Guardian Angel / OneShot

Sziasztok! Most nem új fejezettel jöttem hanem egy OneShot-al amit egy versenyre írtam Eunhyuk főszereplésével. Remélem tetszeni fog nektek. Amúgy ez a legelső ficim is. ^^ Jó olvasást hozzá. És már a She's the Man új fejezetén is rajta vagyok. :) 

Guardian Angel

 

Eunhyuk:

Életem első szerelme az én igaz szerelmem is. Még gyerekként 1995-ben 9 évesen ismertük meg egymást és igaz elég nagy küzdelmek árán de még most is 70 év elteltével is együtt vagyunk. Kíváncsi vagy a történetünkre? Hát akkor jól figyelj mert nem lesz könnyen emészthető abban biztos lehetsz. Minden egy szép tavaszi napon kezdődött…….

- Hé Donghae! –kiabálok át izgatottan a szomszédba legjobb barátomnak. – Nem jössz át kajaevő versenyest játszani?

- Úgyis mindig te nyersz. Ez már kezd unalmas lenni. –mutatta ki nemtetszését Hae mire én nem hagytam magam.

- Naaaaaa, kérleeeeek!! - könyörögtem, de nem hatotta meg így fojtattam míg egy ismeretlen lány hang csapta meg a fülem.

- Én játszok veled ha szeretnéd. – mondta a kb velem egykorú hosszú barna hajú kislány a kerítés túloldaláról.

- Hát… Rendben, de előre szólok hogy nehéz dolgod lesz. Verhetetlen vagyok ebben a játékban. – emeltem fel a fejem büszkén mire Donghae nevetni kezdett.

- Ha jól látom akkor rám már nincs is szükség. Megyek is mert még van egy kis dolgom a szobámban. – intett mosolyogva majd belépett a házuk ajtaján.

- Hát akkor kettecskén maradtunk. –fordultam vissza a lányhoz aki mosolyogva méregetett engem. – Amúgy az én nevem Lee Hyukjae, de szólíthatsz Eunhyuk-nak is. –nyújtottam a kezem amit a lány rögtön el is fogadott.

- Az én nevem Kim HaeYoung. – nézett rám azokkal a szép bambi szemeivel amitől rögtön hanyat vágtam volna magam de az kicsit ciki lett volna így csak zavaromban megköszörültem a torkom.

- Akkor kezdhetjük a versenyt? - kérdeztem és közben próbáltam elkerülni a szemkontaktust.

- Persze, csapjunk bele! – csapta össze a két tenyerét amitől rákaptam a tekintetem és rögtön szemet szúrt a szemében lévő elszántság. Ezt látva bennem is rögtön felülkerekedett a győzni akarás ami elnyomta a pillanatnyi zavaromat.

- Szóval a szabályok a következők, mályvacukorral fogunk versenyezni és az nyer aki több mályvacukrot tud megenni 10 perc alatt. Érted? – ültünk le a kerti asztalhoz.

- Persze. – biccentett mire egy mosolyt engedtem és rögtön bele is kezdtünk.

Magabiztosan ettem a mályvacukrokat közben HaeYong -ot figyeltem. Végig egy elbűvölő mosoly volt az arcán és persze ő se kímélte az édességet. Úgy nyomta magába mintha a föld legfinomabb étele volna. Mondjuk ezzel nem is szálnék vitába ugyanis nekem is egy nagy kedvencem. Úgy elmerengtem a szép arcán hogy egyszer csak az időzítő hangjára eszméltem csak föl. Mikor tekintetem a két zacskóra szegeztem a szám is tátva maradt úgy meglepődtem. Ugyanis míg HaeYoung zacskója üres volt addig az enyémben még 7 darab májvacukor pihent.

- Ez…ez nem lehet. – suttogtam hitetlenkedve mire egy kezet éreztem a vállamon.

- Jól vagy? Olyan fejet vágsz mintha sokkot kaptál volna. – vizslatott aggódva HaeYoung mire elmosolyogtam.

-Persze, jól vagyok csak… még sose vert meg senki se ebben a játékban , erről voltam híres a gyerekek között. Most meg egy lány hírtelen megvert 7 májvacukorral. – mondtam kicsit szomorúan lehajtott fejjel mire egy erős csapásra a hátamon felkaptam a fejem és feljajdultam.

- Aigoo!!! Ezért vágsz ilyen savanyú képet? Ha neked így jobb akkor megígérem hogy senkinek sem mondom el hogy a híres neves Lee Hyukjae-t lekörözte egy lány 7 májvacukorral kajaevő versenyen. – nevetett jókedvűen mire nekem is rögtön nevethetnékem lett. Nagy nevetésünknek én vetettem véget.

- De akkor tényleg nem mondhatod el senkinek sem! - jelentettem ki komolyan.

- Aigoo! Te aztán nem vagy semmi. –nevette megint el magát aztán komolyra váltott. – Rendben, a mai napon kialakult barátságunkra esküszöm hogy soha senkinek se fogom elmondani ezt az incidenst. – tett ígéretet szívre tett kézzel amin csak kuncogtam egyet .

Ezzel az ígérettel pecsételtük meg a barátságunkat, ez után a nap után elválaszthatatlanok voltunk. Mivel elég közel lakunk egymáshoz minden nap átjárkáltunk a másikhoz játszani vagy épp ott aludni. Szüleink is nagyon jól összebarátkoztak így minden nyáron együtt is mentünk el nyaralni. Egy általános iskolába is jártunk igaz nem egy osztályba de ez nem álhatott annak útjába hogy találkozzunk. Na meg persze minden reggel elmentem a házukhoz és együtt mentünk a pokoltanyára. Donghae is rögtön összebarátkozott HaeYoung-al így hárman voltunk legjobb barátok. Néha kicsit féltékeny is voltam Donghae-ra de ezt megpróbáltam elrejteni. Az évek elteltével rengeteg fiú kezdett közeledni Haeyoung-hoz akiket én HaeYoung tudta nélkül mindig elkergettem, amiben persze Donghae nem segédkezet de rettentő jókat szórakozott rajta. Miután kijártuk az általános iskolát mindhárman egy középiskolába is jelentkeztünk ahol tehetséges énekeseket, táncosokat , színészeket, dalszövegírókat, sminkeseket és stylistokat faragtak a diákokból. Én és Donghae az ének és tánc szakra jelentkeztünk mert már gyerekkorunk óta idolok szeretnénk lenni. Haeyong meg a stylist szakra jelentkezett egyrészt mert imádja a ruhákat és imád öltöztetni másrészt meg mindent megadna hogy az akit öltöztet az egy idol legyen. Teljesen a K-Pop megszállottja lett és állandóan a fiú bandák tagjaira nyáladzik aminek én nem túlzottan örülök. De amint én is egy leszek közülük teszek róla hogy én legyek az akire a leginkább fog nyáladozni.

Végül nagy szerencsénkre mindhármunkat felvettek így a nyári szünetet nyugodt szívvel töltöttük el. Az igazi bonyodalmak csak az első iskolanap után kezdődtek. Ugyanis a napok múlásával HaeYoung-nak egy komoly udvarlója lett és sajnos nem a jó körökből. Kim Heechul-nak hívták és az iskola rosszfiújaként volt ismert. Fölöttünk járt két osztállyal és csak úgy özönlöttek mellette a lányok. Egyszóval semmiféleképpen sem engedhettem hogy HaeYoung bármilyen kapcsolatba is kerüljön vele. Eltelt egy és fél év és hála istennek HaeYoung ez idő alatt visszautasította Heechul érzéseit és még több időt töltött velem mintáltalában ami persze nem tetszett a Casanovának. Egyik nap épp hazafelé sétáltunk és rengeteg töprengés után végül úgy döntöttem megteszem az első lépést HaeYoung felé és randira hívom.

- Öhmm… HaeYoung? – szóltam a mellettem sétáló lánynak aki egy hümmögés kíséretében rám pillantott. – Holnap ugyebár szombat, mit szólnál ha elmennénk biciklizni a Han folyóhoz? – kérdeztem bizonytalanul a fejemet vakarva.

- Oppa. Te most randira hívtál engem? – nézett rám vidáman de egyben meglepődve azokkal a szép nagy szemeivel.

- Hát… öhmm… igazából… - dadogtam össze vissza mire egy ütést éreztem a hátamon.

