1. rész

- Ahjussi, kérem várjon meg! Ahjussi! - szaladtam a busz után kiabálva de már nem tudtam elérni. Igen, mint általában most is elaludtam és késésben vagyok. Átkozom azt a hülye vekkert hogy megint elromlott. Most már 1000% hogy újat veszek. - Aish! Akkor marad a gördeszka. - dobtam le magam elé az említett tárgyat majd rápattanva már száguldozni is kezdtem az iskola felé. Az embereket kerülgetve gurultam az imádott gördeszkámon közben élveztem az arcomba tóduló szellőt ami a hajamba is belekapott. Imádtam a gördeszkázást mert az olyan érzést keltett mintha repülnék és olyankor mindig elfogott az izgalom. Több éves gyakorlatomnak hála gyors vagyok így pont az utolsó pillanatban értem be a suliba. A bejáratnál már felkaptam a földről a deszkám és futásra váltottam, ami közben pont elhaladtam a folyosón a tanárom mellett így  megúsztam hogy beírjon későnek. Nagy lihegések közepette huppantam bele a székembe miközben a mellettem ülő barátnőm meg csak nagyokat nevetett rajtam.
- Látom megint rossz az ébresztőd. - kuncogott nagyokat.
- Ne nevess! Tudod hogy elfáradtam? - mondtam szenvedős hangon amire nevetést kaptam válaszul.
- Most nagy mákja volt Miss Kim. - lépett be a tanár szikrákat szóró szemekkel amire én csak vigyorogva megvakartam a fejem.
A reggeli nehézségek ellenére könnyen és hamar eltelt a mai napom a suliba, amit  azzal is magyarázhatunk hogy olyat tanulok amit imádok így mondhatjuk azt hogy szeretek iskolába járni. A táncórán remekül teljesítettem ami nem csoda hisz én vagyok a legjobb táncos a suliban, és persze az ének tudásom se a legutolsó.
- Te Haeyoung, van egy jó kis hírem számodra. - mondta Jinah miközben hazafelé sétáltunk.
- Omo! Mond gyorsan, nagyon kíváncsi lettem. Mond már!  - néztem rá csillogó szemekkel és rázogatni kezdtem a vállánál fogva.
- Jól van na, nyugi! Mondom már. - szabadult ki a kezeim közül és mérgesen  nézett rám. - Szóval, a suliban azt halottam a fiúktól hogy a főtéren a lesz egy táncverseny . - mondta mire felsikítottam, Jinah pedig összerezzent és értetlenül nézett rám.
- Aigoo!!! Muszáj részt vennem, biztos jó móka lesz . - csaptam össze a tenyerem izgatottan. - Köszi Jinah, ezért az infóért majd még meghívlak egy fagyira, de most rohanok. Szia! - kacsintottam rá majd rohanni kezdtem hazafele hogy átöltözzek és indulhassak is  a főtérre.
Otthon gyorsan lekaptam magamról az egyenruhát és egy kényelmes lenge pólót és gatyát kaptam fel amiben jól tudok mozogni. A hajamat összekötöttem és a sapkám alá dugtam hogy ne zavarjon majd a táncnál. Ahogy kész lettem már robogtam is le és egy gyors köszönés után a családtól már száguldoztam a verseny helyszínére. Mikor odaértem már elég sokan voltak és már javában fojt egy verseny két fiú között, mindkettő nagyon tehetséges volt de én a sapkás fiúnak szurkoltam mert egyszerűen imádtam a mozgását ,teljesen magával ragadott.

Végül tényleg az nyert amin nem is csodálkoztam. Próbáltam szemügyre venni az arcát de a sapkát teljesen az arcába húzta így nem tudtam megnézni ki rejtőzik mögötte.

Elmeregésemből a DJ hangja szakított ki ahogy új versenyzőt kér a "táncparkettre". Láttam ahogy egy fiú felemeli a kezét és a DJ-hez megy, pont úgy mint az előző srác neki is egy sapka teljesen eltakarta az arcát és véletlenül se akarta felemelni a fejét. Végül már nem bírtam magammal így én is feltettem a kezem és a DJ-hez mentem. A 30-as éveiben járó férfi visszament keverőpúlt mögé majd berakott egy számot és már kezdődhetett is a verseny.

