7. rész

Ravi:

- Aish!!! Leo hyung olyan szerencsés hogy megúszta ezt a mai interjút. Már azt hittem sose lesz vége. - dobta le magát Hyuk az egyik kanapéra ahogy az öltözőbe értük.

- Egyetértek ,ez a mai egy kifejezetten unalmas és fárasztó interjú volt. - vettem a kezembe egy palack vizet majd a számhoz emelve egy huzamra lehajtottam az egészet.

- Nagyon jól tudjátok hogy ez is az idolsággal jár. Nyafogás helyett inkább készülődjetek, minél előbb otthon akarok lenni. - morogta N miközben nagy készülődésekben volt.

- Látod? Még ő is annyira szétunta magát hogy mihamarabb haza akar menni. - suttogta a fülembe Hyuk mire csak nevetve bólintottam.

Negyed óra múlva már mindenki elkészült így indulhatunk is az autóhoz. Ahogy kiléptünk az épület ajtaján rajongók tömkelege kezdett sikoltozni és fényképezni. A fiúkkal mindannyian mosolyogva integettünk nekik amire a sikításaik még hangosabbak lettek,
Beülve az autóba intettünk még egy utolsót majd elindultunk a dorm felé.
Mindenki fáradtan dobta le magát a kanapéra rögtön ahogy hazaértünk.
- Ki csinál ma kaját? - kérdezte Hongbin miután a gyomra egy hatalmasat korgott. Leo épp ebben a pillanatban lépett be az ajtón mire minden szempár rá szegeződött.
- LEO! - ordítottuk mindannyian mire az említett szemöldökét felhúzva nézett ránk?
- Mi van? - kérdezte értetlenül.
- Ma te főzöl drága barátom. - veregette vállon N vigyorogva mire Leo csak szemét forgatta, majd a konyhába ment.
- Hyung. Mond, tegnap miről beszéltetek Jae-vel a szobádban? - tette fel Ken a nagy kérdést amire én is érdeklődve kaptam fel a fejem.
- Hogy? Ó, semmi különösről. Csak elmondtam neki azt amit nektek is pár éve MyunHee-vel kapcsolatban. - mondta mire mindannyian ó alakot formálva szánkkal bólogattunk jelezve ,hogy már minden világos.
- De hyung, miért zavarna téged ha közülünk valaki összejönne a húgoddal? Nem könnyebbülnél meg inkább hogy olyannal van akit ismersz és akiben megbízol? - kérdezte Hongbin a leadert.
- Ezzel most mire akarsz célozni? - húzta fel N egyik szemöldökét gyanakvóan.
- Hát... s-semmire. - vakargatta Hongbin zavartan a tarkóját.
- Yah... ugye nem tetszik a húgom? - kérdezte N komoly hangon.
- Mi? N-n-nem , dehogy. - mondta Binnie  dadogva.
- Akkor jó. - mosolyodott el N. - És választ adva kérdésedre, aggódnék hogy ha valamelyikőtök összejönne a húgommal akkor az a későbbiekben kihatna a barátságunkra ha nem minden úgy alakulna köztetek mint kéne. - magyarázta N mire Hongin csak fejét lehajtva bólintott egyet.
- Akkor Jae-nek is azért mondtad el hogy nehogy megromoljon a kapcsolatotok e miatt? - kérdezte Hyuk mire N elnevette magát.