- Aigoo! Oppa már azt hittem sose fogod megkérdezni, kezdtem már kételkedni hogy lehet nem is a lányokat szereted de most megnyugodtam. És persze hogy elmegyek veled egy randira. – nevetett jóízűen mellettem.

- Aish!! Kim HaeYoung! Miért csinálod állandóan ezt velem? Tudod te mekkorát tudsz ütni? És mi az hogy nem a lányokat szeretem?? Aish…. – Mérgelődtem mire eljutott agyamig az utolsó mondata. -De…. várjunk csak. Mit is mondtál a mondatod legvégén? –néztem rá megszeppenve.

- Azt te pabo, hogy természetesen elmegyek veled egy randira. – veregette meg a vállam mosolyogva mire magamban ordítottam egy jó nagyot majd nevetgélve fojtattuk utunkat haza.

HaeYoung háza előtt elköszöntünk aztán én is hazabukdácsoltam. Mondanom se kell ,hogy úgy éreztem magam mintha repülnék és le se lehetett vakarni a mosolyt az arcomról. Este viszont nagyon rossz álmom volt, azt álmodtam hogy HaeYoung felé futok kétségbeesetten és pont mielőtt odaértem volna hozzá egy éles fényt láttam majd minden elhomályosodott. Teljesen csapzottan riadtam fel és kapkodtam levegő után. Nem igen foglalkoztam az álommal mert nem gondoltam hogy jelentősége lenne így visszafeküdtem hisz még csak hajnal volt és mindenféleképpen fitt állapotban szerettem volna lenni a randin.

Reggel kipihenten és teli jó kedvel ébredtem . Annyira belemerültem a randira készülődésre hogy észre se vettem hogy elment az idő és már indulnom kellett HaeYoung-hoz . Vittem neki egy csokor tulipánt ugyanis az volt a kedvenc virága. Mikor nyílt az ajtó és HaeYoung kilépett rajta teljesen lefagytam. Gyerekként is rendkívül szép volt de azóta sok év telt el és rengeteget nőiesedett ez idő alatt. Elmerengésemből HaeYoung keze térített vissza amit épp az arcom előtt lengetet.

- Oppa, jól vagy? – kérdezte egy huncut mosollyal az arcán mire én csak mosolyogva hümmögtem egyet. – Hát ez a kezedben? – mutatott a kis kosárra ami finom ételeket és egy pokrócot rejtett.

- Mit szólnál ha biciklizés után piknikeznénk? - vetettem fel az ötletet ami még reggel készülődéskor jutott eszembe.

- Rendben , jól hangzik. – helyeselte az ötletem. –Megint játszanunk kéne kajaevő versenyt? – nézett rám huncut mosollyal és felvont szemöldökkel mire én homlokon pöcköltem.

- Egyértelmű lenne ki győzne. – nyugtáztam egy diadalmas mosollyal.

- Igen, mégpedig én. – nyújtott rám nyelvet miközben még a fájó pontot dörzsölte a homlokán. Erre a kijelentésére mindketten nevetésbe törtünk ki és így fojtattuk utunkat.

A biciklikölcsönzőnél úgy döntöttünk egy biciklivel megyünk így én vezettem mögöttem pedig HaeYoung ült és hogy ne essen le átkarolta a derekamat amit én egy hatalmas vigyorral a képemen díjaztam. Biciklizés után pont a Han folyó mellett a füves részen leterítettem a pokrócot majd minden ételt és egyebet kirámoltunk. Rengeteg kaját összeütöttem így volt mit ennünk. HaeYoung csillogó szemekkel nézett végig a sok incsiklandozó ételen amin kuncognom kellett. Közös tulajdonságunk hogy mindketten imádtunk enni bár ez az alakunkon nem látszott meg. Merengésemből egyszer csak egy puszi térített vissza amit az arcomra kaptam. Rögtön odakaptam a kezem az említett helyhez és kitágult szemekkel néztem HaeYoung-ra.

- E-ezt m-m-most miért? – dadogtam zavaromban paradicsom fejjel.

- Csak úgy … mindenért. - nézett félre mosolyogva és a pírből az arcán lehetett látni hogy ő is zavara jött. – Na de akkor játszunk kajaevő versenyt? – terelte gyorsan a témát amin elnevettem magam és összeborzoltam a haját.

- Semmi esélyed győzni. – nevetem hangosan.

- Hjaaaa!!! – kiáltott fel míg a haját igazgatta. – Mondja ezt az akit 7…- befejezni már nem tudta a mondatát mert ajkaimat az övéire helyeztem és gyengéden megcsókoltam.

Hírtelen minden megszűnt körülöttem és csak HaeYoung-ot láttam magam előtt. Csak arra tudtam gondolni hogy ő számomra a legfontosabb, ő az akiért bármit megtennék és akit majd feleségül szeretnék venni. Bármi is történne vele én azt nem élném túl ezért mindenáron meg akartam védeni minden kis dologtól. Mikor elváltunk egymástól mindkettőnk feje egy paradicsoméhoz hasonlíthatott volna és hogy oldjam egy kicsit ezt a zavart feltettem azt a fontos kérdést amit már rég fel akartam.

- HaeYoung, leszel a barátnőm? – kérdeztem magabiztosan a szemébe nézve.

- Igen. – mosolygott és rögtön a nyakamba ugrott.

Este még megnéztük a gyönyörű színekben pompázó szökőkutat majd kézen fogva haza indultunk. Az ajtó előtt még adtam HaeYoung szájára egy apró csókot majd megvártam míg bemegy és én is hazaindultam. Otthon rögtön az ágyba dőltem. Annyira fáradt voltam már hogy az álom rögtön el is nyomott. A mostani álmom is elég fura volt. Ugyanis benne HaeYoung nem ismert fel engem. Ekkor se gondoltam hogy nagy jelentősége lenne így nem agyaltam rajta többet.

Reggel minden ugyanúgy zajlott mint eddig csak abban különbözött hogy most már kézen fogva mentünk HaeYoung-al az iskolába. Bent Donghae-nak rögtön elújságoltam a hírt hogy végre együtt vagyunk aminek ő is nagyon örült és gratulált. Viszont a szemem sarkából láttam hogy Heechul igen csak méreget de nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet. Valamelyik szünetben épp a büfé felé vettem az irányt mikor valaki a nevemen szólított. Hátrafordultam és az egyik kis libát láttam aki mindig Heechul körül sündörög.

- Mit akarsz? - kérdeztem hűvösen mire hírtelen a kezét éreztem meg az enyémen amit rögtön el is húztam.

- Valamit el kell mondanom. Oppa, én már egy ideje figyellek és azt hiszem hogy beléd szerettem. – mondta nyugodtan és még reagálni se tudtam mert rögtön megcsókolt. Szemeim a meglepettségtől tojás nagyságúra nőttek és ekkor a háttérben megláttam HaeYoung-ot könnyes szemmel mellette Heechul-al akinek meg egy igen ördögi vigyor húzódott az arcán. Ekkor gyorsan ellöktem magamtól azt a libát és elindultam HaeYoung felé de ő hátat fordított és elrohant. Utána akartam menni de az a lány megfogta a karomat. Tétlenkedés nélkül kirántottam a kezem az övéi közül és HaeYoung után szaladtam de már sehol se láttam, körbejártam az egész iskolát de nem találtam sehol. Mikor meg ki akartam menni az iskola kapun az egyik tanár megállított és visszaküldött az osztályomba.

Mikor visszamentem az osztályba rögtön Heechul-nak estem mivel tudtam hogy ő áll ennek a hátterében . Donghae-nak kellett leszednie róla aki meg nem értette ezt az egész helyzetet így elmondtam neki mindent. A többi órára nem igen figyeltem ugyanis borzasztóan aggódtam HaeYoung-ért és alig vártam hogy az utolsóról is kicsöngessenek. Mikor végül ez bekövetkezett gyorsan elköszöntem Hae-től és már rohantam is HaeYoung-ékhoz. Mikor oda értem az anyja azt mondta még nem jött haza így tovább kerestem az utcán. Még az eső is elkezdett zuhogni de nem adtam fel,bármi áron meg akartam keresni és el akartam magyarázni neki a helyzetet. Vagy másfél órája keresgéltem már mikor megláttam épp az egyik zebra felé közeledni. Végre megkönnyebbültem és elkezdtem szaladni felé mikor megláttam hogy egy autó eszeveszett sebességgel hajt a zebra felé HaeYoung meg lehajtott fejjel halad épp át. Rögtön eszembe jutott az álmom és kétségbeesetten rákapcsoltam a tempóra. A szívem csak úgy zakatolt, és nem azért mert épp rohantam hanem mert rettegtem hogy elveszíthetem azt akit teljes szívemből szeretek. Már csak egy kicsi választott el tőle mikor elordítottam a nevét, erre hátra fordult és pont akkor eltudtam lökni az autó elől. Ezek után minden elsötétült, az utolsó dolog amit láttam az az ő gyönyörű bambi szemei.

