2. rész

Hogy kiszabaduljak a srác fogságából a neki legfájdalmasabb módszerhez folyamodtam. Szépen a lába közé rúgtam. Szerencsétlen srác rögtön  földre rogyott és összegörnyedve szenvedett a fájdalomtól, ezt kihasználva rögtön futásnak eredtem és hátra se néztem.
 - Aish, ezt nem hiszem el! Hogy lehet valaki ennyire egy felfuvalkodott féreg?! - kérdeztem magamtól futás közben. - Úgy beszélt mintha ő egy kibaszott idol lenne... fhúúú most aztán nem kicsit forralta fel az agyvizem. - szitkozódtam miközben lassítani kezdtem a tempómon.
Ahogy dúlva fúlva haladtam az utcán egyszer csak megakadt a szemem az egyik kirakat ablakába kiragasztott poszteren. Az állt rajta hogy a Jellyfish egy versenyt rendez amin a győztesnek a jutalma hogy felvesznek gyakornoknak és miután úgy gondolják hogy készen állsz rá debütálhatsz. Egy hét felkészülés van rá de viszont csak fiúk jelentkezését várják.
- ÚRISTEEEEN!!!!! - kiabáltam torkom szakadtából. A mellettem elhaladó rosszallóan is néztek rám de nem igazán tudott ez most foglalkoztatni. - Ezt nem hiszem el! Ez egy óriási lehetőség! De csak fiúk jelentkezhetnek.- szomorodtam el de hirtelen ahogy megpillantottam magam a kirakat üvegében rögtön az eszembe ötlött valami. Fiúnak fogom tettetni magam! Hisz amúgy is elég fiús lány vagyok , csak annyi a dolgom hogy levágatom a hajam, az idomaimat valahogy megpróbálom elrejteni és megpróbálok nem lebukni. Na ez egy remek ötlet! - tapsoltam egyet örömömben.  - Hah , na majd meglátod te barom hogy igenis felvesznek ehhez a céghez és idol lesz belőlem! - kiabáltam lelkesen és magabiztosan majd hazafelé kezdtem száguldozni hogy mindent eltervezzek hogy véletlenül se bukjak le.
- Más nevet is kell használnom. - gondolkodtam el az ágyamon ülve majd hirtelen az egyik bátyám rontott be a szobába.
- Mi jót csinálsz? - csüccsent le mellém.
- Töröm az agyam. - néztem magam elé.
- Mégis min? - húzta fel egyik szemöldökét drága testvérem.
- Egy számomra fontos dolgon.
- Hmm... mond el, tudod hogy ha tudok akkor segítek. - érintette meg a vállam mire rá néztem.
- Ah! Valamivel tényleg segíthetnél. - fordultam felé teljes testtel izgatottságomban.
- Igen? Mivel? - nézet rám kedvesen.
- Add kölcsön a nevedet. - mondtam határozottan mire azonnal lehervadt a kedves mosoly az arcáról.
- Mégis minek? - nézett rám értetlenül.
- Nagyon jól tudod hogy minden álmom hogy idol lehessek és hogy bármit megtennék azért hogy valóra váltsam ezt az álmom. - válaszul bólintott egyet hogy tudja. - Na és most itt egy lehetőség. A Jellyfish egy hét múlva versenyt rendez ahol a győztest felveszik gyakornoknak majd később debütálhat. Csak az a probléma hogy csak fiúk jelentkezhetnek. - hajtottam le a fejem mert tudtam hogy ez után mi fog jönni.
- Na neeeeeem!!! Nem! Erről szó se lehet! Tudom mire gondolsz de felejtsd is el! Nem fogom megfenyegetni az igazgatót hogy felvegyen. - pattant fel Jaeyoung kiabálva.
- Mi?? Miről beszélsz? Én csak a nevedet akarom kölcsönkérni hogy fiúnak tettethessem magam. De egyáltalán hogy jutott neked ilyen az eszedbe úgy őszintén? - néztem rá kérdőn.
