Haeyoung:
Miután kijöttünk az igazgató irodájából a fiúknak még mindig fülig ért a szájuk és egyszerűen nem értettem miért.
- Minek örültök ennyire? - érdeklődtem felhúzott szemöldökkel.
- A Teen Top Hyung-okkal fogunk fellépni, ez fantasztikus! - ugrándozott Hyuk boldogan meg se hallva a kérdésemet.
- Ők az egyik banda akikhez a legközelebb állunk és már egy ideje nem találkoztunk velük így most ez a hír mindannyiunkat nagyon feldobott. - magyarázta N izgatottan mire én elkuncogtam magam. Én eddig nem gyakran láttam N-t ilyen izgatottnak, úgyhogy biztos tényleg nagyon jóban vannak.
- Hát ha ti örültök akkor én is. - mosolyodtam el.
- Jövőhéten már nem ezt fogod érezni ,higgy nekem. - veregette meg a vállam MyunHee mire én csak értetlenül néztem rá.
- Hogy érted ezt?
- Úgy hogy ha ők együtt vannak az kész katasztrófa. - válaszolt MinJee a fejét fogva.
- Ez nem is igaz! Mit ijesztgeted szegényt? - förmedt rá Ken.
- Áh nem? Akkor a legutóbb én és MyunHee voltunk azok akik vízipisztollyal kommandóztunk a Jelly folyosóin és lőttünk rá minden velünk szembe jövőre, ugye? - kérdezte MinJee cinikusan.
- De legalább jót szórakoztunk! - mondta Ken vigyorogva.
- És megérte hogy aztán az igazgató leüvöltsön titeket? - oktatta ki MinJee.
- Oh de még mennyire! - nevette el magát Ken.
- Mégis hány éves vagy? - grimaszolt MinJee.
- Hát idősebb mint te! - vigyorgott továbbra is Ken.
- Hát nem úgy látszik! - nevette el magát MinJee is.
- Hát pedig így van, nem kell féltékenykedned. - simított végig Ken MinJee vállán mire a lány ellökte a kezét.
- Féltékeny a seggem! - lett MinJee egyre dühösebb.
- Ne tagadd, valld be hogy így van. - húzta Ken továbbra is.
- Nem!
- De!
....
A többiekkel a fejünket már ide oda fordítgattuk de én személy szerint a végére már beleszédültem így leállítottam a civakodó párost.
- Jól van, most már elég lesz, megvolt a mai vita úgyhogy lépjünk is tovább ezen. - léptem a két barátom közé akik meg csak szúrós szemekkel nézték egymást. Legszívesebben ott helyben elröhögtem volna magam a helyzeten, de visszafogtam magam mert abból lehet újabb vita alakult volna.
- Nekem vissza kell mennem gyakorolni és lassan nektek is nem de bár? - néztem többiekre akik csak bólintottak. Mind elköszöntünk egymástól majd mentünk csinálni a saját dolgunk.
Ahogy vissza értem a gyakorló terembe Casperrel rögtön fojtatni kezdtük a gyakorlást.
A nap végén megdicsért majd haza indulhattam hogy kipihenjem magam.
Mivel Alex-nek még dolga volt gyalog indultam útnak.
Az utcákon sétálva egyszer csak hangos sikoltozásra kaptam a fejem.
Előttem nem messze rengeteg lány körül állt valakit és sikongatva , mint valami őrültek fogdosták. Mikor közelebb mentem észrevettem hogy egy igen helyes, szőke fiú az áldozatuk.
Egy kis gondolkozás után elővettem a telefonom majd egy nem olyan rég letöltött szirénázós alkalmazást kezdtem keresni. Miután meglett a rendőrség szirénájára nyomtam és full hangerőre hangosítottam a készüléket.
A szirénát meghallva minden lány kétségbe esetten kezdett rohanni.Mikor már mindenki elszaladt a földön ülő sráchoz mentem aki csak értetlenül nézett ide oda.