- Mi? Dehogyis! Őt csak simán nem kedvelem. - adta az egyszerű választ. - Na de most ki kell mennem a mosdóba. - pattant fel majd az említett helyiségbe ment.
- Leo, hogy állsz? - álltam fel én is a kanapéról de hirtelen mind vak sötét lett a házban.
- KYÁÁÁÁÁÁÁ!!!!! NEM LÁTOK SEMMIT!!!!! - ordítozott N a mosdóból.
- Nyugi Hyung csak.... - ment az ajtóhoz Hyuk és kezdte nyugtatni a leadert de az közbeszólt.
- OLTSÁTOK VISSZA MOST AZONNAL HA NEM AKARTOK MEGHALNI!!! - ordított ki ismét.
- De hát nem is mi voltunk. Az egész környéken áramszünet van. - válaszolt neki Hyuk ahogy kinézett az ablakon.
- Mi? Áramszünet? Aish, remélem nem pisiltem mellé. - vette lejjebb a hangerőt.
- Hát azt mi is reméljük, különben te takarítod föl. - válaszoltam.
- Arasso , arasso! - lépett ki N a mosdóból a telefonjával világítva.  - Keressünk pár gyertyát meg elemlámpát. - adta ki a parancsot mire mindannyian keresgélni kezdtünk.
- Tessék hyung itt van pár gyertya, menj fojtasd a főzést mert mindjárt éhen döglök. - nyomott Leo kezébe pár darab gyertyát Hongbin.
- Jól van, amúgy meg rament csinálok, remélem megfelel, ha nem akkor meg ez van. - mondta majd visszament a konyhába.
- Nekem mindegy csak kaja legyen. - ordított utána Binnie.
Miután minden elemlámpát és gyertyát elhelyeztünk a házban egész jól megvilágították a szobákat így már könnyebben tudtunk közlekedni.
- Menedzser hyung már hívta az ELMŰ-t , már rajta vannak az ügyön de nem tudják mikorra fog visszajönni az áram. - mondta N ahogy letette a telefont.
- Remek. - mondtam majd hirtelen eszembe jutott valami, jobban mondva valaki. - Srácok, áthozom Jae-t, mindjárt jövök. - mondtam majd egy elemlámpát felkapva ki is siettem az ajtón.
Jae ajtajához érve  bekopogtam de percek múlva se jött válasz így újra megismételtem de újra semmi.
- Jae! Bent vagy? Én vagyok Ravi! - kiabáltam be neki ajtón keresztül de erre se volt semmi válasz.
Gondolkodóba estem hogy mit csináljak mikor eszembe jutott hogy menedzser hyung adott nekünk egy pót kulcsot Jae lakásához  vészhelyzet esetére. Visszarohantam a saját lakásunkba a kulcsért majd miután visszaértem a zárba illesztettem a kulcsot és kinyitottam.
- Jae? Itt vagy? - lassan mentem beljebb az ajtón mire szipogás ütötte meg a fülemet. Elemlámpával kerestem merről jön a hang mire megpillantottam a földön összegömbölyödött Jae-t.
- Jae! Mi a baj? - rohantam oda mellé majd mikor rám emelte a könnyes szemeit a szívem hirtelen kihagyott egy ütemet. - T-te s-sírsz? - kérdeztem majd leülve mellé a hátát kezdtem simogatni. Kérdésemre nem válaszolt csak tovább sírdogált.
Így látva őt valamiért úgy éreztem az én szívem is majd meghasad, szememben lassan könnyek gyűltek amik lassan folytak le arcomon.

