4.rész

Haeyoung:

-Aish!! Azt hittem a reggeli után nem kell ma többet látnom annak a seggfejnek a képét, erre tessék. - néztem magam a tükörben vizes arccal. - És mi?? Testvérbanda??? AISH!! Csak én lehetek ilyen balszerencsés! - borzoltam össze a hajam mérgemben majd az arcomat megtörölve kiléptem a mosdóból. Pár lépést ha mehettem mert az igazgató aszisztense leszólított.
- Jaeyoung! Gyere bemutatlak a menedzserednek. -  kezdett maga után húzni míg nem egy 30-as éveinek a elején járó férfihoz értünk.
- Ő lenne az. - mondta a nő mire  a nekünk háttal álló férfi megfordult. - Alex, ő itt Jaeyoung. Jaeyoung, ő itt Alex a menedzsered. - mutatott be minket mire mindketten egymás szemébe néztünk és a szemünk rögtön a kétszeresére nyílt. - Valami baj van? - nézett mindkettőnkre értetlenül az aszisztens.
- N-nem , nem semmi. Menj csak innentől át veszem. - nézett Alex mosolyogva a nőre mire az bólintott és elment. - Úristen Haeyoung!! Mi a francot keresel itt és mi lett a hajaddal???  - kiabálta el magát mire én rögtön a szájára tapasztottam a kezem és egy eldugodtabb helyre ráncigáltam.
- Először is ne kiabálj, értetted? - kérdeztem mire bólintott egyet és elvettem a kezem a szája elől.
- Szóval?? - tette keresztbe a kezét és várta a történetem.
- Rövid leszek. Szóval... mint tudod kis korom óta idol szerettem volna lenni és most a Jelly adott egy kihagyhatatlan lehetőséget amit nem hagyhattam ki, csak hogy volt egy kikötés hogy csak fiúk jelentkezhetnek és mivel én egy elég fiús lány vagyok ez nem jelenthetett akadályt így levágattam a hajam, Jaeyoung kölcsön adta a nevét és most itt vagyok. - mondtam el egy szuszra.
- És Jaeyoung ebbe belement? - nézett óriási szemekkel.
- Háát  nehezen, de igen. - néztem rá mosolyogva mire ő csak a fejét fogva nekitámaszkodott a falnak. - De... ugye nem mondod el oppának és anyéknak? Ők úgy tudják hogy a sulim kollégiumába iratkoztam be. - néztem rá kiskutya szemekkel.
- Mivel a bátyjátok a legjobb haverom kötelezettségem lenne elmondani, de igazából ez a te életed és 18 éves vagy, így nem igen szólhatunk bele. És persze ez nem is olyan mintha külföldre akarnál költözni vagy hasonló. Úgyhogy nem fogom elmondani ne aggódj. - simogatta meg a fejem mire felpattantam és jó szorosan megöleltem amit viszonzott is.
- Na gyere megmutatom hol fogsz lakni. - karolta át a nyakam majd elindultunk az autójához.
Míg oda nem értünk Alex mesélt a munkájáról meg hogy hogy alakult az élete amit örömmel hallgattam mivel elég rég találkoztam vele. Egy negyed órás autókázás után megérkeztünk egy nagy épülethez ami leginkább egy hotelra hasonlított. Ámuldozva szálltam ki a kocsiból és a mosolyt se lehetett levakarni az arcomról.
- Jössz? - szólt rám Alex aki már az épület bejáratánál állt és tartotta az ajtót. Gyorsan utána rohantam majd elindultunk fölfele.
- Több idol is lakik ebben az épületben? -kérdeztem a liftben állva.
- Igen. Nagyrészt minden idolja és gyakornoka a Jelly-nek itt lakik.
- Ááá szóval a VIXX is. - vágtam grimaszt mire Alex elnevette magát.
- Mért? Mi bajod a fiúkkal? - nézett rám mosolyogva.
- Igazából csak egyel van problémám. N ha jól tudom. -gondolkoztam el.
- Á N. Igen ő egy kissé nem is tudom hogy mondjam. Néha tud nagyon seggfej lenni. De amúgy ha jól megismered egy rendes fiú. - nézett rám biztatóan.
- Ilyen jól ismered őket? - néztem rá kérdőn mire megint elnevette magát.
- Hát mivel nekik is én vagyok a menedzserük,igen elég jól ismerem őket. - mosolygott rám.
- Remek... - grimaszoltam.
A liftből kilépve Alex a 206-os ajtóhoz lépett majd kulccsal kinyitotta és kitárta előttem. Belépve teljesen lesokkolódtam. A nappali óriási volt és gyönyörű kilátás volt innen a városra. A konyha csak úgy csillogott villogott a fürdőszobával egyetemben. Majd a hálószobámba lépve meglátva az óriási ágyat rögtön rávetettem magam és pár percig elfetrengtem rajta.
- Látom tetszik. - röhögött Alex a reakcióimat nézve.
- Még hogy tetszik, IMÁDOOOOM!!! - pattantam fel majd az agyon kezdtem ugrálni. Pár percnyi ugrálás után a fürdő felé akartam venni az irányt de megtorpantam.
- Hoppá. Ruhákat nem hoztam. - fordultam lassan Alex felé aki csak a fejét fogta.
- Mivel az én ruháim rád biztos nagyok lennének menj le a fúkhoz és kérj tőlük kölcsön.Egy emelettel lejjebb vannak pont alattad. Holnap reggel pedig elszaladok hozzátok és hozok néhány ruhát. - ajánlotta fel.
- De nekem nehogy a lányos ruháimat hozd! - kiáltottam neki mikor elindult kifele.
- Jééé, neked olyanok is vannak?? - nézett vissza rám nagy szemekkel.
- Hahaha nagyon vicces. Attól még hogy fiús lány vagyok igen is szeretek néha lányként kinézni. - dúrciztam be.
- Tudom, tudom. Csak hülyéskedtem. - jött oda hozzám majd összeborzolta a hajam. - Most viszont vissza kell mennem a Jelly-hez majd még este benézek. - mondta majd ki is lépett  az ajtón.
Pár perc gondolkozás után én is elindultam hogy beszerezzek valami alvós ruhát. Az ajtajuk elé érve kopogni kezdtem és csak remélni mertem hogy nem az a seggfej nyit majd ajtót. Pár másodperc múlva nyílt is az ajtó és egy komoly tekintetű Leo állt előttem.

- Igen? - kérdezte halkan.

