedése miatt? - húztam ördögi mosolyra a számat mire mindenki ( kivéve Leo-t) kíváncsian közelebb hajolt és megbeszéltük a tervet.
- Rendben akkor indulhat az ijesszük meg N hyung-ot úgy hogy majd bepisiljen akció! - kiáltott fel Ken ahogy kidolgoztuk a tervet.
- Pssssszzzt!!! - ugrottunk  hárman elé pisszegve mire észbe kapott és fejbe vágta magát.
Miután összeszedtünk egy oroszlán maszkot meg egy műfogsort csendesen elindultunk a drága leaderünk szobája felé. Lassan kinyitottam az ajtót és csak a fejemet bedugva bekukucskáltam.
- Elaludt, korom sötét van bent.- fordultam a fiúk felé .
- Háháháhá, ez így még viccesebb lesz. - kuncogott Ken.
- Akkor készen álltok? - kérdeztem mire mindenki bólintott majd akcióba lendültünk.
Ken magára kapva a maszkját elindult befele. Én követem őt a telefonommal hogy egy kis fényt adjak, mögöttem Hyuk jött a mű fogsorral és utána Hongbin a telefonjával. Mikor odaértünk az ágya mellé Hongbin bekapcsolta a telefonján az egyik alkalmazást ami különböző állathangokat ad ki. Ráment a oroszlánra majd N füléhez tartotta én addig meg kicsit megvilágítottam Ken oroszlán fejét. N kapálózva ugrott fel majd ahogy meglátta Kent sikítozni kezdett ekkor jött Hyuk azzal ,hogy a műfogsorral néhol néhol úgy csinált mintha megharapná N-t.
- NEEEEE, ÚRISTEEEEN MEGESZ EGY OROSZLÁÁÁN!!!! KYÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!! - sikítozott mint egy kislány mi meg a röhögést már alig bírtuk vissza tartani így kirohantunk. A cuccokat mind  Leo-hoz dobtuk ő meg értetlen fejjel nézett utánunk. Berohanva az egyik szobába mind az ajtóra tapadtunk és hallgatózni kezdtük. Egyszer csak hallottuk ahogy kivágódik N ajtaja ő meg kitrappol.
- YAA!! JUNG TAEK WOON!!! Rossz emberrel húztál újat. Ezt még nagyon vissza fogod kapni! - kiabált majd megint az ajtócsapódását hallottuk. Pár másodperccel később Leo-tól is hallottunk egy irtó halk "Mivan?"-t. És itt volt az a pillanat ahol mindenki röhögésben fakadt ki. Már a földön fetrengtünk és a könnycseppeket töröltük a szemünk sarkából. Alig bírtunk leállni így vagy még egy óráig röhögcséltünk aztán végül mindenki úgy döntött eltesszük magunkat holnapra. Elindultam ki mire Leo lépett be.
- Ne haragudj hogy belekevertünk. - fogtam meg a vállát mire csak mosolyogva legyintett egyet.
- Jó nap volt fiúk. Úgy érzem a holnap még jobb lesz. Aludjatok jól. - köszöntem el tőlük és oltottam le a lámpájukat majd becsukva az ajtót a saját szobám felé vettem az irányt.
- Kíváncsi vagyok hogy fognak majd alakulni a dolgok az új fiúval, az biztos hogy nem lesz unalmas életünk. -  motyogtam magamban mosolyogva majd lehunytam a szemem és pár pillanat múlva el is nyomott az álom.