Nem értettem miért de nem akartam sírni látni nem akartam hogy szenvedjen, mindenáron meg akartam védeni. Hirtelen azon kaptam magam hogy már a karjaim között sírdogál én meg a hátát simogatva és  fülébe suttogva próbáltam megnyugtatni. Jae a pólómba markolva bújt egyre jobban hozzám amitől hirtelen a szívem sebesen kezdet verni. Finom illatát beszippantva elfogott egy kellemes érzés amit nem tudtam hova tenni.
Percekig ültünk már így mire Jae eltolt magától én meg elszomorodtam, hogy véget ért ez a pillanat.
- S-sajnálom. - nyögte ki nehezen még mindig sírós hangon.
- Semmi baj, örülök hogy kicsit megnyugodtál. - mosolyogtam rá majd végig simítottam haján. - Elmondod mért sírtál? - kérdeztem mélyen szemeibe nézve.
- M-még r-régen kiskoromban, mikor 7 éves voltam egy viharos napon egyedül kellett otthon lennem mert a szüleim meg a testvéreim nem voltak otthon és aznap ugyanígy elment az áram és mivel kicsi voltam bepánikoltam és mozdulni sem tudtam az ijedtségtől, és amíg anyáék haza nem értek én a földön gubbasztva sírtam. Azóta félek a sötétben. - suttogta alig hallhatóan én meg csak figyelmesen hallgattam.
- Értem, nem lehetett valami jó emlék. - mondtam majd megsimogattam a fejét.
- Hát nem. - szipogott halkan amin elmosolyodtam.
- Mondjak valami vicceset? - kérdeztem mire kíváncsian nézett rám. - N is úgy megijedt ,hogy úgy sikoltozott mint egy lány. - mondtam mire Jae-ből kitört a nevetés és vele együtt én is elkezdtem nevetni ahogy visszagondoltam a pillanatra.
- Hát ez most jól esett. - törölte könnyeit mosolyogva. - Köszönöm Ravi. - nézett szemembe azokkal a szép nagy szemeivel mire megint csak sebesen kezdett verni a szívem.
- Gy-gyere menjünk! - pattantam fel hirtelen mire Jae értetlenül nézett rám. - M-menjünk át hozzánk, ott már ki van világítva gyertyákkal és elemlámpákkal. - mondtam majd kezét megfogva felhúztam a földről és húzni kezdtem magam után.
- Végre már! Mi tartott ennyi id.... - kezdet bele N  ahogy beléptünk az ajtón de hirtelen abbahagyta és egy pontot kezdett nézni a szemeivel. Odatekintettem és akkor tudatosult bennem hogy még mindig fogjuk egymás kezét. Gyorsan elkaptam a kezem majd zavartan kezdtem a hajamban turkálni.
- Khmm... kaja kész van már? Majd éhen halok. - próbáltam oldani a kínos helyzetet.
- Igen. De hyung felzabálta a  ti részeteket is. - mutatott Hongbin az említettre aki csak lazán vállat rántott.
- Chh... kösz N. - néztem szúrós szemmel a leader-re. - Gyere Jae, gyorsan csinálok magunknak egy kis rament. - mondtam majd Jae-t magam után húzva a konyhába mentünk.
7 perc múlva már az asztalnál ettünk jóízűen és szememet egyáltalán ne tudtam levenni a velem szemben ülő Jaeyoung-ról.
- Mi az? -kérdezte ahogy észrevette hogy őt nézem.
- S-semmi. - kaptam el róla a tekintetem zavartan.
- Hmmm ez isteni volt. - dőlt hátra a széken hasát simogatva Jae.
- Örülök hogy ízlett és hogy jobb kedved van. - mosolyodtam rá majd felállva mindkettőnk tányérját a mosogatóba raktam. - Menj csak be addig én elmosogatok. - küldtem be majd nekikezdtem a piszkos edények elmosásának.
Mikor kész lettem hangos nevetés ütötte meg a fülem így kimentem megnézni mit csinálnak a többiek.
- Mit néztek? - kérdeztem ahogy a nevető társaságot néztem.
- R-r-ravi! É-é-én, ezt n-nem bírom! - hempergett a földön Jaeyoung mire én csak értetlenül néztem rá majd közelebb lépve megnéztem mit is néztek a laptopon.
- NA NEEE!!!! Megmutattátok neki? - kiáltottam fel ahogy tudatosult bennem hogy a  Starlight Fan Meeting-es videót nézték amiben épp tortát sütünk enyhe erotikával. ( Erotikus torta sütés XDD )
- E- egy ilyen vicces videót h-hogy a manóba ne mutatnánk meg? - kérdezte Ken nevetéstől fuldokolva.
- M-még s-soha nem láttam ennél viccesebb videót. - mondta Jae a földön kiterülve a könnyeit törölgetve. - Ahogy beszéltek meg azok a mozdulatok... egyszerűen fenomenális.
- És kinek a része tetszett a legjobban? - kérdezte Hyuk kíváncsian.
- ÓÓ mindanyiótoké. Nem tudom ki találta ki ezeket de egy nagyon bolond ember lehet. - nevetett hangosan Jae. - Amúgy meg talán Ravi-é volt a leges legfurább. Az ahogy a csirkéhez beszélt... inkább nem mondom ki mire gondoltam akkor. - kuncogott aranyosan.
- Yah , Jae, nincsenek neked kicsit perverz gondolataid? - kérdezte Ken.
- Mért? Te ismersz olyan embert akinek nincsenek? - válaszolt Jae kérdéssel a kérdésre.
- Ott a pont. - válaszolt Ken mosolyogva.
A este további részét régebbi vicces videók nézésével töltöttük amik le voltak mentve a laptopra. Rengeteget nevettünk de aki a legjobban szórakozott az Jae volt aminek különösen örültem azok után hogy láttam sírni. Úgy a 6. videó után hirtelen valami nehezet éreztem a vállamnál és mikor odanéztem Jae alvó arcával találtam szembe magamat. Szívem újból felvette azt a gyors ritmust mit ma már sokszor ,és tekintetem le se bírtam venni húsos ajkairól. Fejemet megrázva ürítettem ki a furcsa gondolatot elmémből majd megpróbáltam a videókra koncentrálni. Nem sokkal később az én szemhéjaim is elnehezedtek így lehunyva őket én is elaludtam.