Mikor felébredtem körülöttem minden fehérben pompázott pont úgy mint a rajtam lévő ruha is. Fogalmam sem volt hol vagyok, az utolsó emlékem az volt hogy HaeYoung-ot majdnem elütötte egy autó de én félre löktem , azutánról se kép se hang. Körülnéztem a teremben mikor kicsit arrébb megláttam két embert sugdolózni. Felkeltem az ágyról amin feküdtem és csendesen odamentem a sugdolózókhoz. Háttal álltak így csak akkor vettek észre mikor megszólaltam.

- Elnézést! - hírtelen ijedten fordultak felém. – Elmondanák hol vagyok? – érdeklődtem mire az egyik alak – aki valljuk meg , nálam pár évvel lehetett idősebb – felmorrant.

- Aish! Ez mind a te hibád úgyhogy te mondod el neki. – nézett a fiatalabbikra.

- De Sungmin, kérlek, te ehhez jobban értesz. – fogta meg az úgynevezett Sungmin karját és könyörgött neki.

- Lehet hogy értek hozzá de az nem jelent azt hogy szeretem is csinálni. – lökte el a fiatalabb kezét. – Kyuhyun, te okoztad ezt a galibát úgyhogy viseld s a tetted következményeit. – nézett szigorúan és ellentmondást nem tűrően. Szóval Sungmin és Kyuhyun, micsoda nevek elmélkedtem el egy kis időre de gyorsan megráztam a fejem hogy a felesleges dolgok kiürüljenek belőle és kíváncsi tekintetem -Kyuhyun-ra szegeztem várva a válaszára.

- Aigoo! – fújta ki a levegőt frusztráltan. – Szóval… a-az a helyzet hogy te… - húzta az időt de Sungmin erőteljes krákogása hatására végre kinyögte. – Te meghaltál.

- Mondatát hallva elkapott a nevető görcs. Annyira nevettem hogy már a földön ülte és a kibuggyanó könnyeimet törölgettem. De mikor felnéztem és komoly tekintetekkel találkoztam megilyedtem.

- E-ez most k-komoly? – kérdeztem lesápadva mire két bolintás volt a válasz.

- Igazság szerint még nem lett volna itt az ideje a halálodnak de ez az idióta itt nem figyelt így kiengedte kezei közül az irányítást és így egy másik ember halt meg mint kellett volna. – vázolta fel a történteket Sungmin.

- És akkor most mi lesz? –kérdeztem félve.

- Hogy érted hogy mi? Ezzel már nem tudunk mit csinálni. – válaszolta nyersen.

- De hisz most mondtátok hogy nem kellett volna meghalnom akkor csak van valami megoldás. – néztem rájuk reménykedve de az arcuk semmi jót nem sugárzott.

-Ez nem lehet igaz. Mért pont most? 1 napja jöttünk össze HaeYoung-al és pont veszekedtünk. Még csak meg se magyarázhattam neki. – kezdtek folyni a könnyeim majd egy kezet éreztem a vállamnál.

- Viszont lehet hogy a főnök tud erre egy megoldást. – mondta Kyuhyun mosolyogva mire rögtön felugrottam és faggatni kezdtem.

- Ki az a főnök? És milyen megoldást? – néztem rá csillogó szemekkel reménykedve hátha visszatérhetek a szerelmemhez.

- Gyere, oda kísérünk. – paskolta meg a vállam majd elindultunk. Egy óriási fehér ajtó előtt álltunk meg amin Kyu bekopogott majd kinyitotta. Mikor beléptünk mindkét fiú meghajolt így én is követtem a példájukat, mikor felnéztem 3 fehér köpenyes nálam pár évvel idősebb fiút láttam meg.

- Kyuhyun, Sungmin, minek köszönhetem a látogatást? És ki ez? – érdeklődött a látszólag legidősebb fiú.

- Leeteuk, a segítségedet kérnénk. Ez a fiú az én hibámból került ide, neki még nem kellene itt lennie. Valahogy vissza mehetne a földre? – érdeklődött a fiú.

- Kyuhyun! Hogy követhettél el egy ekkora hibát? Már egy ideje hogy angyal lettél. Azt hittem okosabban dolgozol. – szidta l a legidősebb.

- Nagyon sajnálom.– hajtotta le a fejét Kyu.

- Renden, végül is bárki hibázhat. – mosolyodott el Leeteuk. – Viszont nem tudom fiúk hogy ez lehetséges e. – vált komollyá.

- Kérlek! Bármit megteszek de muszáj visszamennem a barátnőmhöz. – szólaltam fel kétségbeesetten várva hátha tudnak valami megoldást nyújtani.

- Hmm… adj pár napot és megpróbálunk kigondolni valamit de még ne éld bele magad teljesen. – nézett rám lágyan mire én köszönetképp meghajoltam.

Mióta itt vagyok kb egy hét telt el és még semmi hírt nem kaptam hogy juthatnék vissza. Mint megtudtam innen fentről figyelhetjük az embereket. Így hát én minden nap HaeYoung-ot kémleltem hogy épp mit csinál. Az is kiderült hogy míg én egy hete vagyok itt fent azóta lent egy év telt el így még nagyobb gondban vagyunk azzal hogy mehetnék vissza. De ami a legfontosabb most, hogy míg HaeYoung-ot figyeltem olyan dolgokat láttam amiket sose akartam. HaeYoung elég rossz társaságba keveredett és olyan dolgokat tett amit eddig sose csinált volna. Ivott, lopott, néha még drogozott is. Annyira szenvedtem hogy nem tudtam megállítani ezekben az örültségekben, hogy nem lehettem ott mellette hogy vigyázzak rá pedig megfogadtam magamnak hogy bármi történjék megvédem mindentől. Mikor éjszakánként sírni kezdett úgy éreztem hogy a szívem ketté hasad, ott akartam lenni mellette és megvigasztalni de nem tehettem semmit se. Látva ahogy szenved a szememből könnyek kezdtek potyogni, nem bírtam, egyszerűen nem bírtam így látni őt, belül mardosott a fájdalom és erős zokogásba kezdtem. Annyira hiányzott már a gyönyörű mosolya , bambi szemei és gyengéd érintései, újból azt a régi HaeYoung-ot akartam akit gyerekként megismertem. Miután már nem bírtam a tétlenkedést felpattantam és Leeteuk-ékhoz rohantam. Mikor beléptem a terembe meghajlás nélkül szaladtam a fiúhoz aki meglepetten nézett rám.

- Hyung! Kérlek , mond hogy kitaláltál valamit. – néztem rá reménykedve.

- Sajnálom de egyszerűen nem tudom hogy küldhetnélek vissza. – nézz rám szomorú tekintettel.

- De nekem most már tényleg muszály visszamennem! – kiabáltam kétségbeesetten mire ő kicsit meghátrál. – Hyung, mint tudod van a földön egy lány akit teljes szívemből szeretek, teljesen kifordult önmagából, rá se ismerek. Muszáj visszamennem és észhez térítenem. Ha így fojtatja nagy bajba fog kerülni és én bármit megtennék azért hogy megvédjem. –mondtam már nyugodtabban de még is erélyesen.

- Szóval meg akarod védeni. – mondta Leeteuk a szemembe nézve mire én bólintottam. – Eszembe jutott egy remek ötlet. – Mosolygott rám mire én kíváncsian fürkésztem az arcát várva mit mond. – Mit szólnál ha őrangyalként küldenélek vissza viszont teljesen más testben? Ugyanis nálunk ez úgy működik hogy aki őrangyal lesz az új testet kap, vagyis az emberek teljesen más emberként fogják látni mint eddig és így lent a földön vigyázhat az emberére.– mondatára szemeim kikerekedtek mert egyáltalán nem erre számítottam.

- Ö-örangyalként? Más testben? – néztem rá kicsit megszeppenve.