- Jól vagy? - álltam meg előtte és nyújtottam felé a kezem hogy segítsek neki felállni.
- Igen, de hogy.... - nézett rám nagy szemekkel mire félbeszakítottam.
- Néhány alkalmazás csodákra képes. - emeltem fel nevetve a telefonom mire ő is elnevette magát. - Mi a neved? - kérdeztem érdeklődve mire kissé ledermedt.
- Lee ChanHee de nyugodtan hívj csak Chunjinak. - mosolygott kedvesen amitől kicsit hevesebben kezdett verni a szívem.
- H-hát Chunji, örültem a találkozásnak. Legközelebb kerüld a lányokat. - nevettem el magam zavartan majd hátat fordítva neki el akartam indulni de megállított.
- Várj, én is hadd tudjam meg a megmentőm nevét. - fogta meg a karomat.
- Kim Jaeyoung. - válaszoltam mosolyogva.
- Jaeyoung? - nézett rám felhúzott szemöldökkel, majd tetőtől talpig végigmért mire én teljesen elvörösödtem.
- Mi a franc! Csak nem látja ,hogy lány vagyok, ugye? - gondoltam magamban.
A fiú a szemét újra az arcomra vezette és elgondolkozó arckifejezését felváltotta egy huncut mosoly.
- Rájött! - gondoltam magamban kétségbe esetten.
- Hát én is örvendtem a találkozásnak. - kacsintott rám majd egy hirtelen mozdulattal lekapta a fejemről a baseball sapkám.
- Hé! - kaptam utána de elrántotta előlem.
- Erre most szükségem lesz. - mondta egy huncut mosollyal majd a fejére húzta.
Nagy szemekkel néztem ahogy hátat fordít majd elindul de hirtelen megállt és hátrapillantott a válla felett.
- Remélem még találkozunk, akkor a sapkát is vissza adom. - mondta kuncogva majd újra elindult de ezúttal már nem állt meg.
- Ez meg mi a franc volt? Most komolyan ellopta a sapkám? - pislogtam nagyokat majd annyiban hagyva az egészet elindultam a dormba.
Az ajtón belépve rögtön a kanapé felé vettem az irányt és a fáradságom miatt rögtön ahogy belehuppantam el is nyomott az álom.
Nem tudom mennyit aludhattam de kint már sötét volt mikor felébredtem.
Szememet dörzsölve ültem fel a kanapén mire a hasam egy jó hangos korgással jelezte hogy éhes. A hűtőhöz mentem és kitártam az ajtaját de pechemre teljesen üres volt.
- Aish! - borzoltam össze a hajam idegességemben. - Most mehetek bevásárolni. - mondtam majd szép komótosan elkezdtem felvenni a cipőmet meg egy farmer dzsekit és indulhattam is a legközelebbi kis boltba ami pár utcányira volt.
Szerencsétlenségemre mehettem kerülő úton mivel a rövidebb útvonal egy részén egyik lámpa se működött így vak sötét volt.
A boltba lépve udvariasan köszöntem az eladó lánynak aki ugyanígy tett majd csillogó szemekkel egy irányba kezdet nagyon nézelődni. mintha keresne valakit.
Vállat vonva vettem fel egy kosarat majd indultam el az egyik tetszőleges sorba.
Tettem a kosaramba sok sok rament ,édességet, üdítőket, gyümölcsöket majd a tejtermékek felé vettem az irányt.
- A kakaó és a banános tej nem maradhat el. - motyogtam magamban mosolyogva miközben egy doboz kakaót vettem ki a hűtőből, majd mikor a banános tejért nyúltam volna a kezem összeütközött egy másik kézzel.
Mikor felnéztem a szemeim tányér nagyságúra nyílhattak mert a velem szemben álló fiú elkuncogta magát.
- Hakyeon, te mit keresel itt? - érdeklődtem meglepetten.