6. rész

HaeYoung:

Miután a kő papír ollóban én vesztettem az én feladatom lett a főzés és mivel a fiúk már majd éhen haltak úgy döntöttem nem húzom az időt ,hogy minél előbb ehessenek. Beérve a konyhába agyalni kezdtem ,hogy mit is főzzek majd eszembe jutott egy nagy kedvenc ételem.

- Hmm, azt hiszem az Omurise jó lesz. - bólogattam magamnak majd az összetevőket próbáltam összeszedni nagy nehezen ugyanis nem tudtam mi hol van. Végül nem tartott sokáig a keresgélés, szerencsére minden hamar meglett így elsőnek a tölteléket kezdtem készíteni. A nagy főzőcskézésemet egy hang szakította félbe.

- Segíthetek? - állt meg a konyha ajtóban MyunHee mosolyogva.

- Persze. - viszonoztam mosolyát mire villámgyorsan mellém rohant. Miután elmagyaráztam neki hogy mit készítek és miben tud segíteni fojtatni kezdtük a főzést. - Aish, tudtam hogy valamit elfelejtettem. - csaptam a homlokomra ahogy eszembe jutott ,hogy a serpenyőt nem készítettem elő. - MyunHee, megtudnád nekem keresni a serpenyőt míg én ezt befejezem? - kértem meg miközben a még befejezetlen töltelékre mutattam.

- Hogyne. - mondta mosolyogva majd rögtön keresgélni is kezdett.

- Na? Megtaláltad? - kérdeztem pár perc múlva szememet le nem véve az épp készülő ételről.

- Ühüm , máris ad... KYÁÁÁÁÁÁ. - fejezte volna be a mondatát de ehelyett egy éles sikolyra kellett a fejemet felkapni. MyunHee épp arról a székről borult le amire azért állt hogy elérje a polc tetején lévő serpenyőt. Szerencséjére épp mellette álltam és még vissza tudtam rántani, amiből végül az lett hogy rám esett. - Aigooo!! Oppa, jól vagy? - térített vissza MyunHee hangja a kisebb sokkomból.

- P-persze csak rossz helyen könyökölsz. - nyögtem a fájdalomtól amit MyunHee könyöke okozott a hasamban. Kijelentésemre a lány kezdett volna sajnálkozni de egy igen mérges kiabálás félbe szakította.

- Ti meg mégis mi a francot csináltok???!!!! - ahogy a hang irányába kaptuk a fejünk egy igen dühösnek tűnő N-el találtuk szemben magunkat. MyunHee-val gyorsan felpattantunk majd a magába fortyogó leader felé fordultunk.

 - Elmagyaráznád hogy mégis mi a francért feküdt rajtad a húgom?? - kérdezte tőlem idegesen.

 - Oppa, az úgy volt... - kezdett el magyarázkodni MyunHee mire N egy rendkívül ijesztő pillantással nézett rá.

- Nem téged kérdeztelek. - sziszegte majd felém fordult és ugyanazzal az ijesztő nézésével méregetett amitől teljesen lefagytam, még a hideg is kirázott. - Nem válaszolsz???!!! - kiáltott amitől kicsit összerezzentem majd erőt véve magamon megszólaltam.