- Szia. Alvós ruhát szeretnék kölcsön kérni mivel én még nem hoztam magammal. - mosolyogtam zavartan.
- Rendben akkor indulhat az ijesszük meg N hyung-ot úgy hogy majd bepisiljen akció! - kiáltott bent valaki mire Leo-val mindketten oda kaptuk a fejünk. Ken, Ravi, Hyuk és Hongbin sutyorogtak nagyban. Észre se vették hogy itt vagyok.
- Egy pillanat. - fordult vissza hozzám Leo majd hirtelen becsukta az ajtót. Lepetten álltam az ajtót bámúlva majd pár perc múlva újra kinyílt és Leo a kezembe nyomta a ruhákat.
- K-köszönöm. - hajoltam meg kicsit.
- Szívesen. - mondta majd be is csukta az ajtót.
- K-kicsit ijesztő ez a srác. - mondtam magamnak ahogy vissza indultam a lakásomba. 
Visszaérve  rögtön a fürdőbe indultam hogy végre lemossam magamról az az napi koszt.

Míg zuhanyoztam elszórakoztattam magam, énekeltem, rappeltem és mindenféle frizkókat csináltam magamnak mint kiskoromban. Mikor végeztem felfrissülve léptem ki a zuhany kabinból. Felvettem a Leo-tól kapott ruhákat majd a mosdókagylóhoz lépve a fogamat is megmostam. Mikor kiléptem a fürdőből motoszkálást halottam a konyha felől így megnéztem mi az. Épp Alex pakolt be valamit a hűtőbe. 

- Mit csinálsz? - kérdeztem mire Alex ijedtében ugrott egyet így szépen beverte a fejét a hűtőbe.

- Aish, megijesztettél! - fordult felém a fájó pontot fogva a fején.

- Bocsi - nevettem. - Szóval? Mit is csinálsz? - ültem le az pulthoz.

- Feltöltöttem a hűtőt hisz üres volt. - mondta majd egy banános tejet dobott nekem.

- Áhhh köszi. Ez a kedvencem. De persze te ezt tudod. - mosolyogtam rá.

- Még szép. - lépett mellém és mint mindig megint csak összeborzolta a hajam. Nála ez már egy szokásnak számított. - De most megyek mert már késő van. Holnap 9-re bent kell lenned úgyhogy te is feküdj le korán. - szólt rám amire én csak bólintottam.

- Holnap találkozunk. Szia. - intett még az ajtóból amit én is viszonoztam.

Egy kicsit még TV-ztem de betartva amit Alex mondott korán ágyba bújtam és a fáradtságom miatt hamar el is aludtam.

Reggel teljesen fitten ébredtem. Egyáltalán nem voltam álmos így nagy gyorsasággal a fürdőbe mentem megmosakodni majd kimentem megreggelizni. Közben Alex is megjött a ruháimmal így gyorsan átöltöztem aztán indulhattunk is a Jelly-hez. Jóval 9 előtt beértünk így még mindketten ittunk egy kávét.

- Most mennem kell, te is menj keresd meg a fiúkat. Ma velük kell gyakorolnod. Később találkozunk. - áll fel az asztaltól menedzserem.

- Szia. - köszöntem el majd még az utolsó kortyot megittam a kávémból és a fiúk keresésére indultam.

Épp fordultam volna be az egyik folyosóra mikor nekimentem valakinek.

- Sajnálom. - hajoltam meg mélyen.

- Semmi baj. - halottam az ismerős hangot mire felkaptam a fejem. N állt előttem így kicsit meglepődtem hogy nem ordította le a fejem.

- Omo. Jól vagy? - vettem észre hogy a kávé tartalma ami nála volt rá borult. 

- Persze. És te? - kérdezte mire értetlenül néztem rá és észrevettem hogy a pólómat nézi. Lenéztem és csak most vettem észre hogy rám is borult a kávéból.

- Ó, igen persze jól vagyok. - néztem fel rá mosolyogva.

- Akkor jó. Gyere épp téged kerestelek. - intett a fejével hogy menjünk.

- Igen? Én is pont titeket kerestelek. - mentem utána.

N mögött haladva végig a fiún tartottam a szemem. Nagyon furcsálltam a hirtelen kedvességét. De nem tudtam sokáig ezen gondolkozni mert megérkeztünk a gyakorló terembe.

- Szia Jaeyoung! - köszöntött mindenki egyszerre.

- Sziasztok. - hajoltam meg köszönésképp majd Leo felé fordultam és rámosolyogtam mire ő csak komoly arccal biccentett egy aprót majd elfordult. Még egy ideig nem fogom megszokni szótlanságát, gondoltam magamban. 

- Tessék, vedd át. - dobott nekem egy tiszta pólót N.

- K-Köszönöm. - mondtam kicsit zavarodottan majd kimentem a mosdóba átöltözni.

- Komolyan! Mi lelte ezt a fiút? - suttogtam magamnak mikor kész lettem.

- Fiúk, mit szólnátok hozzá ha gyakorlás előtt kicsit jobban megismernénk Jaeyoung-ot? Hisz a nevén kívül semmit se tudunk róla. - állt mellém és karolt át a vállamnál forva Hyuk mikor visszaértem.

- Ez egy remek ötlet. - ugrott hirtelen Hongbin is mellém.

- N? Benne vagy? - nézett Ravi a leader-re.

- Tőlem aztán. - vonta meg a vállát majd leült a földre.

- Oké, oké! Akkor én kezdem. - nyomott le a földre a vállamnál Ken. - Szóval, hány éves vagy? - nézett rám kíváncsi szemekkel.

- 18. - mosolyogtam rá.

- Mióta táncolsz? - tette fel a kérdését Ravi.

- Hmm. kb olyan 12 éve. -válaszoltam mire mindenki eltátotta a száját.

- Woaw ez nem semmi. Hallottad ezt hyung? - fordult Hongbin N felé.

- Hallottam. - mondta a földet nézve.

- Mi van vele? - suttogtam halkan gondolva hogy senki se hallja meg de tévedtem.

- Ne is foglalkozz vele , néha vannak ilyen kedélyváltozásai. - szólalt meg a mellettem ülő Ken.

- Halottam ám! - kapta felénk mérgesen a fejét N. 

- Háháháhá , Saranghae hyung! - nevetett Ken majd egy szívet formált a kezével a feje felett erre mindenki nevetni kezdett még N ajkai is mosolyra görbültek. 