- Te mondtad hogy bármi áron megvédenéd a lányt és máshogy nem igen tudnánk vissza küldeni. Nem nagy ördöngösség, annyi a feladatod hogy megvédd a lányt és néha-néha fel kell jönnöd jelenteni. Ez nem olyan nagy feladat nem de? – nézett rám szeme sarkából mire bólintottam.

-És akkor mikor mehetek vissza? – kérdeztem kíváncsian.

- Akár már most is. – fordult felém teljes testével.

- De mégis hogy közlekedhetek föld és menny között? –értetlenkedtem.

- Tudsz teleportálni, de csak is erre a két helyre. Szóval sajnálatos módon a földön nem tudsz egyik helyről a másikra teleportálni. És most mondom hogy semmi más szuper képességed nem lesz.– mondta amivel kicsit elszomorított de nem agyaltam rajta inkább rögtön indultam is hogy minél előbb találkozhassak HaeYoung-al.

Mikor leértem a földre egy sikátorban voltam, elindultam HaeYoung-ék háza felé de eszembe jutott hogy nincs hol laknom így agyalni kezdtem hogy mégis hol szerezhetnék lakást úgy hogy pénzem sincs. Majd hírtelen eszembe jutott valaki, Donghae! Ő a legjobb barátom kis csecsemő korunk óta ismerjük egymást így remélhetőleg elfogja hinni majd azt amit mesélek neki és befogad. Míg mentem a házuk felé azon agyaltam még is hogy mondhatnám el neki úgy hogy ne csapja rögtön az orromra az ajtót. De hírtelen eszembe jutott egy jó terv. Gyerekkorunkban írtunk egy páros rapp számot amit még az előtt is énekelgettünk néha mielőtt meghaltam. Na majd meglátjuk hogy fog elsülni.

Mikor odaértem a házuk elé elkezdtem a refréntől.

Naega tteotda hamyeon da wechyeo, oppa, oppa

Tokyo, London, New York, Paris, oppa, oppa

I’m so cool, I’m so cool, Party like a superstar

i ppeuni deul da moyeora tteotda, oppa, oppa

Iri jeori ippeuni itneun gose gaseo (HOLLA)

Yori jori danimyeon seo Shawty Shawty (HOLLA)

Oppa oppa rago da bulleo nan gukje jeogin oppa

Jibe gaji marago hajima nan modeun iye oppa

Mire vége lett az én részemnek az ablakból meghallottam Donghae hangát ahogy fojtatja az ő részével.

Assa! gibun johda oneul gyesok dallil kka

Nugul nae mamdaero bamsae bureul jireulkka

Hey won’t you take me to, funky town

I’m international, Baby 1,2,3 Let’s go

Aztán egyszerre fojtattuk a refrént és közben láttam hogy Donghae az ablak előtt áll.

Naega tteotda hamyeon da wechyeo, oppa, oppa

Tokyo, London, New York, Paris, oppa, oppa

I’m so cool, I’m so cool, Party like a superstar

i ppeuni deul da moyeora tteotda, oppa, oppa

Naega tteotda hamyeon da wechyeo, oppa, oppa

Tokyo, London, New York, Paris, oppa, oppa

I’m so cool, I’m so cool, Party like a superstar

i ppeuni deul da moyeora tteotda, oppa, oppa

I say DongHae, You say Oppa!

DongHae! (Oppa!), DongHae! (Oppa!)

I say EunHyuk, You say Oppa!

EunHyuk! (Oppa!), EunHyuk! (Oppa!)

I say SuJu, You say Oppa!

SuJu! (Oppa!), SuJu! (Oppa)

Naega tteotda hamyeon da wechyeo, oppa, oppa

Tokyo, London, New York, Paris, oppa, oppa

I’m so cool, I’m so cool, Party like a superstar

i ppeuni deul da moyeora tteotda, oppa, oppa

Naega tteotda hamyeon da wechyeo, oppa, oppa

Tokyo, London, New York, Paris, oppa, oppa

I’m so cool, I’m so cool, Party like a superstar

i ppeuni deul da moyeora tteotda, oppa, oppa

Mire vége lett a dalnak Donghae könnyes szemekkel nézett le rám, intetem neki egyet mire hírtelen eltűnt az ablakból és pár másodperccel később kirobbant a ház ajtaján és meg se állt míg elém nem ért. Pár percig némán figyeltük egymást majd hírtelen megszólalt.

-Közös név?

- EunHae.

- Kedvenc tárgyam?

- Egy plüss kutya amit az apukádtól kaptál.

- Kedvenc film műfaj?

- Romantikus.

- Nagyon félek tőlük?

- Szellemek, földönkívüliek.

- Úristen ez nem lehet igaz! Tényleg te vagy az Hyukie? – nézet rám csillogó szemekkel mire csak bólintottam egyet és hírtelen a karjai közt találtam magam. Pár percig öleltük egymást majd elváltunk egymástól és mindent részletesen elmeséltem Donghae-nak a baleset utánról. Megkértem hogy egy ideig amíg munkát nem találok hagy maradjak nála de nem kellett sokáig könyörögnöm mert rögtön azt mondta rá hogy igen. Mikor bementünk a házba rákérdeztem a legfontosabb dologra.

- Mit tudsz HaeYoung-ról?

- Hát a baleset után rettentően maga alatt volt és hetekig iskolába se jött majd egyik nap az utcán láttam meg Heechul-ék bandájával. Mikor odamentem hozzá hogy beszéljek vele teljesen kiakadt és elküldött a fenébe. Rá se ismertem , teljesen kifordult önmagából. – nézett rám barátom szomorú tekintettel.

- És nem tudod véletlenül hol szokták tölteni az idejüket?

- Hmm… mintha halottam volna egy pletykát erről. Állítólag a suli környékén lévő gyárnál, de nem tudom hogy mennyire biztos ez.

- Rendben akkor megnézem, majd jövök. – pacsiztam le vele. – És köszi az infót. – néztem még hátra majd egyenesen a gyár felé vettem az irányt.

Mikor odaértem már a hely elborzasztott nem hogy az mit csinálnak bent. Elindultam az ajtó felé és szép csendben mentem beljebb míg megpillantottam a társaságot. Ahogy láttam néhányan ittak néhányan drogot szívtak fel néhányan meg cigit szívtak. Hírtelen megláttam HaeYoung-ot aki épp akkor ment a társaság felé nyomában Heechul-al. Mikor megláttam azt a férget rögtön elfogott a düh s legszivesebben odarohantam volna és szétvertem volna a képét de tűrtöztettem magam mert most nem azért jöttem hogy balhét csapjak hanem hogy minél előbb beszélhessek HaeYoung-al. Sokat gondolkoztam hogy hogy kéne beszélni vele hisz így odamenni nem érdemes mert semmire se fogok úgy menni. Majd eszembe jutott egy ötlet. Megvárom míg hazaindul és mikor elváll a többiektől odamegyek hozzá. Ki is mentem a gyárból és kicsit távolabb megállta és vártam. Besötétedett már mikor kijöttek és szerencsémre egyik se jött HaeYoung-al így vártam míg odaér hozzám de egyszer csak megláttam szembe jönni két ürgét akik nem voltak már valami józanok. Pont HaeYoung felé mentek és mikor odaértek hozzá megáltak és elkezdtek beszélni hozzá azt nem halottam hogy mit mert annyira nem voltam közel. Egyszer csak azt vettem észre hogy mindketten egfogták és elkezdték húzni magukkal, HaeYoung meg kapálózott össze visza a karjaik között. Hírtelen elöntött a dü és gondolkozás nélkül odarohantam és hátulról az eggyiket úgy megrugtam hogy az a földre esett, közben HaeYeong és a másik pali meglepődve néztek rám majd az is észbe kapott és felém jött de őt is könnyen a földre terítettem. Nagy nehezen mindketten feláltak és egyszerre jöttek felém de én akkor is simán leterítettem őket hála a gyerekkoromban pár évig tanúlt karaténak. Ezután már fel se tudtak kelni így HaeYoung felé fordúltam. Könnyes és ilyedt szemekkel nézett hol rám hol a földön fekvő ké ürgére. Most így teljesen olyan mintha ugyanaz az ember lenne mit egy évvel ezelőtt de sajnos nem. Lassan odamentem hozzá megfogtam a vállát és megszólaltam.