- Ő csak segített a főzésben és mikor épp le akart venni egy edényt leborult a székről és rám esett. - válaszoltam állva a tekintetét. N épp megszólalt volna mikor az ajtón Ravi lépett be.

- Mi történt? - nézett ránk kérdő tekintettel.

- Semmi! - vágta rá N majd kiviharzott, de még az ajtóban megtorpant. Már készültem ,hogy visszafordul és újra kiabálni kezd de meglepetésemre újra elindult és az ajtaja hangos csapódással jelezte hogy őfelsége elvonult a szobájába.

 - Valami csak történt ha így csapkodja az ajtót. - nézett ránk Ravi felhúzott szemöldökkel.

- Csak megint felkapja a vizet mindenen. - legyintett MyunHee majd mosolyogva felém fordult. - Fojtatjuk Oppa? - kérdezte.

- Mi? Ja igen. - erőltettem az arcomra egy mosolyt. Főzés közben végig az előző incidensen gondolkoztam. Mért lett N olyan ideges és mi volt az a gyilkos tekintet? Rengeteg kérdés kavargott bennem amikre választ szerettem volna kapni.

Egy tíz perccel később készen lettünk az étellel és a terítéssel így a többieket asztalhoz hívtam. Pár másodpercen belül már mindenki az asztalnál ült kivéve N-t.

- Nem jössz enni? - kopogtam be az ajtaján de nem jött válasz így visszabattyogtam az asztalhoz majd én is enni kezdtem.

- Ahhh, ez isteni!! - ájuldoztak mindannyian.

- Jae, nem is mondtad hogy ilyen jól tudsz főzni. - nézett rám nagy mosollyal Ravi amitől a szívem kihagyott egy ütemet és már éreztem hogy kezdek pirulni.

- K-köszi. Nem tartottam túl fontosnak hogy elmondjam. - válaszoltam majd gyorsan fojtattam az evést hogy ne tűnjön fel nekik a piros fejem.

- Én is elég jól főzök. Majd egyszer csinálok nektek valamit. - mondta MinJee fülig érő mosollyal.

- Inkább kihagynám. - fintorodott el Ken mire MinJee teljes nyugodtsággal fordult felé.

- Jaj bocsi kifelejtettem a mondatból hogy rajtad kívül. - villantott a fiú felé egy szép mosolyt majd felém fordul. - Oppa. Ugye majd megkóstolod a főztöm? - kérdezte csillogó szemekkel.

- Persze. - mosolyogtam rá majd mikor Ken-re pillantottam elnevettem magam tekintetét látva. - Tényleg mint két rossz házaspár. - suttogtam mosolyogva remélve hogy senki nem hallja de tévednem kellett.

- Egyetértek. - suttogta mosolyogva Ravi a tányérját nézve. Arcát figyelve megint csak zavarba jöttem így gyorsan másfelé kaptam a tekintetem és MyunHee csillogó tekintetével találtam szembe magam.

- Mindenki végzett az evéssel? - tettem fel gyorsan a kérdést mert MyunHee tekintetétől egyre kellemetlenebbül éreztem magam. Miután mindenki jelzett hogy végzett felpattantam és elkezdtem összeszedni az edényeket.

- Segítek! - pattant fel a lány mire mondtam volna hogy nem szükséges de egy ember megelőzött.

- Nem segítesz hanem most már hazamész! - lépett ki N az ajtaján.

- De... -kezdett volna el mondani valamit de N megint csak a elővette a legijesztőbb nézését. - Jól van. Megyünk már. Mondta majd MinJee-t felhúzva a székből a kijárat felé mentek.

- Jae, beszélnünk kell. - mondta komoly tekintettel és közben a szobája felé biccentett.

- R-rendben. - válaszoltam kissé bizonytalanul majd utána mentem a szobájába. Belépve az ajtón rögtön a szobát kezdtem méregetni ahol meglepetésemre elég nagy rend volt. - Woaw. Te biztos tisztaságmániás vagy. Nem gondoltam hogy ilyen nagy rend lesz. - mondtam mosolyogva még mindig a szobát nézegetve

. - A húgomról akartam veled beszélni. - mondta teljes nyugodtsággal mire rá kaptam a tekintetem.