- Woaw!!! Hyung! Most láttalak először mosolyogni úgy igazán. Többet kéne csinálnod, így nagyon jóképű vagy. - mosolyogta rá mire mindenki nagy szemekkel nézett rám. - A-azért mondtam mivel a lányok is a mosolygós fiúkat szeretik. - vakartam meg a nyakam zavaromban. 

- Ó igaza van Jaeyoung-nak! Hyung, mostantól többet kell mosolyognod, értetted? - pattant fel Hyuk.

- Szerintem épp eleget szoktam mosolyogni. - nézett fel a leader a maknae-ra.

- Hát most annál is többet kell majd! Egyetértetek fiúk? - kérdezte mire mindenki egyetértően felkiáltott. 

- Na jó! Elég volt, inkább gyakoroljunk. - pattant fel a leader mire mindenki fintorral az arcán de követték a leader parancsát. - Jaeyoung, mivel ma velünk kell gyakorolnod úgy döntöttünk hogy az egyik számunk koreogrifáját tanítjuk meg neked. - mondta mire bólintottam egyet.

Bekapcsolt egy számot ami nagyon megtetszett és rögtön mozoghatnékom támadt rá.

- Úúú ez nagyon jó. A ti számotok? - néztem a fiúkra akik csak tátott szájjal néztek rám.

- Te nem ismered ezt a számot? - nézett rám Hyuk csodálkozva mire megráztam a fejem. - Hallottál már egyáltalán tőlünk számot? - kérdésére újra megráztam a fejem. - OMG!! Akkor miket szoktál hallgatni? - tette fel az újabb kérdést mire kicsit elgondolkodtam. 

- Hmm, lássuk csak... Super Juniort-t. - mondtam mosolyogva. 

- SuJu-t? Csak ezt? - néztek rám kérdőn mire bólintottam.

- Hát ezen sürgősen változtatnunk kell. - mondta Ken.

- De nem most! Majd otthon. - szólt ránk N.

- Rendben, rendben. Akkor ma átjössz hozzánk és megmutatjuk az összes dalunk és mv-nk. - tette kezét a vállamra Ken mire csak mosolyogva bólintottam egyet.

- Akkor kezdhetjük végre? - kérdezte N türelmetlenül mire mindenki bólintott. - Jaeyoung te először csak nézd aztán megtanítjuk a koreográfiát. - mondta N mire bólintottam és már indította is elölről a számot, gyorsan beálltak a helyükre és már táncolni is kezdtek.

https://www.youtube.com/watch?v=RgnG_PoJhNQ

Míg őket néztem teljesen másnak tűntek mint eddig. Teljesen komolyan vették az egészet, olyan volt mintha szárnyalnának. Csillogó szemekkel néztem végig az egészet. Őket látva még elszántabb lettem. Olyan jó akartam lenni mint ők. Ezért eldöntöttem hogy mindent beleadok hogy egyszer túlszárnyaljam még őket is.

A szám végeztével mind a 6 fiú lihegve fordult felém.

- Na? Milyen volt? - kérdezte Ravi két lihegés között.

- Eszméletlen. Ti lettetek a példaképeim. - válaszoltam mosolyogva.

- Omo! Ez olyan megható! - tetetett  sírást Ken mire mindenki nevetni kezdett.

- Akkor jösz? - kérdezte N mire rögtön felpattantam és mellé léptem. - Hyuk, a te részedet fogjuk megtanítani neki úgyhogy addig te pihenhetsz. - fordult a maknae felé.

- Ó EZAZ! - kiáltott fel boldogan Hyuk. - Addig tudok kicsit szunyókálni. - battyogott az egyik kanapéhoz. 

Mosolyogva figyeltem ahogy Hyuk tényleg lefekszik aludni de aztán N szólására felkaptam a fejem és kezdhettük is a gyakorlást.

N minden mozdulatot lépésről lépésre megmutatott,néha a többi fiú is besegített így gyorsan tanultam. 1 órányi gyakorlás után már úgy éreztem minden megy így megpróbáltuk élesben. Egész jól ment de aztán pont a vége felé megbotlottam és azt hittem hogy egy óriásit fogok taknyolni de nem így lett, valaki elkapott. Mikor kinyitottam a szemem Ravi gyönyörű szemeivel találkoztam. 

- Jól vagy? - kérdezte aggódval mire hirtelen kibontakoztam a karjaiból és vörösödő fejemet próbáltam eltakarni.

- P-persze, jól vagyok. -vakartam a nyakamat zavaromban.-M-mindjárt jövök. - mondtam majd kirohantam a mosdóba. Megmostam az arcom majd a tükörbe kezdtem nézni magam. 

- Aish! Miért ver így? - nyúltam a mellkasomhoz. - Biztos csak azért mert majdnem elestem és az ijedtségtől. - nyugtattam magam majd az arcom a pólómba töröltem és vissza indultam a gyakorló terembe csak hogy kilépve a mosdó ajtaján nekiütköztem valakinek. 

- Ne  haragudj! Jól vagy? - segítettem fel a földről az ismeretlen lányt.

- I-igen. Semmi bajom. Köszönöm. - mosolygott rám kedvesen amit viszonoztam. - Ne haragudj de most mennem kell. Szia. - köszöntem el tőle majd vissza siettem a fiúkhoz.

- Jaeyoung, tényleg jól vagy? - kérdezte Ravi majd mindannyian odajöttek körém, kívéve a még mindig alvó Hyuk-ot.

- Persze , csak kicsit kimelegedtem így kimentem megmosni az arcom. - válaszoltam mosolyogva mire mindenkinek nyugodtabb lett az arca. - Na? Folytatjuk a gyakorlást? - kérdeztem mire mindannyian beálltunk a helyünkre és az elejéről kezdtük.