- Hát nem tudom, talán vásárolok? - kérdezte kissé gúnyosan. - Várj... - fagyott le hirtelen a vigyora mire kérdőn néztem rá. - Mióta hívsz te Hakyeon-nak? - kérdezte összeszűkített szemekkel és szegezte rám a mutató ujját.
- Hah? - néztem rá értetlenül.
- Az előbb Hakyeon-nak szólítottál. - mondta mire kicsit elgondolkoztam.
- Ezt tettem volna? - biccentettem félre a fejem mire bólintott egyet. - Akkor ne haragudj, nem volt tudatos. Máskor nem hívlak így. - mondtam mosolyogva közben pedig levettem egy 6- os kiszerelésű banános tejet.
- Ne, nyugodtan hívj csak így. - válaszolt és ő is követte az előbbi példám.
Furcsán néztem N-re mire lepetten nézett rám.
- Mi van? - kérdezte nagy szemekkel.
- Furcsa vagy hyung. - mondtam mire a szemei még nagyobbak lettek.
- Miért?
- Túl kedves vagy. - mondtam miközben elindultam a kasszához.
- Én mindig ilyen vagyok. - válaszolt teljes nyugodtsággal mire én hirtelen megálltam és olyan " ezt te se gondoltad komolyan, ugye? " nézéssel néztem rá.
- Jó jó, igazad van, bunkó voltam veled. De ezen próbálok változtatni mert amúgy nem ilyen vagyok, csak .... csak te ezt hoztad ki belőlem és nem tudom miért. - mondta közben pedig a kezével rám mutatott.
- Hmm, ez egy jó kérdés... mert én se, majd szólj ha rájöttél. - mosolyogtam rá majd újra elindultam az eladóhoz nyomomban N-el.
Ahogy odaértünk a lány elé az teljesen lefagyott és csak csillogó szemekkel meg fülig érő szájjal nézte a mögöttem álló VIXX tagot. Akkor esett le ,hogy mikor bejöttem mért nézett nagyon egy irányba. Pár perc álldogálás után már meguntam hogy még mindig nem kezdte el a munkáját így köhintettem egyet. Nagy nehezen rám nézett én meg a szememmel jeleztem ,hogy itt az ideje hogy leolvassa a élelmiszerek árát. Egy amolyan " mi a francot akarsz " nézéssel illetett majd újra N felé fordult vigyorogva.
Abban a pillanatban kezdett felmenni bennem a pumpa így egy nagy levegőt kellett vennem hogy ott helyben ne essek neki.
- Ide hívná a főnökét? - kértem karba font kézzel mire a lány rögtön rám meresztette nagy szemeit.
- Tessék? - kérdezte ijedten.
- Már lassan egy órája itt állok és várom hogy végre leolvassa az árát a ételeknek. Ön szerint ez helyén való egy vásárlóval szemben? - kérdeztem kicsit se kedvesen.
- S-s-sajnálom. Máris csinálom. - mondta megszeppenve majd kezdte is a munkáját.
Miután végzett az élelmiszereket beleraktam egy szatyorba majd az eladó felé fordultam.
- Köszönöm a kemény munkáját. - mondtam egy gúnyos mosollyal majd el is indultam haza fele.
Gyorsan szedtem a lábaimat hogy minél előbb haza érjek de egyszer csak valaki megérintette a vállam mire sikítva ugrottam odébb.
- Úristen, normális vagy? - ordítottam el magam mikor tudatosult bennem ,hogy ki volt aki rám ijesztett.
- Yah, honnan tudhattam volna hogy így megijedsz? - mondta N is emelt hanggal. - Amúgy meg fiú létedre mért sikongatsz úgy mint egy lány?
- Talán azért mert lá... - kezdtem ordítva majd amint tudatosult bennem mit akarok mondani hirtelen elnémultam.
- Mi? - nézett rám furcsán N.
- Semmi. - mondtam majd újra gyors tempóra kapcsoltam.