• Hé! Jól vagy? - néztem rá aggódva mire hírtelen rám nézett majd bizonytalanul bólintott.
• Hazakísérlek jó? - mosolyogtam rá kedvesen mire az ő arca is kicsit nyugodtabb lett és ő is eleresztett egy kis mosolyt.
• Köszönöm hogy megmentettél. - mondta menés közben a földet pásztázva.
• Nagyon szívesen, amúgy megkérdezhetném a neved? - néztem rá mosolygósan.
• Kim HaeYoung. - nézett most már rám mire bólintottam majd előre néztem de újra megszólalt. - És a tiéd? - hírtelen jött a kérdés így nem tudtam rögtön válaszolni gyorsan gondolkozni kezdtem hogy milyen nevet is mondhatnék aztán gyorsan eszembe jutott egy.
• Az enyém Lee Hyuk Jin. - épp hogy különbözik az enyémtől de nem baj.
• Óh...- vált hírtelen szomorúvá a hangja mire rákaptam a tekintetem, épp a földet pásztázta és kicsit könnyes volt a szeme.
• Mi a baj? - kérdeztem mire megrázta a fejét és mosolyogva fordúlt felém.
• Semmi csak.... egy hozzám nagyon közel álló fiúnak hasonló neve volt és rögtön az eszembe jutatta. - mondta erőltetetett mosollyal.
• Értem. És miért volt? -néztem rá kíváncsian mire felsóhajtott.
• M-mivel tavaly meghalt egy balesetben. - mondta de most már nem tudta magán tartani a mű mosolyát .
• Áh, részvétem. - mondtam majd csönd telepedett közénk de egyszer csak HaeYoung törte meg ezt a csendet.
• A barátom volt. És előtte pont egy veszekedésen mentünk keresztül. - mondta már sírós hangon ezért odamentem és magamhoz húztam és a karját kezdtem simogatni nyugtatásképpen.
• Lassacskán odaértünk a házhoz, addigra már HaeYoung is megnyugodott.
• Megnyugodtál? - kérdeztem míg az állánál fogva felemeltem a buksiját hogy a szemébe tudjak nézni.
• Ühm. - bólintott majd eleresztett egy mosolyt is. - Köszi hogy hazakísértél és hogy hallgattad a buta fecsegésem. - nevette el magát.
• Semmiség és örültem hogy elmondtad nekem ezeket pedig csak most találkoztunk először.
• Igen mert úgy érzem megbízhatok benned és olyan mintha már régóta ismernénk egymást. Tudom ez butaság de még is ezt érzem. - mosolygott engem meg jól meglepett a kijelentése majd elmosolyodtam és összeborzoltam a haját.
• Hjaaa!!! - kiáltott rám amin csak elnevettem magam majd hírtelen deja vu érzésem lett és HaeYoung arcáról azt vettem le hogy neki is. - Akkor én mos bemegyek. - mondta de én még megállítottam.
• Találkozunk még ugye?
• Mindenképp. - mosolyodott el bájosan mejd intettünk egymásnak és bement.

Elindultam haza és közben azon agyaltam hogy kéne holnap találkoznunk de nem igen jutottam semmire. Bementem a házba , a konyhában rögtön megpillantottam Hae-t és odamentem hozzá, elmondtam hogy mi történt aztán elmentünk lefürdeni majd aludni mert már jó késő volt. Reggel mikor felkeltem lementem reggelizni ekkor már Donghae nem volt itthon mert iskolába ment. Elkezdtem gondolkozni hogy hogy milyen módon találkozhatnék HaeYoung-al majd arra jutottam hogy elmegyek a sulija elé és ott megvárom. Hamar el is készültem majd indultam is . Mikor odaértem még elég kihalt volt a környék, ez azt jelentette hogy még óra van így vártam aztán negyed óra múlva elkezdtek kiszállingózni az emberek. Mindenfelé nézelődtem hogy kiszúrjam a lányt de nem találtam majd pár perccel később észrevettem Heechul-ék bandáját és közöttük volt HaeYoung is. Mikor odaértek hozzám odaköszöntem HaeYoung-nak mire ő lepetten pillantott fel.