3. rész

Ravi:

- N, most hova rohansz? - szaladtam legjobb barátom után aki megállás nélkül loholt előre. - Hmm... akkor úgy látom nem kell a banános tej amit neked vettem. - mondtam szomorkásan majd hátat fordítva neki lassan elindultam a másik irányba.
- Banános tej, banános tej!! - ugrott hirtelen a nyakamba visítozó hangon amire én csak elnevettem magam majd megpróbáltam valahogy kiszabadulni a szorításából. - Na? Hol a banános tejem? - nézett rám kíváncsian.
- Ne aggódj majd a nap végén megkapod. - veregettem meg a vállát majd elindultam az öltözőnk felé.
- Mi az hogy a nap végén? Waeeee??? - kezdte rángatni a kezem mint egy kis 5 éves kisfiú. Néha elgondolkoztam rajta hogy ki is az idősebb.
- Mond, hány éves vagy? - fordultam felé komoly arccal.
- 25. Mintha nem tudnád... - forgatta meg szemeit gúnyosan.
- Igen? Már azt hittem 5. - húztam  gúnyos mosolyra ajkaim.
- Hahaha, milyen vicces itt valaki! Röhög a vakbelem. Ne húzd ki a gyufát Kim Won Shik, egy Hyung-al beszélsz. - mutatott rám mutatóujjával amit csak eltoltam a kezemmel.
- Hyung egy fenét. - motyogtam orrom alatt nevetve.
- Mit mondtál? - nézett rám nagy szemekkel.
- Á semmit, semmit.- legyintettem mosolyogva mire csak összeszűkített szemekkel nézett rám.
Beérve az öltözőbe egy kisebb szívrohamot kaptunk, ugyanis Ken egy zombie maszkban ordítva ugrott elénk ahogy kinyitottuk az ajtót. N úgy megijedt hogy sikoltozva a nyakamba ugrott. Már azt hittem beszakad a dobhártyám. Ken meg már a földön fetrengett a röhögéstől a többi fiúval egyetemben. N is lassan magához tért a sokkból és lemászott rólam majd a még mindig földön fetrengő Ken-hez lépett és egy párnával kezdte püfölni.
- Megakarsz halni? Haaa???  - csapkodta kíméletlenül. - Én a leader vagyok! Érted?? A leadert nem ijesztgetjük. - ordított az alatta szenvedő Ken-re.
- J-jól van. Értettem főnök úr. Csak szállj már le rólam mert eléggé nehéz vagy. - nevetgélt még mindig Ken.
- Aigoo! Nehogy megszakadj. - kólintotta még egyszer utoljára fejbe mire Ken fájdalmasan felnyögött és a fájó ponthoz kapott.
- Fiúk! Gyertek, mindjárt kezdődik. - lépett be az ajtón a menedzserünk mi meg rögtön felpattantunk és mentünk utána.
Beérve a terembe rengeteg rajongó sikítása csapta meg a fülem akik mind integetni kezdtek nekünk. Mind visszaintegettünk majd a többi idolhoz csatlakoztunk és leültünk várva a meghallgatás kezdetét. Pár perc múlva az igazgató is megjelent mire mindannyian felálltunk és egy meghajlással üdvözöltük.
Várakozás közben mindenki elfoglalta magát valamivel, Leo például  olvasott, Ken pedig megállás nélkül bökdöste és közben azt mondogatta eotteokhaji , eotteokhaji. Hyuk és Hongbin épp a rajongóknak integettek, N pedig az előtte ülő Seo In Guk-al beszélgetett. Nem sokkal később elkezdődött és belépett az 1-es számú fiú és így követte őt a többi. Voltak nagyon tehetségesek és kevésbé azok de őszintén még egyikre se tudtam azt mondani hogy na igen ez aztán valami. Aztán végül  a 26. ember lépett fel a színpadra és a zongorához lépett. Egy nagyon szép Beethoven számot kezdett el játszani én meg kíváncsian figyeltem mi fog ebből kisülni. Pár perc múlva hirtelen abba hagyta a zongorázást és felcsendült egy igen pörgős hip-hop szám , a fiú felpattant és énekelni kezdett. A lábaim maguktól kezdtek járni és a szám is mosolyra húzódott. Na ezt már különbnek tudtam nevezni az eddigiektől. Teljesen feldobta a hangulatom ez az előadás így őt tartottam eddig a legjobbnak. Végignézve a fiúkon ők is ugyanúgy élvezték a számot ahogy én. Nagyon kíváncsi lettem volna  hogy ki ez a fiú , megnéztem volna közelebbről de most még csak az arcát se láthattam mivel egy ponyva takarta el. A szám végeztével mindenki óriási vastapsba kezdett , én még fütyültem is. Az ismeretlen fiú meghajolt majd kisétált és jött a következő. A többi előadás megint csak nem keltette fel annyira az érdeklődésem, persze voltak nagyon tehetségesek de úgy hogy belül is megmozgasson egy se volt a 26-os után. Végül eljött a 10 ember kiválasztása hogy kik jussanak tovább a tánc fordulóba amiben a mi véleményünket is kikérdezték. Hamar eldöntöttük ki legyen a 10 továbbjutó így nem tartott pár percnél tovább. Egy 10 perc múlva feljött a színpadra a 2-es számú aki elég jól táncolt meg kellett hagyni. Az utána lévők se voltak rosszak de az első volt a legjobb eddig , aztán végül jött a 26-os akire már nagyon kíváncsi voltam. Fellépett a színpadra majd középre sétált és megállt. Felcsendült a Younique Unit - Maxstep című szám amire rögtön mozogni kezdett. Minden mozdulata tökéletes volt és csak úgy vonzotta a tekintetet.Már az elején amikor meghallottam a hangát éreztem hogy nagy tehetsége van a srácnak és nem is kellett csalódnom. A tánc végeztével megint csak nagy tapsot kapott, majd miután lement és a többieket is megnéztük eljött az végső eredményhozás ideje. A véleményünket megint csak kikérték. Mindannyian a 26-os mellett döntöttünk de az igazgató nem mondta el a végső döntését. 10 perc leteltével mind a 10 fiú felsorakozott a színpadon és türelmesen vártak az eredményhirdetésre. Az igazgató először elmondta a kis monológját amiben közölte hogy mindannyian rettentő ügyesek voltak meg blablabla aztán eljött az idő a nyertest kihirdetni.