-Igen, mi van vele? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

- Mielőtt még bármi érzés alakulna ki benned iránta figyelmeztetlek. Nem engedem hogy komoly kapcsolat alakuljon ki kettőtök között! MyunHee már így is érdeklődik irántad de nem akarom hogy ennél több legyen. Régebben a többi tagnak is ugyanígy elmondtam ezt és most hogy te is egyre több időt töltesz velünk te se maradhattál ki. Szóval kérlek maradj távol a húgomtól. - mondta végig teljes nyugodtsággal és határozottan mondandóját.

- Óóó, már mindent értek. De ezért egyáltalán nem kell aggódnod. - mondtam nevetve mire egy értetlen pillantást kaptam.

- Ezt hogy érted? - kérdezte nagy szemekkel.

- Öhm... úgy hogy én leszek 6-unk közül az utolsó aki netalán érzelmet kezd táplálni a húgod iránt. Ezt ne hogy úgy értsd hogy rondának találom vagy nem kedvelem mert nagyon szép lány és kedvelem is mint egy barátot de én nem fogok beleszeretni erre megesküszök. - magyaráztam mosolyogva.

- De miért gondolod hogy soha nem szeretnél bele? - kérdezte még mindig értetlen szemekkel.

- Azt sajnos nem mondhatom el de ha tudnád te se aggódnál. -kacsintottam rá. - Szóval miattam aztán tényleg nem kell aggodalmaskodnod.

 - Hát jó... Ezt jó hallani. - mondta és még mindig nem értette a dolgot, értetlen arcát látva nevetnem kellett de próbáltan visszafogni. - Akkor viszont illedelmesen vissza kell utasítanod mert ő reménykedik hogy lehet köztetek valami. - váltott N megint komoly hangnemre.

- Igen, tudom. Valahogy megoldom. - mondtam mire rögtön nyitotta volna a száját de megelőztem. - Ne aggódj nem fogom megbántani. Tudom hogy akkor kitekernéd a nyakam. - mosolyogtam rá. - Na de most már megyek mert késő van. Jó éjszakát. - intettem majd kimentem a szobájából.

- Miről akart beszélni? - kérdezte Ravi kérdő tekintettel.

- Á semmiségről. - legyintettem. - De én most megyek mert holnap gyakorlás. - mosolyogtam.

- Máris? Pedig még annyi mindent akartunk mutatni. - szomorodott el Hongbin amitől az én szívem is majd meghasadt.

- A VIXX mosoly manójának nem szabad ilyen fejet vágni. - léptem oda hozzá majd a lefelé konyuló száját felfelé íveltem. - Látod? Így sokkal jobban nézel ki. A mosolygós Hongbint szeretem a legjobban. -mondtam mosolyogva de Hongbin vörösödő és értetlen arcát látva hamar észbe kaptam hogy ilyet nem épp csinálna egy fiú így gyorsan hátrébb léptem. - A- akkor én megyek is. - mondtam majd gyorsan a kijárat felé igyekeztem és még mielőtt kiléptem volna az ajtón hallottam ahogy utánam köszönnek. Nem sokkal később léptem be a lakásom ajtaján majd mosolyogva dőltem az ajtónak.

- Aish, igaz hogy elég fiús vagyok de még így is vannak lányos dolgaim. - nevetgéltem majd a szobámba lépve összeszedtem a pizsim és s fürdőbe mentem.

Kb 5 perc múlva már végeztem is így nagy örömmel vetettem magam az ágyamba és szinte rögtön az álmok mezejére is tértem. Reggel a telefonom hangos ébresztőjére keltem. Nagy nehezen sikerült felülnöm majd a szemem megdörzsölése után kikászálódtam az ágyból és kifelé vettem az irányt. Az ajtóm kitárása után rögtön egy mosolygós Alex-el találtam szembe magam.

- Szép jó reggelt drága Haeyoung. - mondta nagy mosollyal a száján és mint mindig megint célba vette a hajam.

- Ezt... sose fogod megunni mi? - kérdeztem egy nagy ásítás után.

- Soha ameddig élek. - nevetgélt majd a fürdő felé kezdett tolni.