N szemszöge:
Több órás gyakorlás után a fiúkkal otthon ültünk de valahogy nem éreztük magunkat fáradtnak. Szórakozni akartunk mert a sok meló miatt kevés idő jut arra hogy élvezzük az életet. Mindenki próbálta valamivel elfoglalni magát de nem sok sikerrel. Leo volt az egyedüli akin nem látszott az unalom jele. Néma csend volt a házban, néha egy egy kínkeserves sóhajt lehetett hallani.
- Úúúúgy unatkozóóóóm!!! - nyúlt ki a padlón Ken.
- Nem vagy egyedül. - mondtam míg a kanapén elnyúlva a plafont bámultam.
- Játszunk valamit? - kérdezte Hyuk lelkesen.
- Mindig azt csináljuk, már kezd unalmas lenni. - pufogott Hongbin.
- Aish! Akkor mi legyen? Nekem tökmindegy csak csináljunk valami mert megőrülök ettől a semmittevéstől. - kezdet a földön vergődni Ken pont úgy mint egy partra vetett hal.
- Fiúk! Most olvastam Twitteren hogy a főtéren egy táncverseny van. - futott ki Ravi a konyhából a telefonjával a kezében. Mondatára mindeni felkapta a fejét majd rám néztek.
- Mivan? - kérdeztem értetlenül.
- Te vagy a leader! Mond hogy elmehetünk. - Mondta Hongbin majd mindenki kiskutyaszemekkel nézett rám.
- Tőlem aztán. Amúgy is ránk fér egy kis szórakozás. - pattantam fel a kanapéról. - De akkor álcáznunk kell magunkat. - vettem le a fogasról egy sapkát meg egy kapucnis pulcsit.
- Ezaz!  - kiáltott fel mindenki kivéve Leo-t aki rezzenéstelenül olvasott egy könyvet.
- Hyung, ugye te is jössz? - fordult oda Hyuk Leo-hoz.
- Nem. -mondta Leo a tömör válaszát mire Ken rávettette magát és ölelgetni kezdte.
- Naaaa Leo!! Gyere már! Léci léci léci!!  - nézett rá kiskutyaszemekkel de Leo-t láthatólag nem igen izgatta. - Tök izgi lesz, na lécci már!!! - kezdte bökdösni mire Leo csak egy rosszalló nézéssel ránézett amit Ken rögtön megértett és leszállt róla.
- Gonosz vagy! Akkor punnyadjál itthon. - nyújtotta ki rá a nyelvét majd dúrcizva a szobájába ment álcázó ruháért. A többiek is így tettek majd Leo kivételével mindannyian lopakodva elindultunk a már Ravi által hívott taxihoz.
Mikor odaértünk mindenki izgatottan szállt ki a kocsiból. Voltak egy páran így rögtön az arcunkba húztuk a sapkát és próbáltunk nem feltűnősködni. Épp két lány versenyzett de őszintén egyik se fogott meg annyira. Ravi-ban már nagyon benne volt a mozgás így ahogy végzett a két lány a DJ-hez ment majd egy másik fiú is és rögtön el is kezdődött a mérkőzés. Teljesen biztos voltam benne hogy Ravi fog győzni és ez persze így is lett. Nem meglepő hisz egy nagyon jó táncos. Mikor visszajött hozzánk lepacsiztunk majd úgy döntöttem én is kipróbálom hisz szórakozni jöttünk. Odaléptem a DJ-hez majd pár perc múlva egy nálam alacsonyabb sapkás fiú lépett elő. A DJ bekapcsolta a zenét amire a fiú rögtön mozogni kezdett.