- Naaa, ha már elkezdted fejezd is be. - mondta miközben követett.
- Nem. - mondtam komolyan.
- Naaaaaa ! - kezdett nyafogni mint egy óvódás.
- Nem és kész. - zártam le a témát.
- Ajj olyan vagy! Amúgy mért arra mész? Erre rövidebb. - mutatott a még mindig vak sötét utcára.
- Én arra nem megyek. - mondtam fejemet rázva mire egy sunyi vigyor jelent meg a száján.
- Csak nem félsz a sötétben? - kérdezte.
- És ha igen akkor mi van? - kérdeztem csípőre tett kézzel.
- Tényleg olyan vagy mint egy lány. - nevetett én meg kezdtem zavarba jönni így hátat fordítottam neki és a kerülő út felé igyekeztem.
- Ha te olyan bátor vagy akkor menny arra. - kiáltottam vissza neki.
- Várj, ne hagyj itt. Mennyünk együtt. - kiáltott pár perc múlva mire a számra egy gúnyos mosoly kúszott.
- És még hogy én vagyok olyan mint egy lány... jó vicc. - nevettem gúnyosan mire N bevágott egy durci fejet.
- Sokkal gonoszabb vagy mint gondoltam. - motyogta az orra alatt.
- Te meg sokkal hülyébb. - válaszoltam mire egy fájdalmas fejet vágott.
- Ez most szíven ütött. - tette kezét az említett ponthoz én meg jót kacagtam rajta.
Az út további részén is húztuk egymás agyát, ami hogy őszinte legyek nem is volt olyan rossz. Jó volt végre egy kicsit N-el bolondozni és beszélgetni. Bár azt még mindig nem értettem hogy mi ez a nagy változás hisz nem olyan rég még lenézett és várta a napot mikor kirúgnak.
Miután vissza értünk a dormba elköszöntünk egymástól majd mindketten mentünk a saját lakásunkba.
Ahogy beléptem az ajtón már a konyhába is siettem ,hogy végre megvacsorázhassak.
Két rament is megettem ,közben a TV- ben a Weekly Idol-t néztem. Imádtam azt a két fazont, olyanokat sírtam rajtuk mint még sose. Épp az Infinite volt akiket kínoztak. Igaz nem nagyon ismertem őket csak egy két számot hallottam tőlük de nagyon tehetségesnek és aranyosnak tartottam őket.
- Lehet egyszer velük is találkozok. - gondoltam magamban mosolyogva.
Miután vége lett a műsornak megmosakodtam majd bele is bújtam a meleg ágyikómba. 2 percbe se telt hogy elaludjak.
Kedden és szerdán egyszer se találkoztam a fiúkkal mert valami fotózásokon és interjúkon vettek részt. De nem is baj addig is keményen tudtam gyakorolni.
Csütörtök reggel kicsit kómásan keltem amin Alex persze rögtön segített a hülyeségeivel.
- Mikor beszéltél utoljára a bátyáiddal és a szüleiddel? - tért át egy komoly témára a kocsiban.
- Baszki. - kaptam a kezem a szám elé. - Teljesen elfeledkeztem róluk.
- Tudtam hogy ez lesz. Hívd fel gyorsan ha nem akarod hogy egyszer csak beállítson ide. - mondta komolyan.
- Rendben ma este felhívom. Köszi hogy emlékeztettél. - mondtam mire csak biccentett egyet.
Beérve a céghez mindketten más irányba mentünk. Én gyakorolni, ő pedig az igazgatóhoz.
Casperrel annyira belemerültünk a táncba ,hogy észre se vettük hogy telik az idő. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki az ajtóban állva figyel minket. Megfordultam ,hogy lássam a látogatót, ekkor tudatosult bennem ,hogy nem más az mint Ravi.
- Áh, Hyung. Mit szeretnél? - kérdeztem kissé ijedten.