-  Oh, fogalmam sincs. - vakarta a fejét zavartan. - De az is ugyanúgy hülyeség szóval NEM! - emelte fel a hangját a mondata végére.
- De oppa! Tudod hogy ez az álmom és lehet nem lesz még egy ilyen lehetőség az életben! - próbáltam hatni rá de  kevés sikerrel.
- Nem érdekel! Hülyeség amit tervezel! Tudod hogy amúgy nem állnék az utadba hogy híresség legyél de hogy fiúnak álcázva magad legyél az azt már nem engedem!
- De oppaaaaa!!! - álltam fel és a kezénél kezdtem húzogatni. - Légyszíves! Nem lesz semmi bajom ígérem és nem is fogok lebukni. - próbáltam nyugtatni.
- Mért vagy te ebben olyan biztos? - kérdezte miközben próbálta lefejteni magáról a karjaimat.
- Mert ... mert tudom és kész! Okos lány vagyok, meg tudom oldani. - néztem rá mosolyogva.
- Persze... - mondta bátyám gúnyosan mire belebokszoltam a vállába.
- Na légyszíves oppa, legalább fontold meg. - néztem rá kiskutya szemekkel.
- A válaszom továbbra is nem és az is marad. - tette keresztbe mellkasa előtt a kezeit.
A következő pillanatban potyogni kezdtek a könnyeim de bátyámat ez se hatotta meg.
- Tényleg ilyen idiótának nézel? Ezt már százszor eljátszottad velem... - nézett rám komolyan. Igen, tudni illik rólam hogy nem csak az énekben és a táncban vagyok jó hanem a színészkedésben is, így nem kell nagyon megerőltetnem magam hogy kijöjjön pár könnycsepp bármikor amikor akarom. De így hogy ez a trükk se vált be a legrosszabb módszert kell alkalmaznom.
- Rendben, nem hagytál más választást. Megmondom anyáéknak hogy a tandíjadból egy motort vettél. - néztem rá diadalmas mosollyal mire a szemei kikerekedtek és még a szája is tátva maradt.
- Fhúú de egy ravasz csaj vagy! - szűkítette össze szemeit.
- Volt kitől tanulnom. - kuncogtam.
- Aish! Rendben, csinálj amit akarsz! - mondta idegesen a haját összekócolva majd kiviharzott a szobámból. De még mielőtt kiért volna megköszöntem neki és megkértem hogy anyáéknak ne mondja el a fiúnak álcázom magam dolgot.
- Ezaz! Akkor mától Kim Jaeyoung vagyok. - ugráltam örömömben majd észbe kaptam és nekiálltam keresni egy megfelelő számot. Hamar meg is találtam de mivel már késő volt a gyakorlást másnapra halasztottam és lefeküdtem aludni. A nagy izgatottság ellenére elég hamar elaludtam így reggel friss újult erővel kezdtem a napot és rögtön neki is kezdhettem a gyakorlásnak.
Az egy hét alatt rengeteget gyakoroltam és már tűkön ültem annyira vártam már a verseny napját. A hajamat is le kellett vágni amit anyáéknak csak úgy magyaráztam meg hogy zavart a táncnál és hogy úgy is hamar vissza fog nőni. És még új igazolványképet is csináltattam a  irataimhoz.  Aztán végül eljött a nagy nap. Reggel az utam rögtön a fürdőszobába vezetett, gyorsan megmosakodtam majd a melleimet egy anyaggal lekötöztem és egy pólót meg egy kockás inget vettem rá , alulra  pedig egy farmernadrágot húztam. Gyorsan megreggeliztem , elbúcsúztam a szülőktől majd indultam is de még mielőtt kiértem volna még gyorsan leakasztottam egy baseball sapkát a fogasról amit rögtön fel is vettem és indulhattam is.