• Te mit keresel itt? - nézett rám kérdőn, közben éreztem magamon Heechul tekintetét.
• Gondoltam eljövök eléd a suliba ha már megbeszéltük hogy találkozunk még. – mosolyogtam rá mire ő felvont szemöldökkel megszólalt.
• És honnan tudtad hogy ide járok?
• Megvannak a forrásaim. – kacsintottam rá mire elnevette magát, majd hírtelen Heechul állt mellé és magához húzta.
• Ki ez HaeYoung? - mért végig lenézően.
• Tegnap hazafele menet megmentett két részeges alaktól. - nézett Heechul-ra maj rám mosolyogva.
• És már ilyen jóba vagytok? - nevetett cinikusan. Nagy önfegyelmet kellett összeszednem hogy ne üssem meg.
• Utána felajánlotta hogy hazakísér és elég jól elbeszélgettünk szóval igen elég jóba lettünk. - mondta és közben végig tartotta velem a szemkontaktust.
• Chh... Gyere HaeYoung menjünk. - húzta magával de én megfogtam Heechul kezét arra késztetve hogy megálljon.
• Hova mentek? -kérdeztem aggódva mire Heechul elütötte a kezem.
• Nem a te dogod! - sziszegte oda majd megint húzni kezdte aeYoung-ot de ő még hátrafordult hogy mondjon valamit.
• Van egy kis dolgunk de este találkozhatunk. Várlak ott ahol tegnap találkoztunk.- mondta mire bólintottam egyet majd még mosolyogva integetet és előre fordult. Épp a gyár felé tartottak ahol szabadidejükben lógnak így én is mentem utánuk kellő távolságban. Kicsit később miután bementek én is bementem de elbújtam a fal mögé. Épp mindenki füves cigit szívott még HaeYoung is aminek egyáltalán nem örültem de most így nem mehettem oda hogy kikapjam a kezéből így vártam. Heechul többször megpróbált rámozdulni HaeYoung-ra de szerencsére nem hagyta. Kellett egy kis idő mire mindenkinél elmúlt a fű hatása és lassan elkezdtek készülődni így én is kimentem. Ott áltam meg ahol előző este is találkoztunk és várni kezdtem. Nem sokkal később mind kiléptek az ajtón és mint előző nap most is csak HaeYoung jött abba az irányba így mosolyogva vártam. Mikor felnézett intettem neki egyet mire odarohant hozzám és hírtelen megölelt. Annyira meglepődtem hogy nem öleltem vissza rögtön,pár percig így álltunk aztán egyszer csak mindketten észbe kaptunk és szétrebbentünk. Nem igazán értettem a helyzetet mert én magamon nem lepődtem meg de HaeYoung-on... hisz neki még idegen vagyok akkor miért? Egy ideig még zavart volt a légkör de ahogy teltek a percek úgy oldódtunk fel és mélyedtünk bele a beszélgetésbe. Hírtelen ötlettől vezérelve feltettem egy igen jó kérdést.
• Miért lógsz azzal a társasággal? Annyira különböznek tőled, te nem illesz közéjük. - néztem a szemébe mire kicsit elkomolyodott.
• Hmm. Tudod meséltem neked a barátomról ....miután meghalt nagyon össze voltam törve és meg akartam halni de Heechul mindig ott volt mellettem és segített átvészelni ezt az egészet így sokat köszönhetek neki. - mondta szomorkásan mire én legszívesebben elárultam volna neki hogy ez az egész mind miatta van de még nem lehetett.
• Értem. Halottam pletykákat hogy ez a Heechul nem épp egy szent.
• Hát igen egyáltalán nem az mert elég sok zűrös dologban részt vesz. - mosolyodott el mire felvont szemöldökkel néztem rá.
• De ugye téged nem vessz rá semmi hülyeségre? - néztem rá gyanakvóan de magabiztosan megrázta a fejét.
• Nem dehogy is. Drogozni nem drogozok. Inni és cigizni is ritkán. Néha elmegyek vele munka ügyben de semmi több. - mondta mosolyogva.
• Húh rendben, most megnyugodtam ,bár jobban örülnék ha semmi közöd se lenne hozzá. - emeltem fel a tekintetem az égre aztán mivel nem halottam választ lenéztem HaeYoung-ra és meglepetésemre teljesen el volt vörösödve. Látva az arcát rögtön nevethetnékem támad de visszatartottam és megkérdeztem hogy minden rendben van e mert vörös az arca mire dadogva de azt mondta hogy igen . Ezen a reakcióján akaratlanul is kicsúszott egy kis kuncogás a számon. Nemsokára már oda is értünk HaeYoung házához ahol gyorsan elköszöntünk majd hazafelé vettem az irányt. Donghae már mélyen aludt így reggelre halasztottam a zuhanyzást. Gyorsan átöltöztem aztán be is vágódtam az ágyba és rögtön az álmok mezejére kerültem. Álmomban az első találkozásunkat éltem újra át ami egy igen kedves emlék számomra. Reggel kipihenten keltem fel , elmentem zuhanyozni majd reggelizni és miután ezzel is kész lettem írtam HaeYoungnak egy SMS-t hogy mikor és hol találkozzunk ma. Pár perc múlva vissza írt hogy 5 órakor a megszokott helyen. Vidáman kezdtem el készülődni és kicsit túl hamar is lettem kész így a maradék időben filmet néztem majd mikor idő volt elinultam és arra a helyre mentem ahol megmentettem. Mikor odaértem még HaeYoung nem volt ott így vártam de vagy fél óra múlva se érkezett meg. Felhívtam de ki colt kapcsolva . Nagyon kezdtem már aggódni mikor egyszer csak megláttam hogy a raktárból Heechul épp ölben viszi ki a kocsijához és bele rakja majd ő is beszállt és elhajtott. Kétségbe esetten kezdtem a kocsi után szaladni de nem tudtam utolérni így mikor arrébb megláttam egy fiút biciklivel odaszaladtam hozzá adtam neki egy kis pénzt és mondtam neki hogy holnap reggel jöjjön oda vissza és én visszaadom a biciklit de most sürgősen szükségem van rá. Válaszát meg sem várva felugrottam rá és a kocsi után siettem ami egy lerobbant hotelszerűségnél állt meg. HaeYoung nem volt eszméleténél így Heechul könnyen hurcibálta. Mikor bementek közelebb mentem és az ablakból figyeltem hogy Heechul épp szobát vesz ki miközben HaeYoung a kanapén fekszik. Miután végzett felkapta a lányt és elindult fölfele. Én se tétlenkedtem rögtön bementem és megkérdeztem hogy az előző férfi hanyas szobát vette ki. A lány a pultnál készségesen megadta a szoba számot én meg rögtön felsprinteltem. Ahogy megtaláltam berúgtam az ajtót és a szoba felé vettem az irányt ahonnan hangok szűrődtek ki. HaeYoung már fent volt és próbált ellenkezni de Heechul-nak nagyobb volt az ereje így odamentem és jól a földre rántottam a fiút. Rögtön felpattant és mikor meglátott cinikusan megszólalt.
• Ó csak nem a mi kis hősünk az?
• Remélem tudod hogy most nagyon messzire mentél! - mondtam neki erélyesen mire elnevette magát.
• Na ne röhögtess. Mintha az engem annyira érdekelne. - erre a mondatára nem bírtam tovább visszafogni magam, akkorát behúztam neki hogy nekiesett az ajtónak. Ő is vissza akart ütni de én egy mozdulattal kicsavartam a kezét. Jajjogva rogyott a földre én meg mit sem törődve vele odamentem a megszeppent HaeYoung-hoz és a karomba vettem. Mielőtt kiértünk az ajtón még visszafordultam a szenvedő Heechul-hoz.
• Ha még egyszer a közelébe mész azt nagyon megkeserülöd. - mondtam neki teli dühvel a hangomban majd kimentünk. Egyszer csak HaeYoung szipogását halottam meg, rögtön tudtam hogy sír így adtam a fejére egy puszit.
• Nyugodj meg, itt vagyok. Egy újjal se fog hozzád érni ígérem. - suttogtam a fülébe mire bólintott egyet és a nyakamba bújt. Mikor kiértünk a hotelból letettem a földre majd megfogtam a kezét.
• Hogy lehet hogy te mindig ott vagy ha bajba kerülök ? - nézett rám csillogó szemekkel amikbe teljesen belemerültem így kellett pár perc mire eljutott a tudatomig hogy válaszolni kéne.
• Hmm, talán mondhatjuk hogy ez a sors. - mosolyogtam rá mire kuncogott egyet.
• Mindenesetre köszönöm, megint. - pirult el amin csak mosolyogni tudtam. Az út alatt ég rengeteget beszélgettünk és úgy éreztem egyre jobban megbízik bennem. Miután odaértünk a házához búcsúzásként adtam egy puszit az arcára amitől megint csak paradicsom színben pompázott az arca. Miután én is hazaértem Donghae-val beszélgettünk még egy keveset aztán úgy döntöttünk ideje lenne aludni.

Az aznap történtek után HaeYoung messziről elkerülte Heechul-t és a bandáját és egyre több időt töltöttünk együtt. Teltek a hónapok míg elérkezett HaeYoung születésnapja. Megbeszéltük hogy a Han folyó melletti parkban találkozunk. Vettem két szelet tortát amivel megünnepelhetjük a szülinapját és ajándékba vettem neki egy nyakláncot amin egy H betű van , magamnak is vettem egy ugyanilyet így egy közös nyakláncunk lesz. Mikor odaértem még nem láttam sehol HaeYoung-ot így leültem egy padra majd pár perc múlva két kéz takarta el a szemem. Mosolyogva érintettem meg az ismeretlen kezeit.

• Hmm vajon kié lehet ez a két pici puha kéz? - mondatomra elkuncogta magát. - Nem lehet másé mint... HaeYoung-é. - fordultam meg mondatom közben.
• Aish, azt hittem nem fogsz rájönni. - tetetett duzzogást de hamar elnevette magát. - Na és mit fogunk csinálni?
• Hmm... először is felköszöntelek. - vettem elő a szatyorból a két szelet tortát az egyikre raktam egy gyertyát amit meggyújtottam majd HaeYoung kezébe adtam akiről sugárzott a boldogság . Egy pár másodpercig mosolyogva nézte a tortát majd gondolkodó fejet vágott és elfújta a gyertyát.
• Na és mit kívántál? - kíváncsiskodtam.
• Ha elmondom nem fog teljesülni úgyhogy nem mondok semmit. - kacsintott rám mire összekócoltam a haját ami megint csak nem tetszett neki de én csak nevettem rajta. Megettük a tortát aztán odaadtam neki a nyakláncot is aminek nagyon örült és puszit is adott örömében. Később már a fűben fekve beszélgettünk és nevetgéltünk de HaeYoung-nak el kellett mennie WC-re. Addig én ott maradtam és néztem a folyót mire a hátam mögül meghallottam a nevemet. Hátra fordultam és épp Donghae tartott felém.
• Hát te? - kérdeztem meglepődve.
• Erre sétáltam aztán megláttalak, gondoltam idejövök. Ugye nem zavarok? - kérdezte .
• Hát HaeYoung épp WC-re ment úgyhogy … - mondtam kicsit zavartan mire elnevette magát.
• Nem baj értem én a célzást, de nem gondolod hogy már el kéne neki mondanod? - kérdezte komoly arccal.
• Hát sokat gondolkoztam már ezen de lehet úgy lenne a legjobb ha nem tudna róla. Így is a közelében lehetek és nekem csak ez számít. - válaszoltam magabiztosan.
• De Hyukjae! Ezt nem mondod komolyan ugye? Neki az a baleset egy mély sebet hagyott a szívében ami még akkor se múlik el ha feltűnik egy új srác. Csak is akkor lesz a régi ha elmondod hogy te vagy Lee Hyukjae és visszatértél. - mondta Hae mire hírtelen meghallottam a háta mögül HaeYoung hangját.
• M-mit mondtál? - nézett Hae-re majd rám .
• HaeYoung ez... - kezdtem el de félbe szakított.
• Ez nem lehet igaz. Nem ez biztos nem igaz. - mondta majd megfordult és elrohant.
• Majd később találkozunk. - mondtam Donghae-nak majd HaeYoung után siettem de nem láttam már sehol így elkezdtem az egyik irányba rohanni. Az eső is elkezdett esni és már negyed óra után se találtam sehol. Nagyon kezdett deja vu érzésem lenni és tudtam is miért. Úgy 10 perc múlva megláttam előttem nem messze sétálni így elkezdtem rohanni hozzá de mikor megláttam hogy egy zebra felé tart amin épp a kocsisoknak volt zöld a lámpa nagyon megijedtem ugyanis nem nézett előre, a fejét leszegve ment egyenesen megállás nélkül. Nem tétlenkedve gyorsítottam a tempómon és pont az utolsó pillanatban rántottam magamhoz. Ha egy kicsivel később érek oda akkor már lelépett volna a járdáról és fix hogy elcsapják. Levegőért kapkodva szorítottam a fejét mellkasomhoz majd miután felemelte a fejét belenéztem a gyönyörű bambi szemeibe amikből könnycseppek hullottak. Nem bírtam tovább tartani magam, letöröltem arcáról a könnycseppeket majd megcsókoltam. Először meglepődött de pár másodperc múlva ő is visszacsókolt. Csak percekig tartott de én óráknak éreztem. Mikor elváltunk egymástól a nyakába bújtam és úgy szólaltam meg.
• Soha többé ne mászkálj utcán ilyen figyelmetlenül! Tudod mennyire aggódtam érted mindkét alkalommal? Nem tudom mi történne velem ha elveszítenélek.
• S-sajnálom.- mondta megszeppenve majd felegyenesedtem és a szemébe néztem. - T-te most tényleg Hyukie vagy? - nézett rám ijedten mire bólintottam. - Hogy tudnám ezt csak úgy elhinni? - fordította el fejét hogy ne keljen szemembe néznie.
• Hmm. Ez egy jó kérdés. - gondolkodtam el. - Áh megvan! Van egy közös titkunk. - néztem rá mosolyogva. - Igaz rettentően utálom mikor ez szóba jön de most kivételt teszek. Nem tudom emlékszel e arra a bizonyos gyorsevő versenyre ahol legyőztél engem …
• 7 mályvacukorral. - mondtuk egyszerre a mondatom végét. Mikor meghallottam a hangját és egy mosolyt láttam meg az arcán megnyugodtam.
• Akkor tényleg te vagy az. - nézett rám boldogan. - De mégis hogy? - kezdett kíváncsiskodni.
• Hát a lényeg az hogy nem volt még itt az időm és nekem még vigyáznom kell egy leányzóra. - mondtam mosolyogva a haját simogatva.
• Áhá, szóval te vagy az én hősöm? - nevette el magát – Ez tetszik. - mondta majd a garbómnál fogva magához húzott és megcsókolt. Ez volt az első igazi forró nyelves csókunk amit soha nem akartam hogy vége legyen.
  