- Az az egy ember pedig nem más mint .... - kezdte el mondani nyugodt hangon , mi pedig izgatottan vártuk a mondata végét.
- A 26-os , Kim Jaeyoung! - nyögte ki végre mire óriási megkönnyebülést éreztem. Mindenki óriási tapsba kezdett majd az igazgató megint felszólalt.
- Tényleg mindenki nagyon ügyes volt és öröm volt látni ahogy mindent beleadtok ebbe a versenybe. Köszönöm mindenkinek aki eljött. - zárta le ezzel a mondatával a mai versenyt.
Mind a 10 fiú levonult a színpadról majd mi is elindultunk volna de az igazgató megállított bennünket.
- Fiúk, kérlek gyertek az irodámba. - mondta teljesen nyugodt hangon.
- Vajon mit akarhat? - suttogta Hyuk de kérdésére egyikünk se tudta a választ.
Az igazgató után siettünk majd az irodába érve megálltunk az asztala előtt.
- Egy fontos feladatom van a számotokra fiúk. - nézett ránk asztalra könyököve mire mi kíváncsi tekintettel fürkésztük és vártuk milyen feladatot fog kiszabni nekünk. - Azt a fiút aki ma megnyerte a meghallgatást , rátok bízom. Nektek kell ügyelnetek rá és segíteni neki a gyakorlásba hogy minél előbb debütálhasson. Egyszóval kinevezlek titeket a testvérbandájának. - mondta a legnagyobb egyszerűséggel mire mindannyian csak bólogattunk majd N törte meg a csendet.
- És mikor mutatkozhatunk be neki? - kérdezte majd rögtön kopogást halottunk mire mindannyian oda kaptuk a tekintetünket.
- Most. - válaszolta az elnök mosolyogva majd behívta az illetőt.
Nyílt az ajtó és korábbról a hányós srác lépett be rajta. Rögtön röhöghetnékem támadt ahogy eszembe jutott a mosdóban történt incidens, viszont N-t elnézve ő pont az ellenkezőjét gondolta. Teljesen ledermedve elképedt fejjel állt így hát belebökve az oldalába térítettem magához,
- Fiúk, ő itt Kim Jaeyoung , akkor mától a gondjaitokra bízom. Kérlek titeket segítsétek őt  mindenben.- veregette meg a még mindig elég sokkban levő N vállát. - Jaeyoung, ők itt a VIXX, mától ők a te testvérbandád és mindenben segíteni fognak úgyhogy bármi kérdésed van nyugodtan fordulhatsz hozzájuk. Most viszont ha nem haragudtok van egy fontos elintézni valóm. - mondta majd az ajtóhoz lépve kitárta azt és kitessékelt minket. Kiérve rögtön kaptam az alkalmon és bemutatkoztam az újoncnak.
- Hello. Kim Won Shik vagyok a banda rappere de szólíts csak Ravi-nak. - hajoltam meg előtte majd mosolyogva rá néztem.
-  Szia, én meg Jaeyoung mint már azt tudod. - hajolt meg ő is majd  viszonozta a mosolyom.
- Ők itt Ken, Hongbin, Leo, Hyuk és a mogorva arcú pedig N a banda leadere. - mutattam végig mindenkin mire mindannyian meghajoltak kivéve N-t, ő szúrós tekintettel nézett Jaeyoung-ra.
- Sziasztok. - hajolt meg mosolyogva Jaeyoung is.
- Hyung, te nem köszöntöd Jaeyoung-ot? - lökte meg kicsit vállával mire N egy cinikus mosolyra húzta az száját.
- Szerintem nem kell. Már elég szépen bemutatkoztunk egymásnak. Igaz? - nézett végig szúrós szemekkel a fiún.
- Ó de még hogy. - veregette meg N vállát mire az említett rögtön lesöpörte a kezeit.
- Hyung! Mért viselkedsz így? - nézett rá kérdőn a maknae.
- Megvan rá az okom. - válaszolta ridegen.
- A meghallgatás előtt Jaeyoung véletlen lehányta. - mondtam meg a választ Hyuk kérdésere mire mindenki nevetést visszafojtva nézett rám kivéve N-t. Ő ha tudott volna már csak a pillantásával megölt volna.
- M-mi? -pukkadozott a röhögéstől Ken,
- Nagyon ideges voltam az elején és mikor a mosdóba mentem hogy könnyítsek magamon minden WC foglalt volt és mikor ő kijött már nem bírtam tovább tartani. - válaszolt Jaeyoung a tarkóját vakargatva.
- Úh... és most komoly csak ezért viselkedsz így? - kérdezte újból Ken.
- Egyáltalán nem ezért! Vagyis kis részben igen de történt még valami.  - háborodott fel N.
- Mégis mi? - kérdeztem kíváncsian.
- Emlékeztek mikor elmentünk arra az utcai táncversenyre? - kezdett bele a mesélésbe mire mindannyian bólintottunk. - Na és arra amikor a végén egy kis nyomi megrúgta a féltett kincsemet? Hát az a  nyomi ő volt.- nézett rá szúrós szemekkel Jaeyoung-ra mire mindannyiunknak beugrott az emlék és csak annyi jött ki a szánkon hogy óóóó.
- De igazság szerint akkor te voltál a hibás. - húzta el a száját Ken.
- Miről beszélsz?? - förmedt rá a drága leaderünk mire Ken a hátam mögé bújt.
- Igaza van. Hisz te kezdted először sértegetni, nem emlékszel? - néztem rá kérdőn.
- Ez rohadtul ... igaz, de meg volt rá az okom. - mondta a mutatóujját ránk szegezve.
- Mégis mi? Hogy legyőztelek? - fonta össze maga előtt kezeit Jaeyoung.
- N-nem. - kezdett dadogni.
- Akkor? - néztünk rá mindannyian kíváncsi tekintettel mire egy kisebb csend állt be közénk míg vártuk N hyung válaszát.
- Aish!!! Mindegy! - borzolta össze a haját majd a kijárat felé viharzott.
- Sajnáljuk, majd beszélünk a fejével. - fordultam Jaeyoung felé.
- Ugyan, semmi szükség rá. Szerintem a természetemmel fogom tudni kezelni a dühkitöréseit. -válaszolt mire mindannyiunkból kitört a nevetés.
- Azt meghiszem, na de most mennünk kell. Majd holnap találkozunk. - borzoltam össze a haját majd egy mosoly kíséretében elköszöntünk tőle.