- Ebéd idő van és a fiúkkal szeretnénk ha velünk ennél. - mondta miközben maga mögé bökött.
- Menny csak nyugodtan. Egész végig gyakoroltunk, most kijár egy kis pihenés. - tette Casper a hátamra a kezét és tolt rajtam egy kicsit.
- R-rendben. - mondtam kissé vonakodva. Féltem kettesben maradni Ravi-val , hisz megtudta a titkom. Mi van ha megutált vagy ha hülyének néz? Igaz Alex azt mondta ,hogy titokban tartják és segítenek nekem de attól még bármi megtörténhet.
Ravi mellé léptem , mire rám mosolygott és udvariasan előre engedett az ajtóban. Nagy szemekkel néztem rá mire egy aranyos kuncogás jött ki a száján.
- Nem kell aggódnod. Mi tényleg megtartjuk a titkod és segíteni fogunk. - tette kezét a vállamra.
- De mégis miért teszitek ezt értem? Hisz hazudtam nektek. Utálnotok kéne. - mondtam fejemet lehajtva.
- Hát Leo és a lányok nevében nem tudok nyilatkozni de én felnézek rád. - válaszolta mire én kíváncsian emeltem rá a tekintetem. - Az ahogy követed az álmod és nem hagyod hogy bármi is közétek álljon igazán tiszteletre méltó dolog. És az hogy lány létedre ilyen eltökélt és merész vagy csak plusz pont. Kicsit magamra emlékeztetsz. - mondta és közben végig simított a hajamon amitől egy kellemes érzés fogott el és éreztem ahogy egyre jobban felforrósodik körülöttem a levegő.
Kezeimmel legyezni kezdtem magamat mire Ravi újfent elkuncogta magát és gyorsabb tempóra kapcsolt.
Az ebédlőbe érve már mind az 5 fiú és MyunHee-ék is ott voltak, amint megláttak mind vigyorogva köszöntöttek. Hakyeon mellé ültem, mellém pedig Ravi.
- Milyen volt ez a két nap? Sokat gyakoroltál míg nem voltunk? - kérdezte N.
- Igen, Casper rengeteget segített.
- Ki az a Casper? - kérdezte összeszűkített szemekkel.
- Az új tánc tanárom. Mivel nektek is sok dolgotok van így kaptam egyet. - vontam vállat majd a pár székkel odébb ülő Hongbin-ra és MyunHee-ra néztem.
Örömmel láttam hogy nevetgélve beszélgettek valamiről elentétve a mellettük ülő Ken és MinJee párossal akik meg újfent vitatkoztak valamiről.
A fejemet fogtam már mikor egyszer csak hangosan nyílt az ebédlő ajtaja amin 6 nevetgélő srác jött be.
- Rég volt már fiúk! - intett egy alacsony fekete hajú srác.
- L.Joe , mit kerestek itt? Nem úgy volt hogy jövő héten jöttök? - állt fel Ravi és lepacsizott az úgy nevetett L.Joe-val.
- De úgy volt, de nem bírtunk már magunkkal így megkértük az igazgatót ,hogy hadd jöjjünk pár nappal előbb. - mosolygott kedvesen majd rám nézett. - Oh, veled még nem találkoztunk. Lee Byung Hun vagyok, de hívj csak L.Joe-nak. - mondta vigyorogva majd kezet nyújtott. Utána sorba jöttek a többiek, C.A.P, Niel, Changjo, Ricky és a legutolsónak egy sapkás fiú maradt. Kíváncsian fürkésztem az arcát amit félig eltakart a rajta lévő sapka. Ahogy közelebb jött egyre ismerősebb lett a sapka is és a srác is, aztán mikor felemelte a fejét a felismerés szikrája csapott belém.
- Chunji? - néztem rá meglepődve mire ő csak elmosolyodott és közelebb lépett hozzám. A szemeim a négyszeresére nyíltak a meglepődöttségtől.