Nem kispályás az egyszer biztos, minden mozdulata tökéletes és egyszerűen jó nézni. Jaj de hisz mire gondolok hisz versenyen vagyok nekem is kéne táncolnom. Fejemet megrázva kiürítettem minden gondolatot és én is belekezdtem. Mindent kizártam magam körül csak a táncra összpontosítottam, Néha néha néztem hogy az ellenfél mit csinál és még mindig teljes erőbedobással táncolt és látszott hogy élvezi mert közben mosolygott. Ettől csak még elszántabb lettem és beleadtam apait anyait, az én számról se lehetett levakarni a mosolyt mert imádom a táncot és igaz ezzel foglalkozok de így kint az utcán egy másik srác ellen azt táncolva amit épp akarok sokkal izgalmasabb és élvezetesebb mint az állandó gyakorlás a Jellynél. Annyira belemerültem hogy szinte észre se vettem hogy vége lett a számnak. A másik srácra pillantottam aki épp nagyokat lihegett de közben fülig ért a szája. Ez kicsit engem is mosolygásra késztetett hogy vannak még olyan fiatalok akik azért táncolnak mert szeretik. Végül megszólalt a DJ aki mindkettőnk táncát dícsérgette majd megkérte a közönséget hogy szavazzanak kié volt a jobb. Először rám mutatott amire egy elég hangos ujjongás volt a válasz majd a másik srácra amire egy még nagyobb. Teljesen kikerekedtek a szemeim és azt se tudtam merre nézzek, persze mitagadás szerintem is rettentő jó volt a kis töpszli de azért nálam biztos nem lehetett jobb. Hisz a VIXX főtáncosa vagyok, ez képtelenség. Nem lehet hogy megvert egy sima utca táncos.
A fiú fülig érő szájjal hajlongott a közönség előtt akik nagyban tapsoltak majd a DJ-hez fordulva kezet ráztak amit csak fintorogva néztem végig. Végül felém fordult és a kezét nyújtotta de én nem épp  a legszebb nézésemmel jutalmaztam majd ott hagytam.

Egyenest a fiúk felé vettem az irányt akik épp nagy beszélgetésben voltak.

- N , ugye  hogy milyen elképesztően táncolt az a srác? - kérdezte Hyuk lelkesen mire tőlem csak egy szúrós tekintetet kapott válaszul Ravitól meg egy nagy nyaklevest. - Áúú , most mért?? - érintette meg a fájó pontját.

-Aish! Inkább maradj  csendben! - szólt rá Ravi majd a vállamat megveregetve kezdett biztatni.

- Ezt én se értem. Valljuk be tényleg jó volt a fiú de N mégis csak egy híres banda táncosa. Több tapasztalata van benne mint egy utcai táncosnak. - értetlenkedett Ken.

- Igen de ezt a nézők nem tudták és valószínűleg itt más nézetek szerint szavaznak. - magyarázta Hongbin.

A fiúk beszélgetését én csak magam elé meredve hallgattam közben kattogott az agyam majd egyszer csak egy hang zökkentett ki a gondolkozásomból. Ahogy megfordultam az ellenfelemmel találtam magam szembe.

- Bocsi de muszáj elmondanom hogy szerintem te is eszméletlenül jól táncoltál. Nagyon tetszett hogy teljes könnyedséggel csináltad a mozdulatokat. Élvezet volt  veled versenyezni. - mosolygott rám és újból a kezét nyújtotta de én csak egy cinikus mosoly kíséretében néztem vele farkasszemet.

- Nah ne röhögtess... remélem most nem beszéled be magadba hogy egy profi táncos vagy. Ez a verseny csak azért lett rendezve hogy szórakoztassák az utcán járkálókat és kiéljék magukat az olyanok akiknek nem adatott meg hogy színpadon mutassák meg a tehetségük. Pont mint te. Szóval attól még hogy itt nyertél nem vagy profi táncos. -köptem a szavakat végig a szemébe nézve és hirtelen el is felejtettem azon aggódni hogy az arcom bújtassam nehogy felismerjenek. A fiú reakcióját nézve mintha felismert volna de nem említette meg , nagy barna szemeivel komolyan nézett fel rám majd a szája egyre jobban elkezdett felfelé görbülni amin kicsit meglepődtem.

- Ó igen? És mond, te nem ebbe a rétegbe tartozol? Mert ha te annyira jobb vagy mint én meg mint minden más utcai táncos akkor mond, nem kellett volna ezen a "jelentéktelen" kis versenyen is győznöd? - nézett rám cinikusan és ekkor volt az a pont ahol eldurrant az agyam. 

- Te kis majom! Mégis mit képzelsz t..... - húztam magamhoz közelebb a pólója nyakánál fogva majd hirtelen egy éles fájdalmat éreztem meg a két lábam között pont az érzékeny testrészembe. Az iszonyatos fájdalomtól a földre estem és nagy levegőket vettem hátha attól gyengül a fájdalom de nem így lett. A földön fetrengtem közben halottam körülöttem a fiúk hangját ahogy  kérdezgetik hogy jól vagyok e. Szememet lassan nyitottam ki és ami rögtön a szemem elé került az az ahogy az a kis suhanc elrohan.

- Ezt még megkeserüli az a kis mocsok. - szűrtem ki a fogaim közül nagy nehezen majd tovább szenvedve vártam a fájdalom enyhülését.