Hazaérve mindenki ledobta magát a kanapéra és beszélgetni kezdtünk kivéve N-t aki rögtön a szobájába rohant.
- Mit gondoltok az új fiúról? - kérdezte Hyuk.
- Szimpatikus srác. - bólogatott Ken.
- Szerintem is. - mosolygott Hongbin.
- Egyetértek, és szerintem sokra fogja még vinni az életben. - mondtam el én is a véleményem.
- És Leo hyung? - nézett rá Hyuk a csendben üldögélőre aki csak válaszul bólintott egyet.
- Szóval mindenkinek szimpi kivéve N hyung-ot. Azt hiszem kettejük között még lesz egy két konfliktus. - nevette el magát a maknae.
- Az nem kétség. Nem fogunk unatkozni az fix.  - röhögött vele együtt Hongbin.
- Hogy ez az este se teljen el szórakozás mentesen, mit szólnátok ha megbüntetnénk N-t a mai viselkedése miatt? - húztam ördögi mosolyra a számat mire mindenki ( kivéve Leo-t) kíváncsian közelebb hajolt és megbeszéltük a tervet.
- Rendben akkor indulhat az ijesszük meg N hyung-ot úgy hogy majd bepisiljen akció! - kiáltott fel Ken ahogy kidolgoztuk a tervet.
- Pssssszzzt!!! - ugrottunk  hárman elé pisszegve mire észbe kapott és fejbe vágta magát.
Miután összeszedtünk egy oroszlán maszkot meg egy műfogsort csendesen elindultunk a drága leaderünk szobája felé. Lassan kinyitottam az ajtót és csak a fejemet bedugva bekukucskáltam.
- Elaludt, korom sötét van bent.- fordultam a fiúk felé .
- Háháháhá, ez így még viccesebb lesz. - kuncogott Ken.
- Akkor készen álltok? - kérdeztem mire mindenki bólintott majd akcióba lendültünk.
Ken magára kapva a maszkját elindult befele. Én követem őt a telefonommal hogy egy kis fényt adjak, mögöttem Hyuk jött a mű fogsorral és utána Hongbin a telefonjával. Mikor odaértünk az ágya mellé Hongbin bekapcsolta a telefonján az egyik alkalmazást ami különböző állathangokat ad ki. Ráment a oroszlánra majd N füléhez tartotta én addig meg kicsit megvilágítottam Ken oroszlán fejét. N kapálózva ugrott fel majd ahogy meglátta Kent sikítozni kezdett ekkor jött Hyuk azzal ,hogy a műfogsorral néhol néhol úgy csinált mintha megharapná N-t.
- NEEEEE, ÚRISTEEEEN MEGESZ EGY OROSZLÁÁÁN!!!! KYÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!! - sikítozott mint egy kislány mi meg a röhögést már alig bírtuk vissza tartani így kirohantunk. A cuccokat mind  Leo-hoz dobtuk ő meg értetlen fejjel nézett utánunk. Berohanva az egyik szobába mind az ajtóra tapadtunk és hallgatózni kezdtük. Egyszer csak hallottuk ahogy kivágódik N ajtaja ő meg kitrappol.
- YAA!! JUNG TAEK WOON!!! Rossz emberrel húztál újat. Ezt még nagyon vissza fogod kapni! - kiabált majd megint az ajtócsapódását hallottuk. Pár másodperccel később Leo-tól is hallottunk egy irtó halk "Mivan?"-t. És itt volt az a pillanat ahol mindenki röhögésben fakadt ki. Már a földön fetrengtünk és a könnycseppeket töröltük a szemünk sarkából. Alig bírtunk leállni így vagy még egy óráig röhögcséltünk aztán végül mindenki úgy döntött eltesszük magunkat holnapra. Elindultam ki mire Leo lépett be.
- Ne haragudj hogy belekevertünk. - fogtam meg a vállát mire csak mosolyogva legyintett egyet.
- Jó nap volt fiúk. Úgy érzem a holnap még jobb lesz. Aludjatok jól. - köszöntem el tőlük és oltottam le a lámpájukat majd becsukva az ajtót a saját szobám felé vettem az irányt.
- Kíváncsi vagyok hogy fognak majd alakulni a dolgok az új fiúval, az biztos hogy nem lesz unalmas életünk. -  motyogtam magamban mosolyogva majd lehunytam a szemem és pár pillanat múlva el is nyomott az álom.