Kb egy óra utazás után óriási mosollyal az arcomon állok a Jellyfish épülete előtt. A gyomrom már eléggé liftezett az idegességtől de nem foglalkoztam vele inkább gyorsan berohantam és a recepció segítségét kértem. Az egyik próbateremszerűségbe irányított ami gondolom most erre az alkalomra  a versenyzők váró és pihenőhelyére lett előállítva. Mikor beléptem kicsit se lepett meg a tömeg de az idegességemen nem javított. Egy öt perc múlva bejött egy 40-es éveiben járó nő és ismertette a menetrendet.
- Üdvözlök mindenkit! Most elmondom a verseny menetét. Először is mindenki kap egy számot ami szerint fogunk behívni titeket. Mindenkinek el kell énekelnie egy maga által választott dalt majd 10 embert kiválasztanak és ennek a 10 embernek a tánctudását is megnézik és majd belőlük választják ki a győztest. Ó és még annyi hogy mindenkit egy ponyva fog elválasztani a zsűritől meg a nézőktől így ők csak az árnyékotokat fogják látni. - magyarázta majd megkért mindenkit hogy álljanak sorba hogy számokat tudjon osztani. 26-os számot kaptam így volt időm még gyakorolni és pihenni is csak annyi volt a probléma hogy az idegességem egyre csak nőtt bennem. Pár perc után nem bírtam tovább kiszaladtam a mosdóba. Először majdnem a nőibe mentem de időben észbe kaptam és a férfi mosdó felé vettem az irányt. Bent persze egy szabad WC se volt. Próbáltam visszatartani az előjönni készülő hányást és teljes erőmből dörömböltem az ajtón hogy jelezzem sürgős lenne. Pár másodperc múlva nyílt az ajtó és kilépett rajta egy barna hajú fiú de én már nem tudtam tovább tartani és végül a mai reggelim az ő ruháján kötött ki.

- Mi a szar? - kezdett kiabálni az elég ismerős hangú srác.
- Úristen! Nagyon sajnálom! - hajlongtam zavaromban.
- Te normális vagy? Szerinted ez egy bocsánatkéréssel el van intézve? Lerókáztál! - ordít idegesen ami már kezdte felforralni az agyvizem így felemeltem a fejem és mélyen a szemébe néztem. Két dühös szempárral találtam szembe magam amik nagyon ismerősek voltak de nem foglalkoztam vele túlságosan, én is magabiztosan tartottam a szemkontaktust.
- Már ne haragudj de nem szándékos volt , ilyen bárkivel megesik és még illedelmesen bocsánatot is kértem. Nem gondolod hogy kicsit felfújod a dolgot?
- M-még hogy felfújom! Tudod te egyáltalán ki vagyok? - kérdezte pöffeszkedően.
- Nem , nem igazán, de nem is érdekel. - vontam meg a vállam majd egy pimasz mosolyt küldtem felé.
- Várj! Nagyon ismerős vagy nekem. - nézett rám gondolkozva. -YAA! Te vagy az a kis mocsok az utcai táncversenyről! - mutat rám és szemei csak úgy szórják a szikrákat.
- Oh, a beképzelt seggfej! - mutatok én is rá. - Hogy van a barátod odalent? - pillantottam le majd vissza a szemébe mosolyogva.
- Te kis ... - indult volna meg felém de az ajtó nyitódás elvonta a figyelmét.Én is odafordultam, egy kék hajú fiú állt az ajtóban minket nézve. Gyönyörű szép barna szemei voltak amikbe ha belenéztem egy furcsa ismeretlen érzés kerített hatalmába.
- N veled meg mi történt? - kérdezi nevetve.
- Ravii!! Ez a kis majom lehányta a karomat! - futott oda  a Ravi-nak hívott fiúhoz.
- M-Mi? - próbálta visszafojtani az előjönni készülő nevetését ami nem sikerült neki igazán.
- Nem volt szándékot! És már bocsánatot kértem! - mondtam idegesen mire Ravi rám nézett és egy mosolyt küldött felém amitől kissé lefagytam.