- Yah, magamtól is tudok menni. - motyogtam fáradtan

- Aha, azt veszem észre. Inkább hálás lennél hogy segítek. -mondta majd miután megálltam a mosdókagyló előtt kisietett. 2 perc fogmosás után kiöblítettem a szám majd a csap felé hajolva az arcomat kezdtem mosni. Pár másodperc múlva sikítva ugrottam fel ugyanis valaki jég hideg vizet öntött a nyakamba.

- YAAAAH!!! - fordultam dühösen az elkövető, Alex felé aki majd megpukkadt a röhögéstől. - Hahaha, jól szórakozol? - kérdeztem fintorogva.

-El se tudod képzelni mennyire. - tette kezét a vállamra és fojtatta a röhögést. Pár másodperc múlva egy meglepett fogkrémes arcú Alex nézett rám.

- Ó ne haragudj, megcsúszott a kezem. - mondtam kuncogva majd kifutottam a fürdőből be a szobámba. Nagy nevetgélések közben sikerült felöltöznöm így indulásra készen álltam. - Indulhatunk Mr. Humorherold. - mondtam ahogy kiléptem az ajtón és Alex mellé sétáltam.

- Kívánsága számomra parancs Mrs. Humorzsák kisasszony.  - hajolt meg előttem. Erre mindkettőnkből előtört a nevetés. Még akkor is a reggeli bohóckodásunkon röhögtünk mikor a Jelly épülete elé értünk.

- Na jó most már próbáljuk visszafogni magunkat. - javasolta Alex.

- Rendben megpróbálom de nem ígérek semmit. - mondtam nevetve. - Igaz is, még nem is mondtad mit csináljak ma. - mondtam és vártam a mai feladatomra.

- Ó tényleg. Bemegy ma hozzád valaki és a hangodat fogjátok fejleszteni. Ja és azt ne kérdezd ki mert azt én se tudom. - magyarázta.

- Oké akkor megyek is , nem akarlak feltartani. - csaptam a vállára egy kicsit.

- Jól is teszed. - pöckölte meg a homlokom amihez fájdalmasan kaptam oda. - Légy jó pocok.  - indult el és még intett egyet anélkül hogy megfordult volna.

- P-pocok? Így csak Oppa szokott hívni. Pfff nem csoda hisz haverok. - fintorodtam el majd elindultam az ének terembe.

Mikor beléptem még senki se volt a teremben így beljebb mentem és leültem egy székre. Elkezdtem körülnézni mikor megakadt a szemem egy gitáron. Csillogó szemekkel rohantam és a kezembe vettem majd visszaültem a helyemre és egyik kedvenc számomat kezdtem el játszani és énekelni amit még apukám tanított kiskoromban. https://www.youtube.com/watch?v=VqkJ8D-BoU4 Mikor befejeztem valaki tapsolására kaptam fel a fejem és ez a valaki nem volt más mint Leo.

- Nagyon ügyes vagy. Mikor tanultál meg gitározni? - kérdezte ahogy elém sétált.

- Olyan 8 éves koromban azt hiszem.  És te hogy kerülsz ide? - kérdeztem.

- Értem. Én lettem megbízva hogy gyakoroljam veled az éneklést. Bár abból amit az előbb hallottam úgy gondolom nem kell sokat javítani rajta. - ült le egy mellettem levő székre.

- Áh ,már értem. - mosolyogtam rá. - És a többiek? - érdeklődtem.

- Ők egy interjúra mentek. - mondta majd a telefonján kezdett keresgélni.

- És neked nem kéne ott lenned? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

- Nem történik semmi ha kihagyok egy interjút. Amúgy se szoktam túl sokat beszélni. - mosolyodott el egy aprót mondata végére. - Na de most már kezdjünk neki a gyakorlásnak. - adta ki a parancsot.

Kezdésnek skáláztunk egyet majd a kezembe nyomott egy dalszöveget amit vagy 100- szor el kellett énekelnem. A gyakorlás közben jókat beszélgettünk és úgy kezdtem érezni végre Leo-hoz is kicsit közelebb kerültem.