2. rész

Hogy kiszabaduljak a srác fogságából a neki legfájdalmasabb módszerhez folyamodtam. Szépen a lába közé rúgtam. Szerencsétlen srác rögtön  földre rogyott és összegörnyedve szenvedett a fájdalomtól, ezt kihasználva rögtön futásnak eredtem és hátra se néztem.
 - Aish, ezt nem hiszem el! Hogy lehet valaki ennyire egy felfuvalkodott féreg?! - kérdeztem magamtól futás közben. - Úgy beszélt mintha ő egy kibaszott idol lenne... fhúúú most aztán nem kicsit forralta fel az agyvizem. - szitkozódtam miközben lassítani kezdtem a tempómon.
Ahogy dúlva fúlva haladtam az utcán egyszer csak megakadt a szemem az egyik kirakat ablakába kiragasztott poszteren. Az állt rajta hogy a Jellyfish egy versenyt rendez amin a győztesnek a jutalma hogy felvesznek gyakornoknak és miután úgy gondolják hogy készen állsz rá debütálhatsz. Egy hét felkészülés van rá de viszont csak fiúk jelentkezését várják.
- ÚRISTEEEEN!!!!! - kiabáltam torkom szakadtából. A mellettem elhaladó rosszallóan is néztek rám de nem igazán tudott ez most foglalkoztatni. - Ezt nem hiszem el! Ez egy óriási lehetőség! De csak fiúk jelentkezhetnek.- szomorodtam el de hirtelen ahogy megpillantottam magam a kirakat üvegében rögtön az eszembe ötlött valami. Fiúnak fogom tettetni magam! Hisz amúgy is elég fiús lány vagyok , csak annyi a dolgom hogy levágatom a hajam, az idomaimat valahogy megpróbálom elrejteni és megpróbálok nem lebukni. Na ez egy remek ötlet! - tapsoltam egyet örömömben.  - Hah , na majd meglátod te barom hogy igenis felvesznek ehhez a céghez és idol lesz belőlem! - kiabáltam lelkesen és magabiztosan majd hazafelé kezdtem száguldozni hogy mindent eltervezzek hogy véletlenül se bukjak le.
- Más nevet is kell használnom. - gondolkodtam el az ágyamon ülve majd hirtelen az egyik bátyám rontott be a szobába.
- Mi jót csinálsz? - csüccsent le mellém.
- Töröm az agyam. - néztem magam elé.
- Mégis min? - húzta fel egyik szemöldökét drága testvérem.
- Egy számomra fontos dolgon.
- Hmm... mond el, tudod hogy ha tudok akkor segítek. - érintette meg a vállam mire rá néztem.
- Ah! Valamivel tényleg segíthetnél. - fordultam felé teljes testtel izgatottságomban.
- Igen? Mivel? - nézet rám kedvesen.
- Add kölcsön a nevedet. - mondtam határozottan mire azonnal lehervadt a kedves mosoly az arcáról.
- Mégis minek? - nézett rám értetlenül.
- Nagyon jól tudod hogy minden álmom hogy idol lehessek és hogy bármit megtennék azért hogy valóra váltsam ezt az álmom. - válaszul bólintott egyet hogy tudja. - Na és most itt egy lehetőség. A Jellyfish egy hét múlva versenyt rendez ahol a győztest felveszik gyakornoknak majd később debütálhat. Csak az a probléma hogy csak fiúk jelentkezhetnek. - hajtottam le a fejem mert tudtam hogy ez után mi fog jönni.
- Na neeeeeem!!! Nem! Erről szó se lehet! Tudom mire gondolsz de felejtsd is el! Nem fogom megfenyegetni az igazgatót hogy felvegyen. - pattant fel Jaeyoung kiabálva.
- Mi?? Miről beszélsz? Én csak a nevedet akarom kölcsönkérni hogy fiúnak tettethessem magam. De egyáltalán hogy jutott neked ilyen az eszedbe úgy őszintén? - néztem rá kérdőn.
-  Oh, fogalmam sincs. - vakarta a fejét zavartan. - De az is ugyanúgy hülyeség szóval NEM! - emelte fel a hangját a mondata végére.
- De oppa! Tudod hogy ez az álmom és lehet nem lesz még egy ilyen lehetőség az életben! - próbáltam hatni rá de  kevés sikerrel.
- Nem érdekel! Hülyeség amit tervezel! Tudod hogy amúgy nem állnék az utadba hogy híresség legyél de hogy fiúnak álcázva magad legyél az azt már nem engedem!
- De oppaaaaa!!! - álltam fel és a kezénél kezdtem húzogatni. - Légyszíves! Nem lesz semmi bajom ígérem és nem is fogok lebukni. - próbáltam nyugtatni.
- Mért vagy te ebben olyan biztos? - kérdezte miközben próbálta lefejteni magáról a karjaimat.
- Mert ... mert tudom és kész! Okos lány vagyok, meg tudom oldani. - néztem rá mosolyogva.
- Persze... - mondta bátyám gúnyosan mire belebokszoltam a vállába.
- Na légyszíves oppa, legalább fontold meg. - néztem rá kiskutya szemekkel.
- A válaszom továbbra is nem és az is marad. - tette keresztbe mellkasa előtt a kezeit.
A következő pillanatban potyogni kezdtek a könnyeim de bátyámat ez se hatotta meg.
- Tényleg ilyen idiótának nézel? Ezt már százszor eljátszottad velem... - nézett rám komolyan. Igen, tudni illik rólam hogy nem csak az énekben és a táncban vagyok jó hanem a színészkedésben is, így nem kell nagyon megerőltetnem magam hogy kijöjjön pár könnycsepp bármikor amikor akarom. De így hogy ez a trükk se vált be a legrosszabb módszert kell alkalmaznom.
- Rendben, nem hagytál más választást. Megmondom anyáéknak hogy a tandíjadból egy motort vettél. - néztem rá diadalmas mosollyal mire a szemei kikerekedtek és még a szája is tátva maradt.
- Fhúú de egy ravasz csaj vagy! - szűkítette össze szemeit.
- Volt kitől tanulnom. - kuncogtam.
- Aish! Rendben, csinálj amit akarsz! - mondta idegesen a haját összekócolva majd kiviharzott a szobámból. De még mielőtt kiért volna megköszöntem neki és megkértem hogy anyáéknak ne mondja el a fiúnak álcázom magam dolgot.
- Ezaz! Akkor mától Kim Jaeyoung vagyok. - ugráltam örömömben majd észbe kaptam és nekiálltam keresni egy megfelelő számot. Hamar meg is találtam de mivel már késő volt a gyakorlást másnapra halasztottam és lefeküdtem aludni. A nagy izgatottság ellenére elég hamar elaludtam így reggel friss újult erővel kezdtem a napot és rögtön neki is kezdhettem a gyakorlásnak.
Az egy hét alatt rengeteget gyakoroltam és már tűkön ültem annyira vártam már a verseny napját. A hajamat is le kellett vágni amit anyáéknak csak úgy magyaráztam meg hogy zavart a táncnál és hogy úgy is hamar vissza fog nőni. És még új igazolványképet is csináltattam a  irataimhoz.  Aztán végül eljött a nagy nap. Reggel az utam rögtön a fürdőszobába vezetett, gyorsan megmosakodtam majd a melleimet egy anyaggal lekötöztem és egy pólót meg egy kockás inget vettem rá , alulra  pedig egy farmernadrágot húztam. Gyorsan megreggeliztem , elbúcsúztam a szülőktől majd indultam is de még mielőtt kiértem volna még gyorsan leakasztottam egy baseball sapkát a fogasról amit rögtön fel is vettem és indulhattam is.
Kb egy óra utazás után óriási mosollyal az arcomon állok a Jellyfish épülete előtt. A gyomrom már eléggé liftezett az idegességtől de nem foglalkoztam vele inkább gyorsan berohantam és a recepció segítségét kértem. Az egyik próbateremszerűségbe irányított ami gondolom most erre az alkalomra  a versenyzők váró és pihenőhelyére lett előállítva. Mikor beléptem kicsit se lepett meg a tömeg de az idegességemen nem javított. Egy öt perc múlva bejött egy 40-es éveiben járó nő és ismertette a menetrendet.
- Üdvözlök mindenkit! Most elmondom a verseny menetét. Először is mindenki kap egy számot ami szerint fogunk behívni titeket. Mindenkinek el kell énekelnie egy maga által választott dalt majd 10 embert kiválasztanak és ennek a 10 embernek a tánctudását is megnézik és majd belőlük választják ki a győztest. Ó és még annyi hogy mindenkit egy ponyva fog elválasztani a zsűritől meg a nézőktől így ők csak az árnyékotokat fogják látni. - magyarázta majd megkért mindenkit hogy álljanak sorba hogy számokat tudjon osztani. 26-os számot kaptam így volt időm még gyakorolni és pihenni is csak annyi volt a probléma hogy az idegességem egyre csak nőtt bennem. Pár perc után nem bírtam tovább kiszaladtam a mosdóba. Először majdnem a nőibe mentem de időben észbe kaptam és a férfi mosdó felé vettem az irányt. Bent persze egy szabad WC se volt. Próbáltam visszatartani az előjönni készülő hányást és teljes erőmből dörömböltem az ajtón hogy jelezzem sürgős lenne. Pár másodperc múlva nyílt az ajtó és kilépett rajta egy barna hajú fiú de én már nem tudtam tovább tartani és végül a mai reggelim az ő ruháján kötött ki.