1. rész

- Ahjussi, kérem várjon meg! Ahjussi! - szaladtam a busz után kiabálva de már nem tudtam elérni. Igen, mint általában most is elaludtam és késésben vagyok. Átkozom azt a hülye vekkert hogy megint elromlott. Most már 1000% hogy újat veszek. - Aish! Akkor marad a gördeszka. - dobtam le magam elé az említett tárgyat majd rápattanva már száguldozni is kezdtem az iskola felé. Az embereket kerülgetve gurultam az imádott gördeszkámon közben élveztem az arcomba tóduló szellőt ami a hajamba is belekapott. Imádtam a gördeszkázást mert az olyan érzést keltett mintha repülnék és olyankor mindig elfogott az izgalom. Több éves gyakorlatomnak hála gyors vagyok így pont az utolsó pillanatban értem be a suliba. A bejáratnál már felkaptam a földről a deszkám és futásra váltottam, ami közben pont elhaladtam a folyosón a tanárom mellett így  megúsztam hogy beírjon későnek. Nagy lihegések közepette huppantam bele a székembe miközben a mellettem ülő barátnőm meg csak nagyokat nevetett rajtam.
- Látom megint rossz az ébresztőd. - kuncogott nagyokat.
- Ne nevess! Tudod hogy elfáradtam? - mondtam szenvedős hangon amire nevetést kaptam válaszul.
- Most nagy mákja volt Miss Kim. - lépett be a tanár szikrákat szóró szemekkel amire én csak vigyorogva megvakartam a fejem.
A reggeli nehézségek ellenére könnyen és hamar eltelt a mai napom a suliba, amit  azzal is magyarázhatunk hogy olyat tanulok amit imádok így mondhatjuk azt hogy szeretek iskolába járni. A táncórán remekül teljesítettem ami nem csoda hisz én vagyok a legjobb táncos a suliban, és persze az ének tudásom se a legutolsó.
- Te Haeyoung, van egy jó kis hírem számodra. - mondta Jinah miközben hazafelé sétáltunk.
- Omo! Mond gyorsan, nagyon kíváncsi lettem. Mond már!  - néztem rá csillogó szemekkel és rázogatni kezdtem a vállánál fogva.
- Jól van na, nyugi! Mondom már. - szabadult ki a kezeim közül és mérgesen  nézett rám. - Szóval, a suliban azt halottam a fiúktól hogy a főtéren a lesz egy táncverseny . - mondta mire felsikítottam, Jinah pedig összerezzent és értetlenül nézett rám.
- Aigoo!!! Muszáj részt vennem, biztos jó móka lesz . - csaptam össze a tenyerem izgatottan. - Köszi Jinah, ezért az infóért majd még meghívlak egy fagyira, de most rohanok. Szia! - kacsintottam rá majd rohanni kezdtem hazafele hogy átöltözzek és indulhassak is  a főtérre.
Otthon gyorsan lekaptam magamról az egyenruhát és egy kényelmes lenge pólót és gatyát kaptam fel amiben jól tudok mozogni. A hajamat összekötöttem és a sapkám alá dugtam hogy ne zavarjon majd a táncnál. Ahogy kész lettem már robogtam is le és egy gyors köszönés után a családtól már száguldoztam a verseny helyszínére. Mikor odaértem már elég sokan voltak és már javában fojt egy verseny két fiú között, mindkettő nagyon tehetséges volt de én a sapkás fiúnak szurkoltam mert egyszerűen imádtam a mozgását ,teljesen magával ragadott.

Végül tényleg az nyert amin nem is csodálkoztam. Próbáltam szemügyre venni az arcát de a sapkát teljesen az arcába húzta így nem tudtam megnézni ki rejtőzik mögötte.

Elmeregésemből a DJ hangja szakított ki ahogy új versenyzőt kér a "táncparkettre". Láttam ahogy egy fiú felemeli a kezét és a DJ-hez megy, pont úgy mint az előző srác neki is egy sapka teljesen eltakarta az arcát és véletlenül se akarta felemelni a fejét. Végül már nem bírtam magammal így én is feltettem a kezem és a DJ-hez mentem. A 30-as éveiben járó férfi visszament keverőpúlt mögé majd berakott egy számot és már kezdődhetett is a verseny.

N szemszöge:
Több órás gyakorlás után a fiúkkal otthon ültünk de valahogy nem éreztük magunkat fáradtnak. Szórakozni akartunk mert a sok meló miatt kevés idő jut arra hogy élvezzük az életet. Mindenki próbálta valamivel elfoglalni magát de nem sok sikerrel. Leo volt az egyedüli akin nem látszott az unalom jele. Néma csend volt a házban, néha egy egy kínkeserves sóhajt lehetett hallani.
- Úúúúgy unatkozóóóóm!!! - nyúlt ki a padlón Ken.
- Nem vagy egyedül. - mondtam míg a kanapén elnyúlva a plafont bámultam.
- Játszunk valamit? - kérdezte Hyuk lelkesen.
- Mindig azt csináljuk, már kezd unalmas lenni. - pufogott Hongbin.
- Aish! Akkor mi legyen? Nekem tökmindegy csak csináljunk valami mert megőrülök ettől a semmittevéstől. - kezdet a földön vergődni Ken pont úgy mint egy partra vetett hal.
- Fiúk! Most olvastam Twitteren hogy a főtéren egy táncverseny van. - futott ki Ravi a konyhából a telefonjával a kezében. Mondatára mindeni felkapta a fejét majd rám néztek.
- Mivan? - kérdeztem értetlenül.
- Te vagy a leader! Mond hogy elmehetünk. - Mondta Hongbin majd mindenki kiskutyaszemekkel nézett rám.
- Tőlem aztán. Amúgy is ránk fér egy kis szórakozás. - pattantam fel a kanapéról. - De akkor álcáznunk kell magunkat. - vettem le a fogasról egy sapkát meg egy kapucnis pulcsit.
- Ezaz!  - kiáltott fel mindenki kivéve Leo-t aki rezzenéstelenül olvasott egy könyvet.
- Hyung, ugye te is jössz? - fordult oda Hyuk Leo-hoz.
- Nem. -mondta Leo a tömör válaszát mire Ken rávettette magát és ölelgetni kezdte.
- Naaaa Leo!! Gyere már! Léci léci léci!!  - nézett rá kiskutyaszemekkel de Leo-t láthatólag nem igen izgatta. - Tök izgi lesz, na lécci már!!! - kezdte bökdösni mire Leo csak egy rosszalló nézéssel ránézett amit Ken rögtön megértett és leszállt róla.
- Gonosz vagy! Akkor punnyadjál itthon. - nyújtotta ki rá a nyelvét majd dúrcizva a szobájába ment álcázó ruháért. A többiek is így tettek majd Leo kivételével mindannyian lopakodva elindultunk a már Ravi által hívott taxihoz.
Mikor odaértünk mindenki izgatottan szállt ki a kocsiból. Voltak egy páran így rögtön az arcunkba húztuk a sapkát és próbáltunk nem feltűnősködni. Épp két lány versenyzett de őszintén egyik se fogott meg annyira. Ravi-ban már nagyon benne volt a mozgás így ahogy végzett a két lány a DJ-hez ment majd egy másik fiú is és rögtön el is kezdődött a mérkőzés. Teljesen biztos voltam benne hogy Ravi fog győzni és ez persze így is lett. Nem meglepő hisz egy nagyon jó táncos. Mikor visszajött hozzánk lepacsiztunk majd úgy döntöttem én is kipróbálom hisz szórakozni jöttünk. Odaléptem a DJ-hez majd pár perc múlva egy nálam alacsonyabb sapkás fiú lépett elő. A DJ bekapcsolta a zenét amire a fiú rögtön mozogni kezdett.