- Hallod N? Nem volt szándékos  , és gondolj csak bele, biztos ideges a verseny miatt. Nálad is volt olyan hogy idegességedben rókáztál. Most rosszkor voltál rossz helyen. És amúgy is ki lehet mosni. - veregette meg a vállát mosolyogva.
- Pff... - lökte le a válláról Ravi kezét majd kiviharzott a mosdóból.
- Sajnálom és sok sikert. - kacsintott egyet majd barátja után sietett.
- De aranyos. - néztem utána csillogó szemekkel majd  megráztam a fejemet kiürítve vele a fölösleges gondolatokat.
Vissza indultam a váró szobába  majd leülve a földre gyakorolni kezdtem még utoljára a dalomat. Már egyáltalán nem voltam ideges valahogy a hányás jót tett meg lehet hogy az a Ravi srác is segített kicsit. Elég hamar telt az idő így már csak azt vettem észre hogy az én számomat hívják. Gyorsan felpattantam és a 40-es éveiben járó nőt kezdtem követni. Egy színpadhoz kísért majd ő a függönyök mellett megállva mondta hogy menjek fel. Így is tettem. Mint mondták egy ponyva  takarta el a néző teret. Ez a lámpalázasok szempontjából jó megoldás volt. Szép lassan a zongorához sétáltam majd leültem elé és amint meghallottam ahogy azt  mondják kezdheti újaimat a billentyűre téve belekezdtem. https://www.youtube.com/watch?v=_-7NIlnEKVw  Egy gyönyörű Brethoven számot kezdtem zongorázni majd hirtelen felcsendült egy zene és erre felpattanva elkezdtem énekelni egy hip-hop számot. Otthon és az iskolában is gyakran szórakoztam azzal ahogy egy komoly zenéből átmentem egy pörgős vidám dalba. Nagyon élveztem az egészet így nem meglepő hogy hamar vége is lett a számnak. Egy óriási vastaps  hallatszódott a ponyva túloldaláról aminek nagyon megörültem, óriási mosollyal az arcomon meghajoltam majd lesétáltam a színpadról végül a váróterembe visszaérve leültem a földre pihenni és vártam az eredményhirdetést.
Egy fél óra múlva újból megjelent a 40-es éveiben járó nő.
- Most elmondom a 10 tovább jutót. 2,8, 13,16,21,26,30,35,42,44. Megkérem azokat akiknek nem mondtam a számát hogy fáradjanak át a néző térbe. Akiknek meg mondtam azokat pedig ugyanúgy sorban fogjuk kihívni. Van 10 percetek bemelegíteni. - mondta mire egy jóleső sóhajt engedtem ki majd nagy boldogan felpattantam hogy bemelegítsek. Megfigyeltem a többi 9 versenyzőt akik mind elég jó táncosok voltak így kicsit aggódtam de nem adtam fel a reményt, bíztam magamban hogy meg tudom nyerni,
Végül eljött az én időm. Kiérve a színpadhoz nagy levegőt vettem majd kimentem és megálltam a színpad közepén.
- Meg tudod csinálni Kim Haeyoung. Fighting! - suttogtam magamnak majd elindult a zene amire rögtön mozogni kezdtem.
Tánc közben minden aggodalmam elszállt és csak élveztem a fantasztikus pillanatot. Mosollyal az arcomon nagyokat lihegve fejeztem be. Újra egy hangos vastapsra lettem figyelmes mire meghajoltam majd visszamentem a váróba. Utánam még 4-en voltak majd miután ők is végeztek volt egy 10 perc szünet az eredményhirdetésig. Végül letelt az a 10 perc és mind a 10-ünket kivittek a színpadra. Sorban megálltunk egymás mellett majd az igazgató belekezdett a mondandójába.
- Először is el kell mondanom hogy nagyon de nagyon tetszett mindannyiótok előadása. Mind nagyon tehetségesek vagytok és most elmondom nektek hogy ti még sokra fogjátok vinni a életben. De... sajnos ezen a versenyen csak egy ember győzhet, az az ember pedig nem más mint .....