- Op... mármint Hyung, kimegyek a mosdóba. - mondtam kicsit zavartan mire Leo kicsit elnevette magát.

- Menj csak, mára úgyis befejeztük. Aztán jóba menj. - mosolygott. - Én hazamentem. - sétált el mellettem .

- M-mi az, hogy aztán jóba menj? - néztem utána óriási szemekkel. - Nem tudhat róla, ugye? - kérdeztem magamtól ijedten majd a mosdó felé vettem az irányt. Dolgom elvégeztével az előtér felé igyekeztem. Alex ahogy meglátott fülig érő szájjal indult meg felém .

- Na hogy telt a napod? - karolt át a vállamnál vigyorogva.

- Remekül. - mondtam komoly hangon.

- Na, történt valami? - váltott ő is komolyságra.

- Hát, miután végeztünk Leo elég furcsát mondott. - válaszoltam mire egy kérdő tekintetet kaptam. -  Mondtam neki hogy kimegyek mosdóba mire ő azt mondta ,hogy aztán jóba menj. Ugye nem kotyogtad ki oppa? - kérdeztem aggodalmasan.

- Dehogy kotyogtam. Hacsak te nem buktattad le magad akkor nem tudhat róla. - válaszolt karba font kézzel.

- Hát én se buktattam le magam, legalábbis nem hiszem. - mondtam bizonytalanul.

- Jaj ne aggodalmaskodj már. Szerencséd van ugyanis Leo egy nyugodt, felnőttes fiú, na meg keveset is beszél. Szóval még ha tudja is akkor se hiszem hogy bárkinek elmondaná. - mondta közben meg elindultunk a kijárat felé .

- Honnan vagy ebben olyan biztos? - kérdeztem mire felhúzott szemöldökkel nézett rám.

- Már jó ideje ismerem, szerinted nem tudom hogy milyen? - kérdezte közben kinyitotta a kocsit majd be is ült.

- Igazad lehet. - mondtam miközben beültem mellé. - De amúgy mért, mióta ismered?

 - Már kiskora óta. Régen mellettünk laktak és sokszor én vigyáztam rá. - válaszolt mire én nagy szemekkel néztem rá.

-  Woaw. Ezt nem is tudtam.  Na de mindegy ,remélem tényleg igazad van. - válaszoltam.

Az út további részében elmeséltem neki hogy miket csináltunk Leo-val majd ő is elmesélte a napját.

- Te nem jössz? - kérdeztem miután kiszálltam az autóból és láttam hogy Alex helyén maradva néz rám mosolyogva.

 - Nem, randim van. - mondta vigyorogva.

- Pffff.... épp itt volt az ideje. - fintorogtam. - Akkor hagylak is menni, jó szórakozást. - mondtam mosolyogva majd miután elköszöntünk egymástól becsuktam az ajtót és elindultam a bejárathoz.

A szobám felé haladva azon agyaltam mivel üssem el az időt míg nem a film nézés mellett döntöttem. Ahogy beléptem az ajtón a rament is megkívántam így először a konyha felé vettem az irányt. Gyorsan megcsináltan aztán amíg állni hagytam addig a DVD-s polchoz lépve nézegetni kezdtem hogy mit rakjak be. Végül a Transformers mellett döntöttem mivel az egyik kedvenc filmem. Miután beraktam gyorsan kirohantam a ramenért majd a kanapén kényelmesen elhelyezkedve elindítottam a filmet. Kb. 2 óra múlva lett vége, már kint is sötét volt így úgy gondoltam elteszem magam holnapra. Már indultam volna el a fürdőszoba felé mikor hirtelen minden fény eltűnt és vak sötétség lett, még a kinti lámpák se világítottak.

- Úristen! Mi történt?  - kiáltottam fel ijedtségemben és egy régi rossz emlék  jött elő amit már megpróbáltam mélyen eltemetni az agyamban, úgy látszik sikertelenül.

Gyorsan kétségbe esetten a telefonomat kezdtem keresgélni az asztalon  de hiába ugyanis a táskámban hagytam. Mozdulni se bírtam az ijedtségtől  így csak összekuporodtam a földön  és halk sírdogálásba kezdtem.