Nem kispályás az egyszer biztos, minden mozdulata tökéletes és egyszerűen jó nézni. Jaj de hisz mire gondolok hisz versenyen vagyok nekem is kéne táncolnom. Fejemet megrázva kiürítettem minden gondolatot és én is belekezdtem. Mindent kizártam magam körül csak a táncra összpontosítottam, Néha néha néztem hogy az ellenfél mit csinál és még mindig teljes erőbedobással táncolt és látszott hogy élvezi mert közben mosolygott. Ettől csak még elszántabb lettem és beleadtam apait anyait, az én számról se lehetett levakarni a mosolyt mert imádom a táncot és igaz ezzel foglalkozok de így kint az utcán egy másik srác ellen azt táncolva amit épp akarok sokkal izgalmasabb és élvezetesebb mint az állandó gyakorlás a Jellynél. Annyira belemerültem hogy szinte észre se vettem hogy vége lett a számnak. A másik srácra pillantottam aki épp nagyokat lihegett de közben fülig ért a szája. Ez kicsit engem is mosolygásra késztetett hogy vannak még olyan fiatalok akik azért táncolnak mert szeretik. Végül megszólalt a DJ aki mindkettőnk táncát dícsérgette majd megkérte a közönséget hogy szavazzanak kié volt a jobb. Először rám mutatott amire egy elég hangos ujjongás volt a válasz majd a másik srácra amire egy még nagyobb. Teljesen kikerekedtek a szemeim és azt se tudtam merre nézzek, persze mitagadás szerintem is rettentő jó volt a kis töpszli de azért nálam biztos nem lehetett jobb. Hisz a VIXX főtáncosa vagyok, ez képtelenség. Nem lehet hogy megvert egy sima utca táncos.
A fiú fülig érő szájjal hajlongott a közönség előtt akik nagyban tapsoltak majd a DJ-hez fordulva kezet ráztak amit csak fintorogva néztem végig. Végül felém fordult és a kezét nyújtotta de én nem épp  a legszebb nézésemmel jutalmaztam majd ott hagytam.

Egyenest a fiúk felé vettem az irányt akik épp nagy beszélgetésben voltak.

- N , ugye  hogy milyen elképesztően táncolt az a srác? - kérdezte Hyuk lelkesen mire tőlem csak egy szúrós tekintetet kapott válaszul Ravitól meg egy nagy nyaklevest. - Áúú , most mért?? - érintette meg a fájó pontját.

-Aish! Inkább maradj  csendben! - szólt rá Ravi majd a vállamat megveregetve kezdett biztatni.

- Ezt én se értem. Valljuk be tényleg jó volt a fiú de N mégis csak egy híres banda táncosa. Több tapasztalata van benne mint egy utcai táncosnak. - értetlenkedett Ken.

- Igen de ezt a nézők nem tudták és valószínűleg itt más nézetek szerint szavaznak. - magyarázta Hongbin.

A fiúk beszélgetését én csak magam elé meredve hallgattam közben kattogott az agyam majd egyszer csak egy hang zökkentett ki a gondolkozásomból. Ahogy megfordultam az ellenfelemmel találtam magam szembe.

- Bocsi de muszáj elmondanom hogy szerintem te is eszméletlenül jól táncoltál. Nagyon tetszett hogy teljes könnyedséggel csináltad a mozdulatokat. Élvezet volt  veled versenyezni. - mosolygott rám és újból a kezét nyújtotta de én csak egy cinikus mosoly kíséretében néztem vele farkasszemet.

- Nah ne röhögtess... remélem most nem beszéled be magadba hogy egy profi táncos vagy. Ez a verseny csak azért lett rendezve hogy szórakoztassák az utcán járkálókat és kiéljék magukat az olyanok akiknek nem adatott meg hogy színpadon mutassák meg a tehetségük. Pont mint te. Szóval attól még hogy itt nyertél nem vagy profi táncos. -köptem a szavakat végig a szemébe nézve és hirtelen el is felejtettem azon aggódni hogy az arcom bújtassam nehogy felismerjenek. A fiú reakcióját nézve mintha felismert volna de nem említette meg , nagy barna szemeivel komolyan nézett fel rám majd a szája egyre jobban elkezdett felfelé görbülni amin kicsit meglepődtem.

- Ó igen? És mond, te nem ebbe a rétegbe tartozol? Mert ha te annyira jobb vagy mint én meg mint minden más utcai táncos akkor mond, nem kellett volna ezen a "jelentéktelen" kis versenyen is győznöd? - nézett rám cinikusan és ekkor volt az a pont ahol eldurrant az agyam. 

- Te kis majom! Mégis mit képzelsz t..... - húztam magamhoz közelebb a pólója nyakánál fogva majd hirtelen egy éles fájdalmat éreztem meg a két lábam között pont az érzékeny testrészembe. Az iszonyatos fájdalomtól a földre estem és nagy levegőket vettem hátha attól gyengül a fájdalom de nem így lett. A földön fetrengtem közben halottam körülöttem a fiúk hangját ahogy  kérdezgetik hogy jól vagyok e. Szememet lassan nyitottam ki és ami rögtön a szemem elé került az az ahogy az a kis suhanc elrohan.

- Ezt még megkeserüli az a kis mocsok. - szűrtem ki a fogaim közül nagy nehezen majd tovább szenvedve vártam a fájdalom enyhülését.

Bevezetés

Bevezetés

A világon minden embernek van egy álma amit mindenképp valóra akar váltani. Így van ez Kim HaeYoung-al is aki kisgyermek kora óta él hal a zenéért és a táncért. Mindig is egy hiperaktív gyerek volt amit a tánccal csillapított. Akármikor lehetősége volt soha nem hagyta ki az alkalmat hogy mutogassa tehetségét. Ahogy nőtt egyre jobban biztos volt benne hogy ő ezzel akar foglalkozni. Szülei és bátyjai nem tartották a legjobb ötletnek így mindig megpróbálták lebeszélni róla, persze hiába. De végül a szülők is belátták hogy ha ez az ami a lányukat boldoggá teszi és örömmel csinálja nem állhatnak az útjába így be is íratták egy tehetség képző iskolába. 

HaeYoung-ról tudni illik hogy egy elég fiús lány amin nem is csodálkozunk hisz két bátyj között nőtt fel. Forró vérmérséklete van így ami a szívén az a száján így nem érdemes vele konfliktusba keveredni. Imádja az izgalmakat és a kihívásokat amiből sejthetjük hogy már nem egyszer került bajba, de aggodalomra semmi pánik mivel egy nagy lehetőségnek és egy izgalmas találkozásnak hála továbbra se lesz unalmas az élete.