- Mi a szar? - kezdett kiabálni az elég ismerős hangú srác.
- Úristen! Nagyon sajnálom! - hajlongtam zavaromban.
- Te normális vagy? Szerinted ez egy bocsánatkéréssel el van intézve? Lerókáztál! - ordít idegesen ami már kezdte felforralni az agyvizem így felemeltem a fejem és mélyen a szemébe néztem. Két dühös szempárral találtam szembe magam amik nagyon ismerősek voltak de nem foglalkoztam vele túlságosan, én is magabiztosan tartottam a szemkontaktust.
- Már ne haragudj de nem szándékos volt , ilyen bárkivel megesik és még illedelmesen bocsánatot is kértem. Nem gondolod hogy kicsit felfújod a dolgot?
- M-még hogy felfújom! Tudod te egyáltalán ki vagyok? - kérdezte pöffeszkedően.
- Nem , nem igazán, de nem is érdekel. - vontam meg a vállam majd egy pimasz mosolyt küldtem felé.
- Várj! Nagyon ismerős vagy nekem. - nézett rám gondolkozva. -YAA! Te vagy az a kis mocsok az utcai táncversenyről! - mutat rám és szemei csak úgy szórják a szikrákat.
- Oh, a beképzelt seggfej! - mutatok én is rá. - Hogy van a barátod odalent? - pillantottam le majd vissza a szemébe mosolyogva.
- Te kis ... - indult volna meg felém de az ajtó nyitódás elvonta a figyelmét.Én is odafordultam, egy kék hajú fiú állt az ajtóban minket nézve. Gyönyörű szép barna szemei voltak amikbe ha belenéztem egy furcsa ismeretlen érzés kerített hatalmába.
- N veled meg mi történt? - kérdezi nevetve.
- Ravii!! Ez a kis majom lehányta a karomat! - futott oda  a Ravi-nak hívott fiúhoz.
- M-Mi? - próbálta visszafojtani az előjönni készülő nevetését ami nem sikerült neki igazán.
- Nem volt szándékot! És már bocsánatot kértem! - mondtam idegesen mire Ravi rám nézett és egy mosolyt küldött felém amitől kissé lefagytam.

- Hallod N? Nem volt szándékos  , és gondolj csak bele, biztos ideges a verseny miatt. Nálad is volt olyan hogy idegességedben rókáztál. Most rosszkor voltál rossz helyen. És amúgy is ki lehet mosni. - veregette meg a vállát mosolyogva.
- Pff... - lökte le a válláról Ravi kezét majd kiviharzott a mosdóból.
- Sajnálom és sok sikert. - kacsintott egyet majd barátja után sietett.
- De aranyos. - néztem utána csillogó szemekkel majd  megráztam a fejemet kiürítve vele a fölösleges gondolatokat.
Vissza indultam a váró szobába  majd leülve a földre gyakorolni kezdtem még utoljára a dalomat. Már egyáltalán nem voltam ideges valahogy a hányás jót tett meg lehet hogy az a Ravi srác is segített kicsit. Elég hamar telt az idő így már csak azt vettem észre hogy az én számomat hívják. Gyorsan felpattantam és a 40-es éveiben járó nőt kezdtem követni. Egy színpadhoz kísért majd ő a függönyök mellett megállva mondta hogy menjek fel. Így is tettem. Mint mondták egy ponyva  takarta el a néző teret. Ez a lámpalázasok szempontjából jó megoldás volt. Szép lassan a zongorához sétáltam majd leültem elé és amint meghallottam ahogy azt  mondják kezdheti újaimat a billentyűre téve belekezdtem. https://www.youtube.com/watch?v=_-7NIlnEKVw  Egy gyönyörű Brethoven számot kezdtem zongorázni majd hirtelen felcsendült egy zene és erre felpattanva elkezdtem énekelni egy hip-hop számot. Otthon és az iskolában is gyakran szórakoztam azzal ahogy egy komoly zenéből átmentem egy pörgős vidám dalba. Nagyon élveztem az egészet így nem meglepő hogy hamar vége is lett a számnak. Egy óriási vastaps  hallatszódott a ponyva túloldaláról aminek nagyon megörültem, óriási mosollyal az arcomon meghajoltam majd lesétáltam a színpadról végül a váróterembe visszaérve leültem a földre pihenni és vártam az eredményhirdetést.
Egy fél óra múlva újból megjelent a 40-es éveiben járó nő.
- Most elmondom a 10 tovább jutót. 2,8, 13,16,21,26,30,35,42,44. Megkérem azokat akiknek nem mondtam a számát hogy fáradjanak át a néző térbe. Akiknek meg mondtam azokat pedig ugyanúgy sorban fogjuk kihívni. Van 10 percetek bemelegíteni. - mondta mire egy jóleső sóhajt engedtem ki majd nagy boldogan felpattantam hogy bemelegítsek. Megfigyeltem a többi 9 versenyzőt akik mind elég jó táncosok voltak így kicsit aggódtam de nem adtam fel a reményt, bíztam magamban hogy meg tudom nyerni,
Végül eljött az én időm. Kiérve a színpadhoz nagy levegőt vettem majd kimentem és megálltam a színpad közepén.
- Meg tudod csinálni Kim Haeyoung. Fighting! - suttogtam magamnak majd elindult a zene amire rögtön mozogni kezdtem.
Tánc közben minden aggodalmam elszállt és csak élveztem a fantasztikus pillanatot. Mosollyal az arcomon nagyokat lihegve fejeztem be. Újra egy hangos vastapsra lettem figyelmes mire meghajoltam majd visszamentem a váróba. Utánam még 4-en voltak majd miután ők is végeztek volt egy 10 perc szünet az eredményhirdetésig. Végül letelt az a 10 perc és mind a 10-ünket kivittek a színpadra. Sorban megálltunk egymás mellett majd az igazgató belekezdett a mondandójába.
- Először is el kell mondanom hogy nagyon de nagyon tetszett mindannyiótok előadása. Mind nagyon tehetségesek vagytok és most elmondom nektek hogy ti még sokra fogjátok vinni a életben. De... sajnos ezen a versenyen csak egy ember győzhet, az az ember pedig nem más mint .....